A koronavírus járványnak még messze nincs vége, ezért továbbra is fontos megérteni, hogy melyik országban mik a legmegfelelőbb lehetőségek a fertőzés elkerülésére. Ami biztos, hogy minden ország más intézkedéseket igényel, és ez különösen igaz, ha fejlett és fejlődő országokat hasonlítunk össze.

Zachary Barnett-Howell és Ahmed Mushfiq Mobarak, a Yale egyetem kutatói azt becsülték meg friss tanulmányukban, hogy mennyire értékes a fejlődő országok lakosságának a karantén vagy a kijárási korlátozások bevezetése. Ezt két szempontból érdemes megközelíteni: milyen arányban vannak idősek a népesség körében és mennyire hajlandóak az emberek lemondani gazdasági előnyökről az egészségügyi biztonság miatt.

Mivel az idősek fokozottan veszélyeztetettek, ezért ez a legjobb becslése annak, hogy mennyire van veszélyben egy ország lakossága a járvány által. Az idősek arányát könnyen meg lehet nézni a demográfiai adatbázisokban, és nem meglepő, hogy a fejlett országok társadalma sokkal öregebb, mint a fejlődőké. Olaszországban például több mint 20 százalék a 65 év felettiek aránya, de a nyugati országok között viszonylag fiatalnak számító USA-ban is 15 százalék feletti ez az arány. Ezzel szemben Bangladesben alig éri el az 5 százalékot.

Nincs olyan fejlődő ország, ahol a 65 év felettiek aránya elérné a 10 százalékot, de a legtöbb 5-nél sem több. Ezt az adatot – és a vírus eddigiek alapján becsült mortalitását – felhasználva a fejlett országokban, ha semmilyen intézkedés nem akadályozná a vírus terjedését, a lakosság nagyjából 0,8 százaléka veszítené életét, míg a fejlődő országokban ez csak 0,2 százalék lenne. Ebből következik, hogy ők kevesebbet nyernek bármilyen korlátozó intézkedéssel, mint a nyugati országok.

Ráadásul, ha a költségeket nézzük, akkor kiderül, hogy még nagyobb árat is fizetnek a korlátozásokért. A szerzők egyéni preferenciákból megbecsülték, hogy mennyire szeretnének lemondani a gazdasági előnyökről a különböző országok lakói. Szintén nem meglepő, hogy azokban az országokban, ahol a lakosság nagy része napról napra él a bevételéből, ott nagy árat fizetnének a távolságtartás betartásáért.

Ezeket figyelembe véve a szerzők javaslata, hogy a fejlődő országokban csak a veszélyeztetett embereket korlátozzák: a munkaképes, dolgozó emberek továbbra is járhassanak munkába, mint eddig. Persze számukra is fontos a maszk használata, a tiszta víz és higiénia biztosítása, illetve a figyelemfelkeltő kampányok terjesztése, amiből megtudhatják, hogy hogyan csökkenthetik a fertőzésveszélyt. Mivel azonban nem nyernek sokat azzal, ha karanténba vonulnak, viszont sokat veszítenek azzal, ha nem dolgozhatnak, ezért ez lenne számukra ideális megoldás.

Még tovább nehezíti a fejlődő országok lakosainak helyzetét, hogy a munkaerő hatalmas része a formális gazdaságon kívül tevékenykedik, így ha az állam tudna is biztosítani támogatást, még az is rengeteg rászorulót elkerülne, hiszen nincsenek benne a rendszerben. Ráadásul a kórházi kapacitások is jóval korlátozottabbak, mint a fejlett országokban. Így aki megfertőződik, annak sokkal rosszabb esélyekkel kell számolnia.

A szerzők ezért részt vesznek egy projektben, ahol gyógyszertári szintű adatok segítségével építenek egy valós idejű adatbázist, ami segít megérteni a vírus terjedését a fejlődő országokban. Ebből kiindulva próbálják úgy koncentrálni az intézkedéseket, hogy csak a legszükségesebb helyeket és embereket érintse. Ugyanígy gépi tanulást alkalmazva próbálják azonosítani azokat a háztartásokat, amelyek a leginkább rászorulnak a segítségre, hogy akkor is eljusson hozzájuk, ha a hivatalos rendszer nem látja őket.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Olvasson tovább a kategóriában