A vastagbélrák magas halálozási aránnyal járó, korai szakaszban kevés tünetet mutató ráktípus. Végzetes következményeinek elkerülésében a szűrésnek kiemelt jelentősége van. Sajnos a betegség miatt az Európai Unió 27 tagállamából Magyarországon haltak meg a legtöbben 2017-ben. Leginkább az 50 éven felülieket fenyegető betegségről van szó, ez a korosztály pedig a magyar társadalom egyre nagyobb részét képezi, így az érintettek száma beavatkozás nélkül csak nőne.
A szűrővizsgálatok általános célja a betegség vagy a fokozott kockázat korai felismerése, majd a kockázat csökkentése és a betegség korai kezelése. Az Európai Bizottság ajánlása alapján a rosszindulatú daganatok közül három esetén javasolt népegészségügyi célú, szervezett szűrési programot biztosítani a lakosság számára. Ezek a méhnyak-, emlő-, valamint a vastag- és végbélszűrés. Ezekben az esetekben ugyanis megfelelő minőségű és mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a szűrésre használt módszer hatásos, csökkenthető a daganat miatt bekövetkező halálozás mértéke, és a szűrési program költséghatékony módon működtethető.
Magyarországon a jelenlegi vastagbél-szűrőprogram 2018 decemberében kezdődött. Kulcsszereplői azok a háziorvosok, akik önkéntesen csatlakozhattak a programhoz. Feladatuk, hogy az 50 és 70 év közötti pácienseiket bevonják a szűrési programba, amely fájdalommentes székletvizsgálatot jelent. Az ehhez szükséges tesztet a háziorvosok adják át, és abban az esetben, ha a vizsgálat eredménye a székletben elváltozásra utaló jelet mutat, a háziorvosok továbbítják a pácienseket az eredmény hátterének kivizsgálására. A szűrőprogram mindenkinek szól 50 és 70 éves kor között, de jelenleg a tesztre való meghívást csupán az ilyen korúak közel fele kapja meg, a meghívottaknak pedig csak 40 százaléka él a lehetőséggel. Emiatt ebben a formában a szűrőprogram a 2050-ig bekövetkező vastagbélrák miatti halálozások számát mindössze nagyjából 6,2 százalékkal tudná csökkenteni.
Az Európai Unió Horizon 2020 kutatási keretprogramja által támogatott EU-TOPIA nevű kutatási projektben angol, észt, finn, holland, magyar, olasz és szlovén szakemberek vizsgálták, hogyan lehet az európai országok daganatos betegség szűrési programjait eredményesebbé és költséghatékonyabbá tenni. A magyarországi vastagbélrákszűrési program hatékonyságának javítására a kutatói együttműködésből előremutató javaslatok születtek. A kutatási projektnek ebben a részében a magyarországi Syreon Kutató Intézet, a Nemzeti Népegészségügyi Központ, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a Rotterdami Erasmus Egyetem működött aktívan közre. Az eltérő hátterű kutatók a felmerülő szempontokat széles körben tudták mérlegelni, érintve a betegek, az egészségügyi szolgáltató és közvetve a társadalom egészének érdekeit is.
A kutatás közgazdasági számításokkal vizsgálta a program egyes lehetséges változtatásainak költségeit és hasznait. Ennek módszere egy olyan mikroszimulációs közgazdasági modell volt, amely kifejezetten a vastagbélszűrés különböző tényezőinek jelenlegi hatékonyságát és esetleges fejlesztéseit elemezte statisztikai módszerekkel.
Ezen túl a kutatás feltérképezte a jelenlegi program sikerességének akadályait is. Ezek között elsősorban említendő, hogy a szűrésben résztvevő háziorvosok száma alacsony, aminek feltételezett okai a hazai szakemberek túlterheltsége, magas átlagéletkoruk, és a szűrés hátterét a háziorvosi oldalról biztosító informatikai rendszer használatának nehézségei. Az utóbbi fejlesztése valamennyit lendíthet a program hatékonyságán, mert segítheti a háziorvosok nagyobb arányú önkéntes részvételét. Ez a javulás azonban közel sem olyan mértékű, mint a kutatásban modellezett átfogó fejlesztés, melynek keretében
a tesztek szétosztásának feladatát a túlterhelt háziorvosokról a gyógyszertárakra helyeznék át.
Az eredmények szerint a fejlesztés javítaná a szűrés hatékonyságát, mivel megteremtené az esélyt arra, hogy mindenki meghívást kapjon a tesztelésre, akit életkora miatt jelentősebb mértékben fenyeget a vastagbélrák. A teszthez való hozzáférés javítása nagyobb számú lehetséges érintett részvételét is biztosítaná, ami lehetővé tenné számos vastagbélrákos megbetegedés korai stádiumú vagy a rákot megelőző állapotban történő felfedezését.
Annak érdekében, hogy a gyógyszertárak bevonása biztosítani tudja a jobb hozzáférést a szűrési tesztekhez, célszerű lenne egyeztetni a gyógyszerészek szakmai érdekvédelmi szervezeteivel, és megegyezésre jutni abban, hogy minden patika csatlakozzon a programhoz. Szükséges megfelelő ösztönzési rendszert is kialakítani. Ennek eszköze lehet egy egyszeri, receptdíj-jellegű finanszírozás, ahol minden egyes célcsoportba tartozó személynek átadott szűrési teszt után a gyógyszertárak egy egyszeri díjazásban részesülnének.
Természetesen rendkívül fontos a meghívott korosztály hajlandósága arra, hogy elvégezze a tesztet.
A szűrés a kutatás által vizsgált időszakban közel húszezerrel több életet menthet meg,
ha a meghívottak 70 százaléka hajlandó a tesztet átvenni, ezen belül pedig a résztvevők 95 százaléka el is végzi a tesztet, vagyis laborvizsgálatra kerül sor az erre használandó mintán. Mivel a reform önmagában nem feltétlenül idézné elő a meghívottak között a nagyobb arányú részvételt a tesztelésben, a részvételi hajlandóság növelésében a háziorvosoknak továbbra is kulcsszerepe lenne. És természetesen abban is, hogy ha egy teszt elváltozást jelez, a beteget háziorvosa továbbítsa vastagbélvizsgálatra. A teszt kiosztásával és elvégzésével kapcsolatos, sokkal nagyobb terhet jelentő adminisztratív és szervezési teendők viszont lekerülnének a háziorvosok válláról.
A szűrőprogram hangsúlyának áthelyezése a háziorvosokról a gyógyszertárakra tehát minden szempontból előnyös lenne. A változtatások – a becslések alapján elfogadható mértékű többletköltségekkel – biztosítanák a vastagbélrák nagyobb arányú korai felfedezését, ami jelentősen csökkenthetné a betegség miatt bekövetkező halálozások számát.
(A szerző a Syreon Kutató Intézet egészségügyi közgazdásza, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság elnökségi tagja. A cikk elkészítésében közreműködött Baló Sára és Vokó Zoltán.)
