Egy fúrógépet átlagosan 20 percet használ a tulajdonosa.

A globálisan megtermelt élelmiszer harmada kárba vész, ez Magyarországon egy főre vetítve évi mintegy 65 kilogramm.

Európában egy átlagos autó 92 százalékban parkol.

Ez csupán néhány szemléletes példa az Agrárminisztérium egyik háttérintézményétől, amely legfeljebb felvillantja, hogy milyen pazarlóan bánunk a Föld erőforrásaival. A túlfogyasztás – és az ezzel járó károsanyag-kibocsátás – egy soha nem látott ökológiai kihívás elé állítja az emberiséget, aminek számtalan jele van, mint az óceánok savasodása, az olvadó permafroszt, a sivatagosodás, a vizeket elárasztó szemét vagy az egyre gyakoribb időjárási szélsőségek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz éghajlatváltozás javában pusztítja a magyar erdőket, a fenyőktől és a bükkfától elbúcsúzhatunkHarminc éven belül az erdőterületek drasztikusan fognak csökkenni, és megjelenik a Magyarországon eddig ismeretlen füves pusztaság, a sztyepp.

A cikk elején említett három példa azonban nemcsak a pazarlásra világít rá, hanem azt is érzékelteti, hogy milyen tág tér van a károsanyag-kibocsátás és az erőforrás-felhasználás csökkentésére. Egy újfajta gazdasági modellel – amely a rendelkezésre álló nyersanyagok észszerűbb felhasználására épít – úgy mérsékelhetnénk a klímaváltozás hatásait és az élővilág szennyezését, hogy a fogyasztói társadalom nyújtotta kényelemről sem kellene radikálisan lemondani.

Az utóbbi időben egyre felkapottá vált fogalomnak, a körforgásos gazdaságnak ugyanis nagyon leegyszerűsítve ez az ígérete: az emberiség ökolábnyomának jelentős csökkentése a fogyasztás (és a termelés) észszerűsítésével. Ennek az új modellnek az elterjesztéséhez nemcsak a gazdaság működését kellene átalakítani, hanem szemléletbeli változásra is szükség lenne. A körforgásos gazdaság ugyanis máshogy viszonyul a jelenlegi nyugati társadalmi berendezkedés két alapvetéséhez: a magántulajdonhoz és a vég nélküli fogyasztáshoz.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAmíg agyon van csomagolva minden, aligha szabadulunk a műanyagoktólHiába terjed a fejlett világban a csomagolást mellőző környezettudatos szemlélet, a műanyagoktól mégsem fogunk megszabadulni egyhamar. Túl nagy üzlet van benne ahhoz, hogy csak úgy eltűnjön.

Most úgy tűnik, hogy a szűkebb és tágabb életterünkben is el fog indulni ez a paradigmaváltás. Az Európai Unió kulcsszerepet szán a körforgásos gazdaságra való átállásnak a klímaváltozás elleni küzdelemben. A körforgásos gazdaság erősítése az EU óriási, 750 milliárd eurós járvány utáni helyreállítási csomagjának prioritásai között is megjelenik.

Ahogy előző cikkünkben bemutattuk, részben az ezermilliárdos támogatások miatt a magyar kormány több tagja is többször beszélt a körforgásos gazdaságra való átállásról az elmúlt hónapokban. Ahogy Orbán Viktor mondta, „olyan dimenzióváltás előtt van a magyar gazdasági rendszer, amit ma még kevesen értenek”. Szerinte a magyar gazdaságra tíz év múlva nem is lehet majd ráismerni, mivel 2030-ra egy digitalizált és körforgásos gazdaság lesz. Az alábbiakban igyekszünk részletesebben bemutatni, hogy mi is az a körforgásos gazdaság.

