Bár nem tisztán vállalkozásként indult, az alapítók reményei szerint hamarosan üzletileg is sikeres lesz a gyerekeknek speciális foglalkozásokat biztosító Vissza a Vadonba Központ. A vállalkozásnak a kezdeti hiteleit még nem sikerült teljes egészében visszafizetnie, de már önfenntartó, a márka pedig hosszabb távon országos franchise-zá válhat. Mindenesetre szakmai és társadalmi elismertségük már van. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt első „közpénztékozló” pályázatán az egész országban ők kapták a legtöbb szavazatot, újításaikat pedig szakmai körökben is több díjjal értékelték már.

Álomszerű rajt, kiábrándító valóság

Pedig a Vadon alapítója, Borbély Balázs egészen más világból érkezett, és még hat-hét évvel ezelőtt sem gondolta, hogy gyerekeket fog tornáztatni. Táj- és kertépítészetet tanult, és már az egyetemi években is ezen a területen dolgozott. Tulajdonképpen a semmiből kérték fel még a tanulmányai legelején egy banki épület kertjének megtervezésére. A munkája nagyon megtetszett a két építésznek, a szakmában akkor is nagy névnek számító Zoboki Gábornak és Demeter Nórának, és ezzel a fiatal kertész be is került az építőipari köztudatba.

Viszonylag sok megrendelést kapott, már másod-harmadéves korában a szakma nagyjaival dolgozott együtt, és olyan tervezési munkákat bíztak rá, amikre mások évtizedeket várnak. Tervezett kertet budapesti iroda- és római apartmanháznak, de dolgozott egy három hektáros park megtervezésén is.

Innen már csak egy lépés volt, hogy az általa tervezett kerteket egyéni vállalkozásban el is kezdje megvalósítani.

Még autóm sem volt, édesapám hozta a belvárosi építkezés helyszínére a Lada Samarájával az egyetlen olyan talicskát, ami befért a kocsiba, és azzal próbáltunk kertet építeni

– idézi fel a kezdeti éveket Borbély Balázs. Az üzlet azonban szépen ívelt fel, és hamarosan lett saját jármű, illetve alkalmazottak is, olyan megbízásokkal, mint például a Richter gyárudvarának rekonstrukciója, és zöldfelület kialakítása az üzem környékén. Bár feladatokkal el voltak látva, már ekkor is látszott, hogy nem annyira egyszerű terep az építőipar.

Megtapasztaltam, hogy milyen, amikor egy művezető arra van felvéve, hogy hibákat találjon, és így alkudja le a kivitelezés végső árát, gyakran annyira, hogy mi azon már semmit nem nyertünk, sőt jó volt, ha kijöttünk nullára

– meséli. Jelentős részben emiatt döntött úgy egy idő után, hogy a kisebb ügyfelek felé fordul, és családi házak kertjével fog foglalkozni. Létrehozott egy kertészeti árudát, ahol bemutatókertet alakított ki. Ekkor került először kapcsolatba gyerekekkel is. A kisfia ebben az időben kezdett egy magánóvodába járni, ahol – látva a műanyag udvari játékokat – felajánlotta, hogy az óvodai díj helyett tervez és épít egy ennél jobb kertet a gyerekeknek. Mivel az ovi fokozatosan elmozdult Montessori (nagyon leegyszerűsítve egy gyerekközpontú alternatív oktatási módszer) irányba, Borbély Balázs is elvégezte a Montessori óvónőképzőt, és olyan külső játszóteret alakított ki, amely a belső, jól ismert Montessori játékokat vitte ki a szabadba kicsit újragondolva.

Nemfizető vevők és NAV-inkasszó

Közben az áruda is költözni kényszerült, és az új helyszín kiválasztásánál már bejött ez a megközelítés is. A budakalászi Coránál nyitották újra a kertészetet, úgy, hogy egybekötötték a gyermekmegőrzéssel. Idővel születésnapok és nyári táborok szervezésével is kiegészült a tevékenységük.

Borbély Balázs már az új vállalkozása helyszínén

Ennek ellenére ekkor még nem merült fel, hogy teljesen otthagyja az építőipart. A kertészet ugyanis szintén elég jól ment, az ezzel foglalkozó vállalatának 15 alkalmazottja volt, így hiába élvezte Borbély Balázs saját bevallása szerint a gyerekekkel való foglalkozást már ekkor is jobban eredeti hivatásánál, nem volt bátorsága kilépni a cégéből.

