Hírlevél feliratkozás
Torontáli Zoltán
2019. március 2. 07:45 Élet

Amíg agyon van csomagolva minden, aligha szabadulunk a műanyagoktól

Ha bemész egy élelmiszerüzletbe és alaposan körülnézel, hamar neked is az lehet az érzésed, hogy a polcokon lévő áru nagy része agyon van csomagolva. A gabonapelyhek például jellemzően egy műanyag zacskóban vannak, a műanyag zacskó pedig be van téve egy színesre festett papírdobozba.

Az őrölt kávénál az aromatartó csomagolás köré is csavarnak még egy papírburkot, a kekszek jelentős része pedig műanyag tálcákban fekszik, de azért van még körülötte egy papír- vagy műanyag réteg. A cukorkákat gyakran egyesével is becsomagolják, mielőtt egy nagyobb zacskóba teszik őket. A chipses zacskóknak általában a jelentős része levegőt tartalmaz, azért, hogy szállítás alatt ne törjön apróbb darabokra – vagyis a műanyagburoknak legalább a harmada csak ezt a célt szolgálja.

Egy kiugró példáról korábban részletesen is írtunk: a Rocher-Raffaello golyóknak van egy olyan csomagolt verziója, amelyben a teljes tömegen belül mindössze 58 százalék ehető, 42 százalék pedig olyan műanyag, ami megy a kukába.

Arról is írtunk nemrég, hogy a Pöttyös márka Guru nevű új terméke ugyan csak 27 százalékkal nagyobb tömegű, mint egy Túró Rudi, mégis 60 százalékkal nagyobb műanyag fóliában forgalmazzák – a csomagolás jelentős része itt is levegő.

Amikor pedig azt mutattuk be részletesen, hogy a középkorban hogyan működött a kiskereskedelem, kénytelenek voltunk szembesülni azzal az egyébként egyértelmű ténnyel, hogy 600 éve a piacokon még szinte semmit sem árultak becsomagolva. Nem azért, mert különösebben környezettudatosak lettek volna, hanem azért, mert nem volt rá szükség, igény és technológia sem.

A csomagolási hulladékok kétharmada ma az élelmiszer-kereskedelemből származik.

Az utóbbi időben több szabályozói és piaci lépést is tettek abba az irányba, hogy 

megpróbáljunk legalább részben visszatérni a csomagolás- és műanyagmentes világhoz.

Az Európai Unióban kivezetik a piacról az egyszer használatos műanyagok nagy részét (szívószál, keverőpálca, kiskanál stb.), és ezzel párhuzamosan azokat a műanyag zacskókat is elkezdték kiszorítani, amelyekbe jellemzően a pékárut és a zöldségeket pakolják a vásárlók.

A csomagolásmentes boltok ötlete évtizedekre nyúlik vissza, és végre Budapesten is nyíltak olyan üzletek, ahol az áruk ömlesztve vannak a tárolókban, és a vevők a magukkal hozott edényekbe, üvegekbe töltve vásárolhatnak.

Mire lesz ez elég?

Sajnos globális szinten nézve a helyzet még messze nem annyira rózsás, mint azt a fenti pozitív példák mutatják. A vásárlók hozzáállása is eleve kettős, mert az iparági elemzések azt mutatják, hogy a környezettudatos szemlélet ugyan megvan, de ezzel párhuzamosan az „instant élet” iránti igény is nő. Ez elsősorban a városias életforma térhódításával magyarázható.

Világszerte emberek milliói lépnek be évről-évre a több elkölthető pénzzel jellemzett városias életmódba, és ők egyre kevésbé főznek maguknak, azaz egyre több feldolgozott élelmiszert, készételt vesznek. Ezt a környezeti szempontból nem túl kedvező trendet csak az mérsékli némileg, hogy az ipar globálisan is próbál átállni a fenntartható módon készült csomagolási módokra.

A számok mégis azt mutatják, hogy a műanyagoktól nem fogunk megszabadulni.

Történelmi léptékből nézve a műanyag története olyan rövid, hogy szinte észre sem vesszük, de az ötvenes évektől kezdve olyan gyorsan terjedt el olyan széles körben, hogy ma már nem tudunk élni nélküle.

Márpedig a műanyagok iránti globális kereslet messze legnagyobb része, 36 százaléka a csomagolóiparból származik.

Az alábbi grafikon jól mutatja, hogy ha a műanyagokat szeretnénk világszerte visszaszorítani, akkor melyik iparágban lehetne a legnagyobb eredményt elérni. A csomagolóipar és az építőipar együtt a műanyagok több mint felét veszi fel.

 

Érdemes ugyanezt a műanyagfajták szerinti csoportosításban is megnézni.

