A zabra épülő biznisz 25 évet várt arra, hogy elinduljon világhódító útjára, de végül sikerült. A fogyasztói trendek az utóbbi pár évben kezdtek igazán kedvezni a zabnak, mert a vegán és a környezetvédő mozgalmak divatjához egyaránt illeszkedik, márpedig ezek népszerűsége egyre nagyobb.
Manapság a zab szinte minden divatos trendet vagy képzetet magába tud olvasztani. A zabitalt sokan nemcsak a földi környezet megmentőjének, de – részben tévesen – a tehéntej alternatívájának is tekintik, ezért még abba a vonalba is jól illeszkedik, amely a szarvasmarhatartás és a tejipar (vélt vagy valós) környezetvédelmi és állatjóléti hatásait kritikus szemmel nézi.
A zabital készítéséhez fajlagosan jóval kevesebb vízre van szükség, mint a tejhez, és a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége is jóval kevesebb. Az igazi kérdés azonban az, hogy valóban tejhelyettesítő-e a növényi ital, mert ha az eltérő tápanyagprofilja miatt teljesen más terméknek tekintjük, akkor valójában a körtét hasonlítjuk az almához.
A marketingnek mindenesetre talán az átlagosnál is jobban sikerült az egészséges és természetes jelzőkkel pozicionálni a zabból készült élelmiszereket. Magyarországon egyelőre nem is annyira a zabital, mint az instant zabkása kapcsán láthatjuk ezt (valószínűleg azért, mert az árra érzékenyebb magyar vásárló a drágább zabitallal még nem helyettesíti a tehéntejet).
A többi hasonló növényi alapú élelmiszerhez hasonlóan a zabtermékek laktózmentesek, ezzel újabb, egyre szélesedő vásárlóközönség számára lehetnek vonzóak. Ezek alapján minden adott ahhoz, hogy a kicsit vastagabb pénztárcájú, és magát tudatosnak tartó nyugati fogyasztók a zabra kattanjanak.
Jay-Z, Oprah Winfrey és Natalie Portman is elérkezettnek látta az időt, hogy pénzét a nagyobb sebességre kapcsoló iparágba tegye. Többek között ők állnak annak a befektetői körnek a hátterében, amely nemrég 200 millió dollárt fizetett a piac egyik legnagyobb szereplője, a svéd gyökerű Oatly 10 százalékos tulajdonrészéért.
A 90-es évek elején szinte a semmiből indult malmői társaság ezek szerint ma körülbelül 2 milliárd dollárt (580 milliárd forintot) ér. Ám hiába telt el 25 év, mióta Rickard Öste, a Malmö melletti Lund egyetemének oktatója kidolgozta a zabital nagyipari gyártásának technológiáját, és testvérével közösen megalapította az Oatly-t, a cég igazi terjeszkedése csak 2016-ban indult, globális térhódítása pedig most várható.
Az Oatly az elmúlt évek egyik legnagyobb céges sikertörténete. 2016-ban olyan jó marketinggel jelent meg az Egyesült Államokban, hogy rövid idő alatt piacvezető lett. A zabitalt prémium kávézókban kezdték tej- és tejszín-helyettesítőként forgalmazni, és a fogyasztók annyira felkapták, hogy volt, amikor a cég nem győzte gyártókapacitással. Nem sűrűn fordul elő, hogy egy termék annyira váratlanul lesz sikeres, hogy az Egyesült Államokban hiánycikk lesz belőle.
A marketingkampány sok meglepő, sajátos elemből állt, Toni Petersson japán származású vezérigazgató három évvel ezelőtti egyik magánszáma azonban mindent vitt.
Az Oatly a most kapott 200 millió dollárt újabb gyárak építésére fogja felhasználni, és Amerika után Kínát célozza meg. Nincs egyedül, mert a zabital és a zabra épülő élelmiszerek gyártása általános trenddé vált. A meghatározó piaci szereplők mind a kapacitások növelésében gondolkodnak, és nem lenne nagy meglepetés, ha idővel magyar gyárak is épülnének.
A zabitalt Magyarországon egyébként nem lehet zabtejnek nevezni. A tejipar érthető okokból kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy a növényi alapú italokat hivatalosan tejnek lehessen nevezni, mert ezzel csak erősödne az a képzet, hogy alternatívája annak. Döntő különbség az állati-növényi eredet, a tápanyagtartalom és bizonyos esetekben a felhasználhatóság is. Ugyanakkor a tejesek legnagyobb bánatára a köznyelvben a zabtej az uralkodó verzió (nemzetközi kontextusban pedig egyértelműen az angol oatmilk elnevezés használatos).