Egységes töltők és a javításhoz való jog

A körforgásos gazdaság egy gyűjtőfogalom, több különböző definíciója is van (erről a 444 is írt nemrég). A talán leginkább elterjedt meghatározás alapján a fenntarthatatlan „megveszed-felhasználod-eldobod” lineáris modellt váltaná fel az anyagok körforgására alapozva, ahol a cél, hogy kevesebb új alapanyagot használjunk fel, és a hulladék teljes mértékben hasznosuljon. A lényegét ez a videó foglalja össze:

Az eddigi megnyilvánulások alapján a magyar kormány is elsősorban ebből a definícióból indul ki, azaz alapvetően hulladékkezelési eszközként tekint a körforgásos gazdaságra. „Ha megnézzük az eddigi konkrét intézkedéseket és javaslatokat, a kormány is leginkább a hulladékra koncentrál, holott a körforgásos gazdaság jóval többről szól” – mondta Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center klímapolitikai szakmai műhely társalapítója. Ezt erősíti például, hogy a körforgásosságot nálunk rendre a hulladékkezelést központosító, alakulóban lévő rendszerrel kapcsolatban említik meg.

Az Európai Bizottság összesen 35 intézkedést tervez bevezetni a körforgásos gazdaságra való átállás jegyében, amelyek azonban jelentősen túlmutatnak a hulladékgazdálkodáson. A tervek közé tartozik a „javításhoz való jog” bevezetése, a mikroműanyagok korlátozása, uniós textilstratégia megalkotása, zöld közbeszerzések bevezetése vagy egységes töltőhasználat bármilyen elektromos eszközhöz.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTonnaszámra égetik az új ruhákat, és már a divatipar is kezd beleőrülni a saját értelmetlen tempójábaSorban mennek tönkre a ruhakereskedők, de problémáik nem a járvánnyal kezdődtek. Mit árul el a lyukasztott farmer a divatipar fenntarthatatlanságáról?

Ahogy ezek a tervek is mutatják, a parlament kezdeményezésére megalakult Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára, Bartus Gábor szerint is érdemesebb lenne a körforgásos gazdaság tágabb értelmezését használni. „A gazdaság anyagfelhasználásának mérséklésére az egyik lehetséges megoldás az újrahasznosítás, de csak körfolyamatok használatával nem lehet a szükséges mértékben csökkenteni az anyaghasználatot” – mondta.

Például olyan termékeknél, amelyekre a kereslet dinamikusan nő, az újrahasznosítással értelemszerűen nem lehetne kielégíteni az igényeket. Másrészt fizikai akadálya is van az újrahasznosításnak: minél többször hasznosítanak újra valamit, jellemzően annál rosszabb lesz a minősége (erre példa a két leggyakoribb szelektív hulladék, a papír és a PET-palack). Ráadásul nyilván van korlátja annak, hogy mennyi pénzt – és károsanyag-kibocsátással járó energiát – érdemes áldozni egy adott anyag újrahasznosítására.

Bartus szerint emiatt előremutatóbb a körforgásos gazdaság tágabb értelmezését használni, amely alapvetően alakítaná át a kizárólagos birtoklás és a használat viszonyát, azaz a társadalmi szokásokat, a fogyasztási kultúrát. Ehhez a körforgásos gazdaság modelljének két fontos eszköze van, az egyik a megosztásos gazdaság, amely az utóbbi években több szektorban is forradalmi változásokat hozott. A másik pedig a szolgáltatásként való használat előtérbe helyezése a termékek megvásárlásával szemben.

Biztos, hogy kell ennyi autó? 

A megosztásos gazdaság nálunk ismert szereplői a három budapesti autómegosztó szolgáltatás (Greengo, Mol Limo, ShareNow), a szolgáltatásként való használatra pedig példák lehetnek a video- és zenestreamelő vállalatok (Netflix, Spotify, Tidal). Ezeknek a lényege, hogy jellemzően egy digitális platformon keresztül termékeket vagy szolgáltatásokat oszthatunk meg másokkal.

Fogkefét nyilván nem akar senki megosztani, de nagyon sok olyan termék van, amelyet meg lehetne osztani. Az IT-eszközök pedig jelentősen csökkentik a transzferek árát

– mondta Bartus Gábor. Ahogy például az Airbnb eredeti modellje abból indult ki, hogy a lakásunk akkor is hasznosulhasson, amikor nem vagyunk otthon, hasonló elgondolás alapján lehetne megosztani olyan ritkán használt eszközöket, mint a cikk elején említett fúrógép, fűnyíró vagy éppen biciklipumpa.