 

Az ábrán jól látszik, hogy a teljes műanyag piac 9 százalékát adja a PET, amelynek döntő része az italos palack. 17 százalékon áll a kis sűrűségű polietilén, amelynek nagy része a műanyag zacskó és szatyor alapanyaga, és 14 százalék a nagy sűrűségű polietilén, amelybe beletartoznak a keményebb flakonok is, például azok, amelyekbe a sampont vagy a mosószert teszik.

A műanyagok egyik legfontosabb alapanyagforrásának a kőolaj-finomítók számítanak, de jelentős kiindulási anyag a földgáz is, ami azt jelenti, hogy a globális üzletben az olajipar vastagon érintett. Sőt, ahogy az üzemanyagfogyasztás az elektromos hajtás miatt elkezd majd érdemben is csökkenni, az olajfinomítás (értsd: benzin-, gázolaj- és kerozinkészítés) melléktermékeinek, vagyis a műanyagipar alapanyagainak az olajcégek életében még fontosabb szerep jut majd.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért nem tesznek azért a magyar boltok, hogy ne csak műanyag zacskókban lehessen gyümölcsöt venni?A kormány meghátrált, az EU puha a mindent elborító, egyszer használatos műanyag zacskókkal vagy inkább a vegyipari lobbival szemben. Pedig teljes tiltás nélkül nagyon nehéz lesz változást elérni.

Az egy főre jutó műanyag-felhasználás szoros összefüggésben van egy ország vagy régió gazdasági fejlettségével. Míg Indiában az egy főre jutó (ipari és lakossági) felhasználás mindössze 4 kilogramm, a skála másik végén álló Észak-Amerikában és Nyugat-Európában eléri a 80 kilót. Az uniós átlag körülbelül 60-70 kiló között van, annak következtében, hogy a kontinens keleti fele (egyelőre) még kevesebb műanyagot használ.

A tapasztalatok szerint az egy főre jutó 60 kiló műanyag felett a növekedés lelassul, vagyis a fejlett világ a csúcs közelében van. A fejlődő országok egy főre jutó 4 kilogrammja azonban borzasztóan kevés, és ahogy ott nő az életszínvonal, a műanyagok iránti kereslet éves növekedése kétszámjegyű.

Ezen belül a legfontosabb részt az élelmiszer-csomagolás adja, amely globális szinten óriási biznisz. Egy tavalyi felmérés szerint értéke 2025-re 411 milliárd dollár lesz, ami éves szinten 5,1 százalékos bővülést feltételez. Ez pedig azt jelenti, hogy

globális szinten nemhogy elkezdenénk megszabadulni a műanyag csomagolástól, hanem minden jel szerint egyre többet fogunk belőle felhasználni.

Az újrahasznosítás arányának növelése mellett így csak arra mutatkozik jó esély, hogy a felhasználás módját és az anyagok összetételét környezetbarátabb irányba toljuk el. Ám erre ad tanulságos példát az, ami a PET-palackokkal történik napjainkban.

A gyártók és a környezetvédők érdeke ezúttal egybeesik: az a cél, hogy minél vékonyabb legyen a PET palack fala, mert a kevesebb alapanyag-felhasználás a költségeket csökkenti. Talán neked is feltűnt, hogy ma már olyan ásványvizeket és üdítőket is kapni, amelyek palackját szinte csak a szén-dioxid nyomása tartja mereven, mert amikor kinyitod és elkezdenéd önteni, csaknem kettéhajlik a nyakánál. A forma kialakításával ugyan még lehet ügyesen variálni, de gyakorlatilag eljutottunk oda, ahonnan már aligha van tovább. Egyes országokban már minimum vastagsági előírásokat alkalmaznak, hogy a műanyag használható maradjon.

A műanyag mögött Európában is óriási pénzek mozognak, a kontinens iparági szövetségének (PlasticsEurope) adatai szerint a szektorban 60 ezer cég működik, és összesen 1,5 millió embernek ad munkát. 2017-ben az európai műanyagipar árbevétele összesen 355 milliárd euró  volt, és a világ műanyag-gyártásának 18,5 százalékát adta. Ezzel még Észak-Amerikát is verjük (17,7%), és csak Kína előz meg minket (29,4%).

A fő csapásirány tehát az újrahasznosítás lehet, az unió 10 tagállamában ma már erősen korlátozzák, hogy a műanyag hulladékot a szeméttelepre vigyék. Az átfogó szelektív gyűjtéssel sikerült odáig eljutnunk, hogy legalább ezekben az országokban ma már alig kerül műanyag a szeméttelepre, mert vagy energiát nyernek belőle, vagy újrahasznosítják. Magyarország azonban a legutóbbi, (pdf-ben innen letölthető) 2016-os adatok szerint rosszul áll ebben, nálunk még mindig 50 százalék felett van a szeméttelepekre vitt műanyaghulladék aránya.