Erre végül akkor került sor, amikor végleg fizetésképtelenné vált a kertészeti vállalkozása. A végső bukásban több dolog is szerepet játszott. Sokszor küzdeniük kellett a vevőkkel, előfordult, hogy a teljes munkadíjat bukták, mert a megrendelő egyszerűen nem volt hajlandó fizetni.

Volt olyan vevőnk, akinél letettük a gyepszőnyeget, akartunk menni elszámolni, és már nem engedett be. Kezdtem azt érezni, hogy a kertépítés egy olyan oroszrulett, ahol öt golyó van a hattöltényes tárban.

Ilyen esetekben ugyanis hiába volt szerződésük, nem mehettek be a kertbe elhozni a beépített anyagokat, mert azzal birtokháborítást követtek volna el, pereskedni meg nem akartak, inkább lemondtak arról a néhány százezer forintról. Sok ilyet azonban egy vállalkozás nyilván nem bír el, azt pedig végképp nem, ha az adóhatóság inkasszót tesz a számlájára.

Borbély Balázs elmesélése szerint az történt, hogy az egyik alvállalkozója kiköltözött Kanadába, de előtte elfelejtette befizetni az adókat, a NAV pedig úgy ítélte meg, hogy erről neki tudnia kellett volna, és 9,5 millió forintot követelt a cégétől. Az egykori kertépítész vállalkozó szerint később az adóhatósági nyomozásnál úgy nyilatkoztak az illetékesek, hogy az intézkedésnek nem volt alapja, és már nem is követel rajta semmit a hatóság, de a vállalkozása ezt már nem élte túl, és tartaléka sem maradt, hogy újat indítson.

Építőipar helyett gyerektorna

Ez adta meg a végső lökést, hogy elforduljon az építőipartól. Eleinte sok elképzelése nem volt a hogyan továbbról, ismerősöknek kertészkedett, lombot vágott, kertet rendezett. Aztán ismét egy óvodai eseményből merített ötletet. A gyermekének fejlesztő, konkrétan TSMT tornát javasoltak, és innen jött az ötlet, hogy

mi lenne, ha ezt nem a hagyományos tornatermi keretek között, hanem mondjuk az erdőben csinálná.

A TSMT a tervezett szenzomotoros tréning rövidítése, és nagyon leegyszerűsítve egy olyan fizikai foglalkozást jelent, amely során különböző, az agyi érési folyamatokat elősegítő mozdulatsorozatokat csináltatnak meghatározott sorrendben a gyerekekkel. Azért tervezett, mert a konkrét feladatokat, amellyel éppen az adott alkalommal dolgoznak, több mint ezer feladatból választják ki.

Az elképzeléseivel Borbély Balázs 2014-ben megkereste a TSMT megalkotóját, Lakatos Katalint is, hogy támogatást kérjen. Neki annyira megtetszett az ötlet, hogy soron kívül befogadta Borbélyt a másfél-két éves várólistás képzéseire, és hosszú ideig rendszeresen konzultált vele a tervekről.

Nagyjából egy év után közölte velem, hogy Balázs, ez mind szép és jó, de minden ötlet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ez az egy mondat annyira erős impulzus volt, hogy hétvégén fogtam magam, kimentem a Vadon akkor még tényleg teljesen elhanyagolt vadonnak tűnő telkére, és egy barátommal elkezdtem csalánt irtani, ágakat vágni, szóval előkészíteni a terepet.

Ha más nem is, de a helyszín ugyanis ekkor már megvolt. Eredetileg Visegrádban gondolkodtak, de ott nem találtak megfelelő területet, így végül Szentendre szélén sikerült egy sportpálya teljesen elhanyagolt, elvileg bemelegítésre fenntartott részét tíz plusz öt évre bérbe venniük.

A Bükkös patak a Vadon helyszínén

A munkát azonban már csak azért sem kezdte el Borbély az ominózus megjegyzésig, mert semmi tőkéje nem volt, amivel belevághatott volna. A következő hónapokban is csak úgy tudott dolgozni a terület kialakításán, hogy folyamatosan segítséget kapott ismerősöktől, néhány tízezer forintos adományokból indult be az egész munka. Később kölcsön formájában érkeztek már ennél nagyobb összegek is, de így is előfordult, hogy a hónap közepén még nem tudták, miből fogják kifizetni a hóvégi számlákat, költségeket.