A zabital éves világpiaci volumene és bevétele a tehéntejhez képest még mindig elenyésző. Az Egyesült Államokban évente 12 milliárd dollárért adnak el tehéntejet, a zabtej értékesítése azonban csak 40 millió dollár, a különbség tehát még ott is 300-szoros. A trend azonban a zab (és a többi növény) mellett van, míg a tehéntej fogyasztása csökken, a zabtejé exponenciálisan nő.
Az Oatly-ban is azért látnak fantáziát most a befektetők, mert minden adat szerint fel tud kapaszkodni az exponenciális trendre: a cég bevétele 2018-ban 100 millió dollár volt, 2019-ben már 200 millió, és idén is duplázást várnak, a koronavírus-járvány ellenére. Az Európában elterjedtebb, belga eredetű Alpro (amelyet a Danone még időben felvásárolt) a Nielsen piackutató szerint az első negyedévben 25 százalékos növekedést ért el.
A YouTube a hivatalos magyar zabital szóra szinte egyetlen releváns találatot sem ad, a zabtejre viszont elég sok házi receptet dob fel. Akinek eddig nem lett volna világos: más növényi italokkal ellentétben
a zabital tényleg nem más, mint zab és víz leturmixolt, majd szűrt elegye, tetszés szerinti ízesítéssel.
A zabpehelyből készített otthoni zabital literje alapesetben nem lehet 40-50 forintnál drágább, míg a bolti dobozos verziók ennek körülbelül a 15-20-szorosáért kaphatóak. A termék nagyon jól pozicionált, mert szó sincs arról, hogy a házi zabital készítése a bolti verziókhoz képest olyan bonyolult legyen, mint például a házi kovászos kenyéré – hogy csak az idei slágert említsük.
A gyári zabital természetesen nem egyenlő a házi zabitallal, mint ahogy ez sok más élelmiszerre is igaz, a mirelit szilvás gombóc sem ugyanaz, mint a házi. Csakhogy ez pont egy olyan termék, amelynél még a gyárban sincsenek nagy csodák. A gyárban is ugyanazt teszik, mint bárki otthon, azaz vízzel keverik a zabot, majd szűrik és ízesítik, csak mindezt ipari méretekben teszik, és ez megbonyolítja az eljárást.
Alapszinten és laikus megközelítésben az érdemi különbség a gyári és a házi zabital között csupán annyi, hogy a gyárban enzimeket kell adagolni az elegyhez. Paradox módon azonban erre kizárólag azért van szükség, mert a termék gyárban készül, vagyis el kell érni, hogy ne romoljon meg, amíg a boltba, majd onnan a vásárló asztalára jut.
Az eltarthatóság érdekében a gyárak hőkezelik a zabitalt, és ez azért nagy feladat, mert az elegyben sok a keményítő, márpedig amiben sok a keményítő, az melegítés hatására egy bizonyos hőfok felett könnyen zselésedik. Zselét viszont nem lehet jól szűrni, ezért már a gyártás kezdetén enzimekkel bontják darabjaira a keményítőt. Ezzel nemcsak a szűrést teszik kivitelezhetőbbé – hiszen megakadályozzák a zselésedést -, hanem a hozamot is növelni tudják. Otthoni készítésnél viszont természetesen nincs szükség erre, mert ha a házi zabitalt azonnal hűtőbe rakják, akkor 4-5 napig eláll.
Ha megnézzük bármelyik dobozos zabital összetevőinek listáját, azon csak két fő alkotóelem szerepel, a víz és a zab, utóbbi jellemzően csak 15-20 százalékban. Az összes többi összetevő az ízesítés vagy a tartósítás miatt kerül bele, esetleg azért, hogy az olajos és vizes összetevők sokáig elkeverve maradjanak benne, vagyis hogy az ital ne essen szét az alkotóelemeire.
A sima zabital tehát nem nagy varázslat, az ipar azonban ma már sok kapcsolódó, sokkal feldolgozottabb terméket is előállít, főleg joghurtokat és tejtermékekhez hasonlító növényi alapú desszerteket, vagyis megpróbálja átvenni a teljes tejipari portfóliót.
Élet
Fontos