A csomagolóanyagokon belül azonban még rosszabb a helyzet.

Eddig csak két uniós országnak, Németországnak és Csehországnak sikerült 50 százalék fölé emelnie a műanyag csomagolások újrahasznosítási arányát, mi pedig 25 százalék körül járunk, az egyik legrosszabb uniós arányt produkálva.

Ebben a helyzetben a csomagolásmentes boltokra minden szempontból óriási szükségünk van. Ezeknek az üzleteknek a kiskereskedelem tengerében egyelőre kevés kézzel fogható környezetvédelmi és gazdasági hatásuk van, de sokkal fontosabb, hogy alapjaiban változtatják meg a vevők hozzáállását a piachoz. Megakasztják annak a gondolatsornak a végét, amelyben élünk: megvesszük, használjuk, elfogyasztjuk, kidobjuk.

A zéró szemét modelljét kínáló csomagolásmentes boltok elemi érdeke, hogy minél több helyi beszállítót közvetlenül vonjanak be az üzletükbe, ezzel erősítve a lokális gazdaságot, illetve megnyirbálják a hagyományos ellátási láncokat, megkérdőjelezve a multinacionális gyártók piaci fölényét.

A csomagolás eltűnése emellett igazi felszabadulás érzést is adhat a fogyasztóknak. A csomagolás ugyanis az egyik legjobb marketingfelület, amelyen a gyártók minden vizuális trükköt bevetnek a meggyőzés érdekében. A jó csomagolás sok esetben önmagában eladja a terméket, de mindenféleképpen arra ösztönöz, hogy a vevő indokolatlan vásárlásokba is belemenjen.

Ezzel egyrészt az a probléma, hogy az élelmiszereknél a túlfogyasztás az elhízás (és az abból fakadó betegségek) melegágya, másrészt pedig abban az értelemben torzítja a piacot, hogy a külcsín dönt, és nem a belbecs. Ezen a pályán a globális élelmiszeripari mamutok előnyösebb helyzetből indulnak, vagyis megemelik a piacra lépési korlátot: a versenybe egy kezdőnek sokkal nehezebb beszállni.

A csomagolásnak az ellátási láncon belül az lenne a legfontosabb szerepbe, hogy a nagy távolságból behozott áruk minőségét a szállítás során óvja, ezért is aggasztó, hogy a felmérések szerint a csomagolóanyag-piac növekedését egyáltalán nem ez hajtja. A bővülést az életvitelben történt változások éltetik, vagyis az, hogy a tömegek továbbra is az eldobható, kényelmes, színes-szagos csomagolásokat keresik.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMegnyitották az első műanyagmentes szupermarketetAmszterdamban nyílt meg az első olyan bolt, ahol nem használnak semmilyen műanyag csomagolást.

Élet csomagolás élelmiszer kiskereskedelem környezetvédelem műanyag Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Avatar
2019. április 18. 16:54 Élet

Vannak női szupersztárok, de messze még az esélyegyenlőség a művészetben

A 2015-ben eladott 100 legdrágább műalkotásból 99-et férfiak készítettek, de a helyzet így is sokat javult az utóbbi pár évtizedben.

Váczi István
2019. április 18. 14:37 Élet

Az IKEA valójában azért sikeres, mert meg kell szenvedni a bútoraival

Ha valamivel meg kell dolgozni, akkor az eredményt értékesebbnek találjuk, mintha ugyanazt készen kaptuk volna.

Jandó Zoltán
2019. április 18. 06:47 Élet, Vállalat

Elárasztják a töltők az országot, mégis extrém sport a villanyautózás

Robbanásszerű növekedésnek indult tavaly az elektromosautó-töltők piaca itthon, de a koncepció nélküli fejlesztések miatt az ország továbbra sem átjárható.

Fontos

Avatar
2019. április 17. 17:03 Közélet, Vállalat

A multik és a járadékszedők árnyékában élnek a magyar vállalkozások, de van remény

Egy kisebb válság közeledik, ami az államtól függő cégek és a multik meggyengítésével még jót is tehet a saját teljesítményükre alapozó magyar vállalkozásoknak.

Tóth István János
2019. április 16. 17:39 Közélet

Két példa a történelemből, ami megmutatja, miért nincs tudomány szabadság nélkül

Évszázados károkat okozhat Magyarországnak a pusztítás, amit a kormány most a kutatóhálózatoknál véghezvisz.

Jandó Zoltán
2019. április 16. 07:02 Közélet, Vállalat

Andy Vajna már 2016-ban eladta a TV2-t egy 60 éves cinkotai nőnek

Egy 20 milliárdos előleg miatt teljesen másképp néztek ki a kereskedelmi tévé tulajdonosi viszonyai az utóbbi években, mint ahogy eddig tudtuk. A TV2 legutóbbi eladásának igazi története.