Tavaly március 24-én írtunk a G7-en először – és a közéleti tematikájú magyar sajtóban tudomásuk szerint elsőként – Karikó Katalinról. Az akkor még csak szakmai körökben ismert molekuláris biológus/biokémikus kutatót azért mutattuk be, mert rábukkantunk egy 2018-as, a Magyar Kémikusok Lapjának adott interjújára (pdf), amely azokban a napokban különösen érdekessé vált. Csak pár nappal voltunk a koronavírus-járvány miatti szigorú magyarországi korlátozások bevezetése után, és a világjárvány elleni vakcinafejlesztésekről akkor még nagyon keveset lehetett tudni.
Donald Trump amerikai elnök éppen megpróbált erőből felvásárolni egy innovatív német biotechnológiai céget, a Curevac-ot, azt remélve, hogy annak újszerű oltásaival le lehet győzni a koronavírust, és a felvásárlással Amerikának lehet biztosítani az elsőséget. A német lapok ekkor megjegyezték, hogy ez az újszerű technológia mRNS-alapú, amely többek között Karikó Katalin és Drew Weissman szabadalmán is alapszik. A magyarosan csengő név alapján hamar utána lehetett járni, hogy kiről van szó, a magyar szaklapban megjelent 2018-as interjú pedig hirtelen új értelmet nyert.
Ma már nem kell magyarázni, hogy kiről és miről van szó. Karikó Katalinnal egy héttel később készítettünk interjút, amelynek átütő erejét a sztori (kényszerű távozás Szegedről, a gyerek mackójában kicsempészett kezdőtőke, az Amerikában elvégzett sokszor sziszifuszi, kellően el nem ismert munka) mellett
a közvetlen és kedves személyisége adta, de ma már ezt sem kell senkinek magyarázni.
A sors fura fintora, hogy Németország nem engedte meg Trumpnak, hogy a Curevac-ot elcsaklizza, de nem is ez a német cég lett az oltásfejlesztés igazi új befutója, hanem a Pfizerrel szövetségre lépő BioNTech, illetve az amerikai Moderna. Most már tudjuk, hogy vélhetően azért, mert bár a Curevac is mRNS-technológiára építette a vakcináját, az akkori felfordulásban közzétett német cikkek állításával szemben nem használta a Karikó-Weissman szabadalmat.
Kell-e ennél jobb kísérleti bizonyíték arra, hogy Karikóék munkája mennyire szükséges volt ahhoz, hogy működjön az mRNS-oltás?
Mi más kaphatja az idei orvosi Nobel-díjat, ha nem ez a munka?
Tavaly márciusi első cikkünket azzal zártuk, hogy a Nobel-várományosi posztot azonnal meg is előlegeztük a Karikó-Weissman párosnak, amennyiben az mRNS-vakcina tényleg átütő siker lesz. Mivel az lett, most reménykedünk benne, hogy hétfőn, október 4-én az orvosi Nobellel koronázzák meg a kutatópáros munkáját. Ezt a laikus reményt nagyon felerősíti, hogy a két kutató az elmúlt hónapokban egy sor olyan díjat kapott, amely a korábbi évek tapasztalatai szerint a Nobel előszobájának számít, és a szakmai sajtó is mindig hozza a Karikó nevet, ha előzetes esélylatolgatásba kezd.
Természetesen a nagy sikert egyáltalán nem lehet biztosra venni. A díjat odaítélő bizottság nagyon erős szakmai alapokon szokta meghozni a döntését, ami többek között azt is jelenti, hogy amit mi laikusként, kívülről egyértelműen világmegváltó eredménynek tartunk, azt ők adott esetben más szemmel nézik. Mindenesetre az utóbbi két évben a kémiai Nobel-díjat például két olyan eredményre adták, amelyre igaz, hogy alapjaiban változtatja meg az életünket. A lítiumionos akkumulátortechnológia alapjairól és az úgynevezett CRISPR génszerkesztési módszerről van szó – előbbit aligha kell magyarázni, utóbbiról pedig még rengeteget fogunk hallani a genetikai betegségek lehetséges gyógymódjai kapcsán.
A kémiai Nobelt egyébként azért is hoztuk fel, mert ha Karikóék hétfőn az orvosit nem nyerik el, szerdán még mindig izgulhatunk értük: az mRNS óriásmolekulán végzett módosítás ugyanis vastagon belefér a biokémiába is (annak ellenére, hogy molekuláris biológiai munka, de biológiai Nobel-díj nincs). Az mRNS-oltás ugyanis egészen egyszerűen fogalmazva azért működik, mert módosítottak benne egy molekulát – ez nem is tűnik nagy dolognak, pedig óriási munka kellett hozzá.
Bár Karikóék neve állandóan felmerül a kémiai Nobel-esélyesek között is, ott sokkal kevésbé tartják valószínűnek a sikerüket, azért, mert bármennyire is kémia van a háttérben, a kutatás eredeti célja és végső eredménye is egyértelműen a gyógyítás/megelőzés volt. Az igazi áttörést ugyanis nemcsak a koronavírus-járvány letörése jelenti, annál jóval többről van itt szó.
A módosított mRNS mint alaptechnológia a remények szerint teljesen új utakat nyithat meg a gyógyításban. A koronavírus-járvány ennek az újításnak egy gigantikus tesztje volt (bárcsak békésebb módon is kiderülhetett volna mindez), és egyelőre minden jel szerint kiválóan teljesített. Az mRNS-sel korábban is foglalkoztak fejlesztések, de az utóbbi egy évben az eredményeket látva hihetetlen mértékben állt rá a tudományos élet a további lehetőségek felkutatására.
Az eredmény és a jövőbeni potenciál együttese teszi kimagaslóan értékessé ezt a munkát, és talán ez az, ami azt mondatja velünk, hogy a Karikó-Weissman páros mellett kell döntenie a bírálóbizottságnak.
A Nobel-díjakat a járvány miatt (tavalyhoz hasonlóan) idén is a díjazottak lakóhelyén adják át, és a jelenlegi tervek szerint a decemberben szokás szerint megrendezett Nobel-héthez időzített bankettet sem tartják meg. Szép szimbolikája lenne az eseményeknek, ha pont egy olyan munkát díjaznának, amely segíthet megszüntetni ezeket a fájdalmas korlátozásokat.
2020 előtt egyébként legutóbb 1956-ban nem volt bankett, akkor az utolsó pillanatban azért fújták le, mert az eseményre nem akarták meghívni a magyar forradalmat leverő Szovjetunió svédországi nagykövetét. Reméljük, most más magyar vonatkozása lesz az ünnepségnek.
Élet
Fontos