Ha bemész egy élelmiszerüzletbe és alaposan körülnézel, hamar neked is az lehet az érzésed, hogy a polcokon lévő áru nagy része agyon van csomagolva. A gabonapelyhek például jellemzően egy műanyag zacskóban vannak, a műanyag zacskó pedig be van téve egy színesre festett papírdobozba.
Az őrölt kávénál az aromatartó csomagolás köré is csavarnak még egy papírburkot, a kekszek jelentős része pedig műanyag tálcákban fekszik, de azért van még körülötte egy papír- vagy műanyag réteg. A cukorkákat gyakran egyesével is becsomagolják, mielőtt egy nagyobb zacskóba teszik őket. A chipses zacskóknak általában a jelentős része levegőt tartalmaz, azért, hogy szállítás alatt ne törjön apróbb darabokra – vagyis a műanyagburoknak legalább a harmada csak ezt a célt szolgálja.
Egy kiugró példáról korábban részletesen is írtunk: a Rocher-Raffaello golyóknak van egy olyan csomagolt verziója, amelyben a teljes tömegen belül mindössze 58 százalék ehető, 42 százalék pedig olyan műanyag, ami megy a kukába.
Arról is írtunk nemrég, hogy a Pöttyös márka Guru nevű új terméke ugyan csak 27 százalékkal nagyobb tömegű, mint egy Túró Rudi, mégis 60 százalékkal nagyobb műanyag fóliában forgalmazzák – a csomagolás jelentős része itt is levegő.
Amikor pedig azt mutattuk be részletesen, hogy a középkorban hogyan működött a kiskereskedelem, kénytelenek voltunk szembesülni azzal az egyébként egyértelmű ténnyel, hogy 600 éve a piacokon még szinte semmit sem árultak becsomagolva. Nem azért, mert különösebben környezettudatosak lettek volna, hanem azért, mert nem volt rá szükség, igény és technológia sem.
A csomagolási hulladékok kétharmada ma az élelmiszer-kereskedelemből származik.
Az utóbbi időben több szabályozói és piaci lépést is tettek abba az irányba, hogy
megpróbáljunk legalább részben visszatérni a csomagolás- és műanyagmentes világhoz.
Az Európai Unióban kivezetik a piacról az egyszer használatos műanyagok nagy részét (szívószál, keverőpálca, kiskanál stb.), és ezzel párhuzamosan azokat a műanyag zacskókat is elkezdték kiszorítani, amelyekbe jellemzően a pékárut és a zöldségeket pakolják a vásárlók.
A csomagolásmentes boltok ötlete évtizedekre nyúlik vissza, és végre Budapesten is nyíltak olyan üzletek, ahol az áruk ömlesztve vannak a tárolókban, és a vevők a magukkal hozott edényekbe, üvegekbe töltve vásárolhatnak.
Mire lesz ez elég?
Sajnos globális szinten nézve a helyzet még messze nem annyira rózsás, mint azt a fenti pozitív példák mutatják. A vásárlók hozzáállása is eleve kettős, mert az iparági elemzések azt mutatják, hogy a környezettudatos szemlélet ugyan megvan, de ezzel párhuzamosan az „instant élet” iránti igény is nő. Ez elsősorban a városias életforma térhódításával magyarázható.
Világszerte emberek milliói lépnek be évről-évre a több elkölthető pénzzel jellemzett városias életmódba, és ők egyre kevésbé főznek maguknak, azaz egyre több feldolgozott élelmiszert, készételt vesznek. Ezt a környezeti szempontból nem túl kedvező trendet csak az mérsékli némileg, hogy az ipar globálisan is próbál átállni a fenntartható módon készült csomagolási módokra.
A számok mégis azt mutatják, hogy a műanyagoktól nem fogunk megszabadulni.
Történelmi léptékből nézve a műanyag története olyan rövid, hogy szinte észre sem vesszük, de az ötvenes évektől kezdve olyan gyorsan terjedt el olyan széles körben, hogy ma már nem tudunk élni nélküle.