Közpénztékozlás és adományok

A Vadon azonban folyamatosan épült, egy idő után már voltak olyan eszközök és játékok, amelyekkel meg lehetett kezdeni a gyerekekkel a munkát, volt öltöző, ahol átöltözhettek, és ahol a szülők megvárhatták őket. Így szép lassan elkezdett folyni a bevétel is, amit vissza lehetett forgatni további fejlesztésekre. Ráadásul ekkor jött a Magyar Kétfarkú Kutyapárt első közpénztékozló akciója is, amelyben a párt a kampánypénzét különböző civil projektek támogatására ajánlotta fel, és a jelentkezőket megversenyeztette. Borbélyéknak pedig ez egy nagyon pozitív visszajelzés volt, ugyanis

nemcsak megyei szinten nyertek, de a második fordulóban országosan a 153 indulóból is a Vadon kapta a legtöbb szavazatot a kutyapárt kampánya során.

Ráadásul a pályázattal több mint 3,5 millió forinthoz jutottak. Emellett folyamatosan egyre több szakmai elismerést is kaptak.

A vállalkozás anyagi helyzetét azonban az elnyert támogatás sem rendezte teljesen, a szakmai elismerések ellenére sokáig úsztak az adósságban, nem tudták a kezdeti kölcsönöket visszafizetni. Ez az elmúlt időszakban kezdett átfordulni, mostanra a Vadon – amelyre eddig nagyjából 70 millió forintot fordítottak – önfenntartóvá vált, és reális esély mutatkozik arra, hogy idővel a még mindig nagyjából 15 milliós hitelállománytól is megszabaduljanak, és eredményt termeljen a vállalkozás. Különösen, hogy egy alapítvány segítségével elkezdték átvilágítani a működést, és olyan terveket dolgoztak ki, amelyek üzleti szempontból is eredményes irányba lökik a vállalkozást.

A legfontosabb terv, hogy a Vadonból lényegében egy franchise hálózatot szeretnének csinálni, hiszen ehhez minden adott: a módszereket, játékokat, fejlesztőeszközöket kidolgozták, helyszínt pedig az országban lényegében bárhol lehet találni. Borbély Balázs szerint ráadásul a második ilyen létesítményt már olcsóbban ki tudják majd alakítani, hiszen rengeteget tanultak az első kísérletből.

A Vadon most

Ez persze nem jelenti azt, hogy a szentendrei telepet ne fejlesztenék tovább. A portfóliót már korábban is bővítették például hétvégi programokkal, amikor barlangba, erdőbe, éjszakai túrára, kerékpározni visznek gyerekeket, de szerveznek csapatépítést vállalatoknak is. Utóbbit ráadásul összekötötték a Vadon fejlesztésével: egy cég munkatársai például azt kapták feladatul a csapatépítésen, hogy egy a patakból kihalászott farönkből faragjanak ki egy hatalmas krokodilt, majd ezt díszítsék is ki, a játékot pedig azóta is folyamatosan használják a gyerekek a foglalkozásokon.

Óvoda, iskola, szolidaritás

Most egy olyan óvoda kialakításán dolgoznak, illetve tárgyalnak erről a helyi önkormányzattal, ahol a viselkedési zavaros gyerekek eltölthetnek heti egy-egy napot, és részt vehetnek a fejlesztési foglalkozásokon a szabadban. Később azonban akár iskola is lehet az egyébként elég nagy területen, ugyanis már most látszik, hogy erre is lenne igény, mivel sok gyerek nem óvodás korban kerül hozzájuk. Emellett a felnőtteknek is terveznek egy terápiás önismereti ösvényt, azaz nyitnak az idősebb korosztály felé.

Közben az árazást is felülvizsgálják. Korábban is szerveztek úgy programokat, hogy fogadtak ingyen egy-egy rászoruló gyereket, de ezt szeretnék kicsit kiterjeszteni a jövőben. Már tesztelték is, hogy mi történik, ha nem fix díjas a szolgáltatás, hanem egy sávot adnak meg, azért, hogy a rászorulóbbak is megengedhessék maguknak a fejlesztő foglalkozásokat. A tapasztalat pedig az, hogy nem buknak vele, sokan ugyanis kifizetik a korábbinál néhány ezer forinttal magasabb árat, ami kompenzálja a kevesebbet fizetni képes szülőktől érkező alacsonyabb bevételt. A jövőben így szeretnének működtetni minden foglalkozást, az óvodát pedig a kezdetektől így indítanák el.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat cégportré oktatás TSMT Vissza a Vadonba Olvasson tovább a kategóriában