A termelők jól járnak a nagyobb forgalommal, a kereskedők részéről pedig egyértelműen tetten érhető a veszteség áthárítása.
A kenyérnek, a tejnek, a tejfölnek, a csirkehúsnak, a kávénak és az ásványvíznek is többet emelkedett az ára az elmúlt egy évben, mint az előtte lévő húszban.
Németországban szintet lép az állatjóléti mozgalom, most már az Aldi sem fog olyan tejet beengedni a boltba, amelyet megkötött tehénből fejtek.
Elvileg, tudományos alapon létezik, és Magyarországon nem is lenne nagy anyagi áldozat átállni rá, mégis irdatlanul nehéznek tűnik.
Annyi baj van az ellátási lánccal, hogy felsorolni is nehéz, de persze a németek azért ezt is megpróbálják.
Itt van az infláció, amire számítottunk, a háztartásoknak a tejár masszív emelkedése fájhat a legjobban. Az otthon készített túrós palacsinta ma jóval drágább, mint egy éve.
Olyan alapvető termékek ára ugrott akár duplájára is néhány hónap alatt, amelyeket rengeteg alapélelmiszer előállításánál használnak.
Üzleti lehetőség helyett ellenségnek kiáltjuk ki a modernizációt, amikor kampányt indítunk a növényi alapú élelmiszerek - elkerülhetetlen - térhódítása ellen.
Brüsszelben olyan szabálymódosítás van az asztalon, amely totálisan ellentmond a hétköznapoknak.
Kevesebbe kerülne az intézkedés, mint amennyi kiadást okoz az egészségügynek hosszú távon, különösen járvány idején.