Márpedig a műanyagok iránti globális kereslet messze legnagyobb része, 36 százaléka a csomagolóiparból származik.
Az alábbi grafikon jól mutatja, hogy ha a műanyagokat szeretnénk világszerte visszaszorítani, akkor melyik iparágban lehetne a legnagyobb eredményt elérni. A csomagolóipar és az építőipar együtt a műanyagok több mint felét veszi fel.
Érdemes ugyanezt a műanyagfajták szerinti csoportosításban is megnézni.
Az ábrán jól látszik, hogy a teljes műanyag piac 9 százalékát adja a PET, amelynek döntő része az italos palack. 17 százalékon áll a kis sűrűségű polietilén, amelynek nagy része a műanyag zacskó és szatyor alapanyaga, és 14 százalék a nagy sűrűségű polietilén, amelybe beletartoznak a keményebb flakonok is, például azok, amelyekbe a sampont vagy a mosószert teszik.
A műanyagok egyik legfontosabb alapanyagforrásának a kőolaj-finomítók számítanak, de jelentős kiindulási anyag a földgáz is, ami azt jelenti, hogy a globális üzletben az olajipar vastagon érintett. Sőt, ahogy az üzemanyagfogyasztás az elektromos hajtás miatt elkezd majd érdemben is csökkenni, az olajfinomítás (értsd: benzin-, gázolaj- és kerozinkészítés) melléktermékeinek, vagyis a műanyagipar alapanyagainak az olajcégek életében még fontosabb szerep jut majd.
Az egy főre jutó műanyag-felhasználás szoros összefüggésben van egy ország vagy régió gazdasági fejlettségével. Míg Indiában az egy főre jutó (ipari és lakossági) felhasználás mindössze 4 kilogramm, a skála másik végén álló Észak-Amerikában és Nyugat-Európában eléri a 80 kilót. Az uniós átlag körülbelül 60-70 kiló között van, annak következtében, hogy a kontinens keleti fele (egyelőre) még kevesebb műanyagot használ.
A tapasztalatok szerint az egy főre jutó 60 kiló műanyag felett a növekedés lelassul, vagyis a fejlett világ a csúcs közelében van. A fejlődő országok egy főre jutó 4 kilogrammja azonban borzasztóan kevés, és ahogy ott nő az életszínvonal, a műanyagok iránti kereslet éves növekedése kétszámjegyű.
Ezen belül a legfontosabb részt az élelmiszer-csomagolás adja, amely globális szinten óriási biznisz. Egy tavalyi felmérés szerint értéke 2025-re 411 milliárd dollár lesz, ami éves szinten 5,1 százalékos bővülést feltételez. Ez pedig azt jelenti, hogy
globális szinten nemhogy elkezdenénk megszabadulni a műanyag csomagolástól, hanem minden jel szerint egyre többet fogunk belőle felhasználni.
Az újrahasznosítás arányának növelése mellett így csak arra mutatkozik jó esély, hogy a felhasználás módját és az anyagok összetételét környezetbarátabb irányba toljuk el. Ám erre ad tanulságos példát az, ami a PET-palackokkal történik napjainkban.
A gyártók és a környezetvédők érdeke ezúttal egybeesik: az a cél, hogy minél vékonyabb legyen a PET palack fala, mert a kevesebb alapanyag-felhasználás a költségeket csökkenti. Talán neked is feltűnt, hogy ma már olyan ásványvizeket és üdítőket is kapni, amelyek palackját szinte csak a szén-dioxid nyomása tartja mereven, mert amikor kinyitod és elkezdenéd önteni, csaknem kettéhajlik a nyakánál. A forma kialakításával ugyan még lehet ügyesen variálni, de gyakorlatilag eljutottunk oda, ahonnan már aligha van tovább. Egyes országokban már minimum vastagsági előírásokat alkalmaznak, hogy a műanyag használható maradjon.
A műanyag mögött Európában is óriási pénzek mozognak, a kontinens iparági szövetségének (PlasticsEurope) adatai szerint a szektorban 60 ezer cég működik, és összesen 1,5 millió embernek ad munkát. 2017-ben az európai műanyagipar árbevétele összesen 355 milliárd euró volt, és a világ műanyag-gyártásának 18,5 százalékát adta. Ezzel még Észak-Amerikát is verjük (17,7%), és csak Kína előz meg minket (29,4%).
