Az egészségtudományok egyik régóta vitatott örökzöld slágertémája, hogy károsak-e a (többnyire cukrot helyettesítő) édesítőszerek, és ha igen, akkor mennyire, illetve milyen betegségek kockázatát erősíthetik.
A témának könyvtárnyi irodalma van, mi most csak azért foglalkozunk vele, mert csütörtökön egy olyan új tanulmány jelent, meg, amely 100 ezer résztvevő nyolc év alatt összegyűlt adatait dolgozta fel – vagyis ritka nagy mintán végzett elég hosszan tartó felmérést közölt.
Ahogy James Brown biológus írja a The Conversationben megjelent ismertetőjében, az édesítőszerekkel kapcsolatos aggodalmak már a hetvenes évek óta velünk vannak, akkor egy amerikai kísérlet azt mutatta ki, hogy a ciklamát növelte a hólyagrák előfordulásának esélyét. Azt azonban azóta sem sikerült kimutatni, hogy ami a kísérleti állatokra (patkányokra) igaz volt, az az embernél is hasonlóan jelentkezik. Ahogy Brown írja, a sajtó ezt nem veszi figyelembe, és azóta is sokszor úgy kezeli a témát, mintha az összefüggés egyértelmű lenne.
Ezért is nagyon fontos pontosítani, hogy mit mond a mostani tanulmány. A megállapítás ugyanis az, hogy
- bizonyos édesítőszerek
- nagy mennyiségben való fogyasztása
- bizonyos típusú daganatos megbetegedések kockázatát növelik
- kis mértékben.
Konkrétan az aszpartám és az aceszulfám K tűnik (nagy mennyiségben) kockázati tényezőnek, és elsősorban a mellrák, illetve az elhízással is sokszor kapcsolatba hozott daganatos betegségek, azaz a vastagbél-, a gyomor- és a prosztatarák kialakulásának esélyét növeli (kis mértékben).
Brown az összefoglalójában azt magyarázza, hogy az aszpartám emésztés közbeni egyik terméke a formaldehid, amely karcinogén anyag, de csak abban az esetben okoz komoly problémát, ha a sejtekben túlzott mértékben halmozódik fel. A rákos sejtek jó hatásfokkal pusztítják el önmagukat, de jelenlegi tudásunk szerint úgy tűnik, hogy az aszpartám kikapcsolja ezt a védekezési mechanizmust.
Rengeteg más édesítőszert használ ma már az élelmiszeripar, ezek között vannak a természetben előfordulók és szintetikusak is (ami persze nem jelenti azt, hogy ettől függne a potenciális káros hatásuk). A szukralóz és a szacharin kapcsán merült még fel konkrétan, hogy rongálná a sejtek DNS-állományát, ami akár rákhoz is vezethet, de nagyon fontos megjegyzés, hogy ezek a megállapítások sokkal inkább érvényesek laboratóriumi körülményekre, mint a való életre.
A laborban sok esetben olyan nagy dózisokkal kell dolgozni, amely szinte elképzelhetetlen a hétköznapi táplálkozásban, másrészt gyakran a kontrollcsoport alkalmazása is elmarad (olyan mintákkal való összevetés, ahol nincs jelen édesítőszer).
A kutatási eredményeknek egy nemrég elvégzett összesítése (review) 600 ezres mintát dolgozott föl, és azt találta, hogy a túlzott édesítőszer-fogyasztás és a megnövekedett rákos megbetegedési kockázat közötti összefüggés „nagyon korlátozott”.
A valós életben végzett tesztek egyik nagy problémája, hogy a résztvevők nem feltétlenül töltik ki pontosan az étkezési naplójukat, ám ennél is fontosabb, hogy az édesítőszerek fogyasztása általában súlynövekedéshez, elhízáshoz vezet. Ennek pontos okát nem ismerjük (maga a szer okozza-e, vagy az életmód egyébként is okozna hízást), és nagyon megbonyolítja az értékelést, hogy a kóros elhízás édesítőszerek nélkül is nagyon kedvezőtlen a rákos betegségek kialakulása szempontjából. Ezért végső soron szinte lehetetlen megállapítani, hogy az édesítőszer mennyire okolható a betegségért.
Nem véletlenül hangsúlyozzák most is, hogy az összefüggés kis mértékű. A friss kutatási eredmény szerint ugyanis azoknál, akik a legtöbb édesítőszert fogyasztották, mindössze 13 százalékkal növekedett meg a rákos kockázat azokhoz képest, akik a legkevesebb édesítőszert vették magukhoz. A két véglet között tehát egyértelműen van eltérés, de ennek mértéke messze nem annyira jelentős, hogy ebből messzemenő következtetéseket lehetne levonni.
Ráadásul bizonyos édesítőszerek fogyasztása a tapasztalatok szerint még (másfajta) előnyökkel is jár. Brown a steviát és a xilitet (nyírfacukor) emeli ki, amelyeknek például vannak kifejezetten előnyös hatásaik is.
Élet
Hogyan lehet olcsóbb az Afrikából ideszállított eper, mint a magyar?
Az semmi, hogy a görög-spanyol-egyiptomi szamóca olcsóbb, mint a magyar, de lassan a német-holland-belga is az lesz, ha nem fejlesztjük sürgősen az ágazatot.
Külföldi polgármestert is választhatna több magyar település a nagy arányuk alapján
Nem feltétlenül ott él a legtöbb külföldi állampolgár Magyarországon, ahol azt a gazdasági fejlettség alapján várnánk.
Ha így megy tovább, az alapkamat helyett a folyók vízállása határozza meg az inflációt
Eddig a globális felmelegedés árakra gyakorolt hatásait többnyire átmenetinek, esetlegesnek tartották az elemzők, de eljött az ideje a szemléletváltásnak.
Fontos
Olyan lehetőség előtt áll az orosz hadsereg Ukrajnában, mint utoljára két éve
Nem sikerült kihúzniuk az ukránoknak jelentősebb területveszteség nélkül a lőszerutánpótlás és létszámbeli erősítés beérkezéséig, és az is kérdés, nem kerülnek-e még nagyobb bajba.
Amerika részben hátat fordít a fenntarthatóságnak, Európa még kitart
Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, már annyi feszültséget okoztak, hogy az Egyesült Államokban részben feladták őket.
Kimeríthetetlen orosz hadsereg? Egyre fogy az egyik legfontosabb fegyverük
Népszerű elképzelés, hogy az orosz hadsereg szinte bármekkora veszteséget képes pótolni, ám a Szovjetunióról örökölt fegyverkészletek sem végtelenek.
