Erna Solberg, Norvégia jobboldali miniszterelnöke idén szeptemberben egymás után harmadszor is győzni akar a választásokon. Azonban ahhoz, hogy 2013, illetve 2017 után idén is kormányt alakítson, rá kell kapcsolnia a kampányban, hogy megelőzze a balközép Munkáspárt jelöltjét, aki a közvélemény-kutatások szerint népszerűbb nála.
Solberg nyerő taktikája a Financial Times cikke szerint az lehet, hogy sikerül a két kicsi jobbközép párt választóit meggyőznie. Ebben kulcsszerepe lehet annak, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ajánlása ellenére támogatja az állami tulajdonú norvég olajipar földgáz és kőolaj kitermelésére vonatkozó újabb projektjeit. Habár a két nagyobb balközép párt, a Munkáspárt és a Centrumpárt is támogatja az Északi-sarkvidéken kitermelést végző norvég olajipart, a kormányalakításhoz szükséges potenciális szövetségeseik, a Zöldek csak olyan kormányt támogatnának, amely az IEA ajánlásának megfelelően a földben hagyná a szénhidrogéneket az olyan területeken, ahol még nem született meg mostanáig a beruházási döntés.
Ezzel szemben Solberg azt az álláspontot képviseli, hogy a norvég olajipar részese lehet a zöld átalakulásnak. Szerinte az olajcégeknek elegendő tőkéjük van ahhoz, hogy megújuló technológiákba fektessenek, és például tengeri szélerőműveket telepítsenek, vagy hidrogénalapú technológiákat fejlesszenek. Mindez viszont nem kell, hogy együtt járjon az újabb szénhidrogén-alapú projektek leállításával.
A szeptemberi választások előtt a norvég olajipar jövőjéről szóló vita lehet a választások eredményét meghatározó egyik legfontosabb kérdés. Mindez pedig azt mutatja meg, hogy még a világ egyik leggazdagabb és legfejlettebb technológiával rendelkező országában sem egyértelmű, hogy követni fogják a Nemzetközi Energiaügynökség idén májusban kiadott jelentésében megfogalmazott ajánlását, hogy még az idén le kellene állítani minden új olaj- és gázfeltárási projektet, ha tartani szeretnénk magunkat a Párizsi megállapodásban megfogalmazott másfél fokos felmelegedési célhoz az iparosodás előtti szinthez képest.
Norvégia persze hivatkozhat arra, hogy globális szinten nem számít jelentős olajtermelőnek,
ugyanakkor a legnagyobb kitermelők között sem igazán találni olyat, amely komolyan venné az IEA ajánlását.
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének Oroszországgal kibővített csoportja, az OPEC+ éppen a napokban jelentette be, hogy az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia közötti vita kompromisszumos lezárását követően a termelés jelentős növelésében állapodott meg.
Az olajkartellt vezető, újabb feltárási projektekre nyitott Szaúd-Arábia klímacélokhoz való hozzáállását viszonylag jól leírja az a nyilatkozat, amit a Bloomberg a szaúdi energiaügyi minisztertől idéz a róla szóló részletes portrécikkben. A IEA májusi riportjáról Abdulaziz bin Szalman egy júniusi OPEC+ sajtótájékoztatón azt mondta, hogy szerinte az elmenne a La La Land nevű amerikai romantikus vígjáték folytatásának is. 2019-ben pedig egy energetikai fórumon azt mondta, hogy ha komolyan venné az IEA előrejelzéseit, akkor valószínűleg folyton Prozac-ot (egy antidepresszánst) kéne szednie.
És habár Joe Biden elnökké választása pozitív forgatókönynek tűnt klímavédelmi szempontból a klímaváltozás-tagadó Donald Trump újraválasztásához képest, egyelőre az új amerikai elnök intézkedései sem adnak okot túl sok optimizmusra, ha komolyan vesszük az IEA ajánlásait.
Biden januárban az első hivatalban töltött munkanapján az USA párizsi klímaegyezménybe való visszaléptetésével és az újabb szövetségi területeken végzett kőolaj- és földgáz-kitermelési projektek ideiglenes tilalmával kezdett, és visszavonta a sokat kritizált Keystone XL csővezeték-projekt engedélyét.
Tavasztól viszont lendületbe jöttek az általa jóváhagyott vagy megvédett fosszilis projektek. Áprilisban kiderült, hogy Biden visszatáncol attól a kampányígéretétől, hogy beszüntetik a Standing Rock rezervátumon áthaladó Dakota Access olajvezeték építését. Májusban pedig engedélyezte a Willow olajkitermelési projektet, aminek keretén belül a tervek szerint 30 éven át bányásznának olajat a földből (ez a Trump-adminisztráció által támogatott projekt volt, aminek keretében lefagyasztanák az olvadó tundrát, hogy ki tudják szedni alóla az olajat). A Biden klímapolitikáját elemző National Geographic cikke megjegyzi, hogy habár számos új projekt alapvetően nem kőolaj, hanem csak földgáz kitermelésére irányul, az energetikai szakértők körében nincs arról egyetértés, hogy ez mennyire lehet „hídüzemanyag” a fosszilis energiahordozók és a megújulók korszaka között.