A hetvenes években jelentős termelékenységnövekedést értek el a Just-In-Time gyártásszervezés bevezetésével, azaz azzal, hogy nem tárolunk. Most ugyanezt kellene tenni a fogyasztással is: egy eszköz csak akkor álljon a fogyasztó rendelkezésére, amikor fogyaszt

– mondta Bartus.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa a repüléshez nem kell repülőt venni, akkor a telefonáláshoz miért kell telefont vásárolni?Az unió megy előre a körforgásos gazdaság modelljével, bár ebből a mindennapokban még vajmi keveset érzékelünk. Viszont van már működő modell.

Ilyen eszköz lehetne például a szintén cikk elején említett személyautó. Ha az idejük döntő többségében parkoló autók kihasználtságát növelnénk, értelemszerűen jóval kevesebb autóra lenne szükség, azaz jóval kevesebb autót kellene legyártani. A finn fővárosban, Helsinkiben évek óta tervezi a városvezetés, hogy hogyan használhatná ki az ebben rejlő lehetőséget.

„[Helsinkiben] a magántulajdonban lévő autókat az idő 4 százalékában használják. A maradék 96 százalék hatalmas veszteség, leginkább a pénzt és a városi teret tekintve. Ha csak 25 százalékkal tudnánk a kocsik számát csökkenteni Helsinki környékén, az 100 ezerrel kevesebb autót jelentene. Ez egy átlagos kocsi árával számolva 1 milliárd euró (360 milliárd forint) megtakarításával járna, amelyet a gazdaság fejlesztésére lehetne fordítani” – mondta Ville Lehmuskoski, a helsinki közlekedési vállalat vezetője. (A példa nyilván elméleti abból a szempontból, hogy értelemszerűen nem közvetlenül a magántulajdonosok által megspórolt pénz menne gazdaságfejlesztésre.)

A megosztáson alapuló modell egy számos szempontból előnyös helyzethez vezetne:

• mivel kevesebb autóra lenne szükség, csökkenne a nyersanyag-felhasználás és károsanyag-kibocsátás (a gyártásban);
• a kevesebb autó kevesebb helyet venne el a várostól, amely így élhetőbbé és zöldebbé válhatna;
• egyéni szinten jelentős összeget spórolnánk az autóhasználaton.

Röviden tehát pénzt spórolva élhetőbb és fenntarthatóbb környezetben élnénk, ehhez mindössze annyi lenne szükséges, hogy az évszázados berögződésekkel szemben máshogy viszonyuljunk a magántulajdon eszméjéhez, és egyszerű használati eszközként viszonyuljunk az autókhoz.

Ugyanakkor makrogazdasági szinten egy ilyen változás nyilván számos kihívást jelentene. Kérdéses lenne, hogy mi történne az esetleges fogyasztáscsökkentés miatt felszabaduló munkaerővel. Illetve ha az eddig saját tulajdonban lévő autót bérelnénk, az erősíthetné az autótulajdonos pozícióit, növelhetné a tőkekoncentrációt. Egy ilyen rendszer nemcsak a fogyasztót teheti kiszolgáltatottabbá, hanem a munkavállalót is: ahogy például az Uber példája is mutatja, a munkát végzők kevésbé védettek munkajogilag, mint a hagyományos foglalkoztatásnál.

Izzók helyett fény vásárlása

A körforgásos gazdaság másik fontos eszköze a saját tulajdon kiváltása szolgáltatással. Minden körforgásos gazdaságról szóló cikk körfogásosan keringő példája az amszterdami Schiphol repülőtér világítása. A repülőtér egyik csarnokának a világításához ugyanis nem világítástechnikát vásárol az üzemeltető, hanem fényt. Tehát nem izzókat vásárol, szereltet be, majd cserél ki, hanem szolgáltatásként veszi meg a csarnok világítását a Philipstől. Ez azt jelenti, hogy a Philips felel a karbantartásért és az izzók esetleges cseréért.