A fő csapásirány tehát az újrahasznosítás lehet, az unió 10 tagállamában ma már erősen korlátozzák, hogy a műanyag hulladékot a szeméttelepre vigyék. Az átfogó szelektív gyűjtéssel sikerült odáig eljutnunk, hogy legalább ezekben az országokban ma már alig kerül műanyag a szeméttelepre, mert vagy energiát nyernek belőle, vagy újrahasznosítják. Magyarország azonban a legutóbbi, (pdf-ben innen letölthető) 2016-os adatok szerint rosszul áll ebben, nálunk még mindig 50 százalék felett van a szeméttelepekre vitt műanyaghulladék aránya.
A csomagolóanyagokon belül azonban még rosszabb a helyzet.
Eddig csak két uniós országnak, Németországnak és Csehországnak sikerült 50 százalék fölé emelnie a műanyag csomagolások újrahasznosítási arányát, mi pedig 25 százalék körül járunk, az egyik legrosszabb uniós arányt produkálva.
Ebben a helyzetben a csomagolásmentes boltokra minden szempontból óriási szükségünk van. Ezeknek az üzleteknek a kiskereskedelem tengerében egyelőre kevés kézzel fogható környezetvédelmi és gazdasági hatásuk van, de sokkal fontosabb, hogy alapjaiban változtatják meg a vevők hozzáállását a piachoz. Megakasztják annak a gondolatsornak a végét, amelyben élünk: megvesszük, használjuk, elfogyasztjuk, kidobjuk.
A zéró szemét modelljét kínáló csomagolásmentes boltok elemi érdeke, hogy minél több helyi beszállítót közvetlenül vonjanak be az üzletükbe, ezzel erősítve a lokális gazdaságot, illetve megnyirbálják a hagyományos ellátási láncokat, megkérdőjelezve a multinacionális gyártók piaci fölényét.
A csomagolás eltűnése emellett igazi felszabadulás érzést is adhat a fogyasztóknak. A csomagolás ugyanis az egyik legjobb marketingfelület, amelyen a gyártók minden vizuális trükköt bevetnek a meggyőzés érdekében. A jó csomagolás sok esetben önmagában eladja a terméket, de mindenféleképpen arra ösztönöz, hogy a vevő indokolatlan vásárlásokba is belemenjen.
Ezzel egyrészt az a probléma, hogy az élelmiszereknél a túlfogyasztás az elhízás (és az abból fakadó betegségek) melegágya, másrészt pedig abban az értelemben torzítja a piacot, hogy a külcsín dönt, és nem a belbecs. Ezen a pályán a globális élelmiszeripari mamutok előnyösebb helyzetből indulnak, vagyis megemelik a piacra lépési korlátot: a versenybe egy kezdőnek sokkal nehezebb beszállni.
A csomagolásnak az ellátási láncon belül az lenne a legfontosabb szerepbe, hogy a nagy távolságból behozott áruk minőségét a szállítás során óvja, ezért is aggasztó, hogy a felmérések szerint a csomagolóanyag-piac növekedését egyáltalán nem ez hajtja. A bővülést az életvitelben történt változások éltetik, vagyis az, hogy a tömegek továbbra is az eldobható, kényelmes, színes-szagos csomagolásokat keresik.
Élet
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Tavaly a mezőgazdaság mentette meg a magyar gazdaságot, idén viszont lehúzhatja
A forróság és a szárazság egyre inkább veszélyezteti a kukorica és a napraforgó termését, ami negatívan befolyásolhatja az ország gazdasági teljesítményét.
Sok buktatót és csapdát kell elkerülnie, aki az otthonfelújítási milliókra pályázik
Nagy a rohanás az 1990 előtt épült családi házak felújítását segítő programnál, ami túlárazásokhoz és átgondolatlan korszerűsítési döntésekhez vezethet.
Fontos
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