Az újabb projektek mellett az is problémát jelent, hogy
a legjelentősebb olajfogyasztó országok mesterségesen növelik a kitermelés megtérülését állami támogatásokkal.
A G20 országcsoporton belül több mint 3,3 ezer milliárd dollárnyi támogatásban részesültek a fosszilis energiahordozók kitermelésével és felhasználásával foglalkozó ágazatok 2015, vagyis a párizsi klímaegyezmény aláírása óta – ebből az összegből az Egyesült Államok áramellátásának háromszorosát biztosító naperőművi kapacitást lehetett volna beüzemelni a The Guardian cikkében megjelenő példa szerint.
Az üvegházhatású gázkibocsátás közel háromnegyedéért felelős országok között akad ráadásul olyan is, ahol a közelmúltban ezen támogatások mértéke jelentősen nőtt, hiába jutott ki nekik egyre gyakrabban a felmelegedés okozta időjárási szélsőségekből.
Igaz, a támogatások mértéke összességében lassan, évenként mintegy két százalékkal csökkent, ugyanis a fentebb említett tetemes összeg közel fele Kínához, Szaúd-Arábiához, Oroszországhoz és Indiához köthető, és közülük az utóbbi három ország mérsékelte ezen kiadásait. Persze ez a változás ahhoz képest roppant csekély, hogy a G20-ak 2009-ben az iparágat célzó nem hatékony támogatások kivezetése mellett kötelezték el magukat.
Papíron a kormányok felismerik az éghajlati problémák sürgető mivoltát. A G20-országok ambiciózus vállalásokat tettek a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés csökkentése érdekében. Valójában azonban az idáig tett intézkedések messze vannak attól, amire szükség lenne.
– mondta el a brit lapnak Antha Williams, a Bloomberg környezetvédelmi szakértője.
A kifogásolt állami szerepvállalás a társadalmi egyenlőtlenségeket is mélyíti. A pénzek 60 százaléka közvetlenül az ágazatban működő cégekhez kerül, míg a fennmaradó 40 százalék a fogyasztókat illeti, ártámogatások formájában. A tehetősebb rétegek a szegényebbekhez képest jellemzően több előnyben részesülhetnek, ezt mi sem szemléltet jobban, mint a sárgamellényesek tüntetései, miután a francia kormány az üzemanyagárakba épülő környezetvédelmi adót vezetett be. Politikai szempontból tehát elengedhetetlen a kevésbé jómódú fogyasztók érdekeinek fokozott figyelembevétele a változtatások során.
A sikeres előrelépéshez továbbá az is fontos, hogy a vállalatok tisztázzák, mennyiben van közük a klímaváltozáshoz. Így a befektetők a szennyező szektoroktól a zöldek felé mozdíthatják a tőkét – ezzel kapcsolatos intézkedésekre azonban egyelőre csak az Egyesült Királyság és az Európai Unió szánta el magát.
Világ
Egyre több az elektromos autó, egyre több a panasz is Kínában
A kínai vásárlók nagyobb hatótávolságot és jobb tölthetőséget várnak, nő az elektromos autókkal elégedetlenek aránya. Délkelet-Ázsiában ugyanakkor egyre jobban megy a biznisz a kínai gyártók számára.
Olyan lehetőség előtt áll az orosz hadsereg Ukrajnában, mint utoljára két éve
Nem sikerült kihúzniuk az ukránoknak jelentősebb területveszteség nélkül a lőszerutánpótlás és létszámbeli erősítés beérkezéséig, és az is kérdés, nem kerülnek-e még nagyobb bajba.
Amerika részben hátat fordít a fenntarthatóságnak, Európa még kitart
Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, már annyi feszültséget okoztak, hogy az Egyesült Államokban részben feladták őket.
Fontos
Átformálta a lakáspiacot a kormány a sok százmilliárdos támogatásokkal
A legalább három gyermeket nevelőknél látványos a lakástulajdonosok arányának növekedése, a falvakban pedig fogyni kezdtek az üresen álló házak.
Hogyan lehet olcsóbb az Afrikából ideszállított eper, mint a magyar?
Az semmi, hogy a görög-spanyol-egyiptomi szamóca olcsóbb, mint a magyar, de lassan a német-holland-belga is az lesz, ha nem fejlesztjük sürgősen az ágazatot.
Külföldi polgármestert is választhatna több magyar település a nagy arányuk alapján
Nem feltétlenül ott él a legtöbb külföldi állampolgár Magyarországon, ahol azt a gazdasági fejlettség alapján várnánk.