Ez a felállás 180 fokban megfordítja a gyártó érdekeit. Ha eladja a termékeit, nyilván abban érdekelt, hogy minél többet vegyenek belőle, és az ehhez vezető egyik eszköz a tervezett elavulás. Részben ez az oka annak a jelenségnek, hogy egy háztartási eszköznél gyakran előfordul, hogy egy-egy miniatűr alkatrész meghibásodását nem lehet megjavítani, hanem újra meg kell vásárolni az adott eszközt.

Ha viszont a gyártó szolgáltatásként értékesíti termékeit, akkor abban válik érdekeltté, hogy minél tartósabb legyen az adott termék, és minél olcsóbban, könnyebben lehessen karbantartani. Mióta szolgáltatásként veszi a fényt az amszterdami repülőtér, 50 százalékkal csökkent a világítás energiaigénye, a speciálisan ide fejlesztett izzók élettartama pedig 75 százalékkal hosszabb a hagyományos égőknél.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLehet zöld és fenntartható a műanyag?Győri kutatók a 3D-nyomtatásban használt anyag bioműanyag alternatíváin dolgoznak, többek között erről a projektről is mesélt a G7 Podcast e heti adásában Lendvai László.

A fenti példák is azt mutatják, hogy a körforgásos gazdaságra nem úgy érdemes tekinteni, hogy bármi áron, 100 százalékosan újrahasznosuljon minden. Ennél komplexebb megközelítésre lenne szükség, ahol azt kellene pontosan felmérni, hogy minek és hogyan tudnánk csökkenteni az ökológiai lábnyomát. Nyilván számos anyag esetén az újrahasznosítás lehet ez az eszköz, más esetben viszont a megosztás vagy éppen a saját tulajdon felváltása szolgáltatással.

Ahogy Bartus Gábor is elmondta, önmagukban a megosztásos megoldások sem csodaszerek. „Lehetnek negatív környezeti vagy társadalmi hatásaik, használatuk ezért körültekintéssel, megfelelő szabályozási környezetben indokolt” – mondta. Példaként az Airbnb-t és az Ubert hozta fel (amelyek ugye abból indultak ki, hogy a lakásunk, illetve a kocsink akkor is hasznosuljon, amikor nem vagyunk otthon, illetve csak egyedül használnánk az autónkat).

Az így kinyíló új üzleti lehetőségek azonban nemcsak a meglévő lakások és autók jobb kihasználását eredményezték, hanem végeredményben lényegesen növelték a teljes kínálatot. „Már nemcsak az átmenetileg üresen álló lakásunkat kínáltuk fel az Airbnb-n, hanem új lakást építettünk, hogy azzal airbnb-zünk. A többletkínálat megteremtése pedig a lakások és autók előállítása révén növeli az anyaghasználatot. A modell értelme pedig éppen ennek ellenkezője lenne” – mondta Bartus.

Emellett az is fontos tényező, hogy a körforgásos gazdaság nem pusztán technológiai fejlesztést feltételez. Az élelmiszer-pazarlás csökkentésén, az elromlott eszközök megjavításán vagy a használt tárgyak újrahasználatán nyilván segíthet a technológia vagy az infrastruktúra (például használt termékeket áruló üzletláncok), alapvető szerepe van azonban a fogyasztási kultúra megváltoztatásának. Tehát annak, hogy a fogyasztók tudatosabb döntéseket hozzanak: kevesebb ételt dobjunk ki otthon, nyitottak legyünk a megosztás alapú szolgáltatásokra, próbáljuk meg megjavíttatni elromlott eszközeinket, vagy túladni rajtuk, ha nem használjuk őket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEzermilliárdos uniós támogatások pörgették rá Orbánt a gazdaság átalakításáraAz EU-tól 2600 milliárd forint érkezik főleg digitalizációra és a körforgásos gazdaság kiépítésére, Orbán pont ezekre alapozva változtatná meg a gazdaságot.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet klímaváltozás körforgásos gazdaság üvegház Olvasson tovább a kategóriában