Bár a piacok sokáig nem hittek neki, Donald Trump amerikai elnök múlt hét szerdán igyekezett igazolni, hogy szavatartó ember: választási ígéreteinek megfelelően brutális vámemelést jelentett be az Egyesült Államok (USA) legtöbb nagy kereskedelmi partnerével, valamint egyes lakatlan szigetekkel szemben is. 

• Április 9-i hatállyal Kínára újabb 34 százalékpontos, az EU-ra nézve 20 százalékpontos, Japánra 24, az Egyesült Királyságra 10 százalékpontos vámemelést rendelt el. Ezt egy faék egyszerűségű, egyes spekulációk szerint valamely nagy nyelvi modell által kiköpött formula mentén jelölték ki, amely nem a más gazdaságok által az amerikai termékekre kivetett vámokon alapul, hanem pusztán az amerikai árukereskedelmi deficit és az import hányadosának fele.  
• A fentiek mellett a teljes amerikai importra egy 10 százalékpontos alapvám-emelést jelentett be Trump, amely szombaton életbe is lépett. 
• Ugyan az április 2-i bejelentésből kimaradt a gyógyszeripar, a félvezetőgyártás, a réz- és a faimport, de ezekre is 25 százalékos ágazati vámot ígért a közeljövőben. 
• És már ezt megelőzően is több körben vetett ki vámokat egyes országokra és iparágakra^*Két körben kétszer tíz, azaz összesen 20 százalékpontos vámemelést rendelt el Kínával szemben, azaz az ázsiai országból származó import után alapból 54 százalékos vámot kell fizetni április 9-től. További 25–25 százalékos védővámot vetett ki az autóipari, valamint az acél- és alumíniumimportra. És szintén 25–25 százalékos védővámot kapott Kanada és Mexikó, az Egyesült Államok két legfontosabb kereskedelmi partnere, bár ezt Trump az import nagy részére vonatkozóan felfüggesztette.
  .

Ezzel az átlagos amerikai vámszint 22,5 százalékra emelkedhet, ami 1909 óta a legmagasabb érték,

meghaladja az 1930-ban, a nagy gazdasági világválság hatására hozott Smoot-Hawley vámtörvény értékét is, amely csak súlyosbította a recessziót. 

Kína ellencsapásként 34 százalékos vámemelést jelentett be a teljes amerikai importra nézve, emellett 11 amerikai vállalatot kvázi szankciók alá helyezett, továbbá exportkorlátozások alá vonták hét olyan ritkaföldfém amerikai kivitelét, amelyhez Kínán kívül nem nagyon lehet hozzájutni. Az Európai Bizottság is kemény válaszlépéseket készített elő, de első lépésben hétfőn egy mérsékeltebb ellen-vámemelést tervez a tagállamok elé terjeszteni, miután még él a halvány remény Európában, hogy a vámemelés letárgyalható Trumppal. 

Bár a pénteki munkaerőpiaci jelentés alapján az amerikai gazdaság márciusban továbbra is jól muzsikált^*A munkahelyteremtés a várakozások felett teljesített, a reálbérek éves szinten 3,8 százalékot emelkedtek, a munkanélküliség enyhén növekszik ugyan, de a történelmi összevetésben alacsony 4,2 százalékon áll., a tőzsdék bezuhantak a vámemelésekre. A technológiai szektor legnagyobb cégeinek árfolyamát követő Nasdaq kompozitindexe és az 500 legnagyobb amerikai vállalat árfolyamán alapuló S&P 500 pénteken legnagyobb napi esését szenvedte el a koronavírus-járvány pánikja óta. A vasárnapi határidős kereskedés alapján a tendencia hétfőn sem változik majd, az eladási hullám miatt további 3-5 százalékot estek a határidős indexek.

Az Európai Központi Bank (EKB) szerint a vámháború 0,3–0,5 százalékponttal csökkenheti idén az eurózóna egyébként sem túl rózsás növekedését: az amerikai vámemelés önmagában 0,3 százalékpontot, a potenciális európai uniós megtorlás további 0,2 százalékpontos mínuszt jelent^*Bár az EKB 25 százalékos univerzális vámmal számolt, aminél valamivel jobb a helyzet.. Az eurózóna jegybankja eleve csupán 0,9 százalékos növekedést várt idénre legutóbbi, márciusi előrejelzésében.

A Deutsche Bank hasonló számokat hozott ki, az amerikai Conference Board agytröszt 0,2 százalékpontos európai növekedéscsökkenést feltételez, míg Amerika esetében 1,2 százalékpontos mínuszt várnak a vámoktól. A Yale Egyetem költségvetési kutatóközpontjának modellje ugyanakkor enyhe pozitív hatást valószínűsít az EU számára, főként azért, mert Kína és Kanada megvámolása miatt az új felállásban az EU exportjának relatív amerikai árversenyképessége még a magasabb vámok mellett is javulhat (azáltal, hogy Kínáé és Kanadáé erősebben romlik).

Az előrejelzések közötti eltérések jelzik, hogy a fejlett gazdaságok között régóta alacsony vámszintek mentén működő világban nehezen megjósolhatók egy ilyen, régebbi történelmi korokat idéző lépés hatásai. A másik probléma, hogy Trump gyakorlatilag heti szinten változó fenyegetései extrém bizonytalansági tényezőt jelentenek, amely a vámemelésen túlmutató hatásokkal jár: az elmúlt napokban ázsiai és európai exportőrök és amerikai importőrök tömegei függesztették fel szállításaikat a kaotikus helyzetre hivatkozva.

Minek?

Trump célja a kereskedelmi deficit csökkentése és az ipar újjáélesztése, de afősodorbeli közgazdaságtan szerint félreérti a hiány okát: az USA fogyasztása és beruházása meghaladja a termelését, amit a világ dolláréhsége finanszíroz. Azaz a helyzet abból fakad, hogy az amerikai életszínvonal magas, a munkaerő pedig ezzel párhuzamosan a magasabb hozzáadott értékű szolgáltatási szektorokban foglalatoskodik, nem a gyártósorokon robotol.

Az már Joe Biden kormánya alatt is napirendre került, hogy az amerikai ipar leépülése és a munkásosztály ebből fakadó relatív lecsúszása stratégiai és társadalmi kihívást jelent, ugyanakkor ennek kezelését ipartámogatásokkal, célzott kereskedelmi korlátozásokkal és az amerikai állam, a szociális és munkajogi rendszer megerősítésével próbálták kezelni. 

Biden programjának megítélése is vegyes volt, de az egészpályás vámháborút az elemzők döntő többsége súlyos önsorsrontásnak tartja. Az import drágulása az árak emelkedéséhez és a vállalati eredmények romlásában fog lecsapódni, ami visszafogja a fogyasztást, a foglalkoztatást és a beruházásokat is. Miután az Egyesült Államokban sem a gyártókapacitások, sem a munkaerő nem áll rendelkezésre a külföldi termelés rövid távú kiváltására, az amerikai gyárak jelentős importigénnyel bírnak, a Trump-kormány pedig elődjével szemben nem támogatja^*Sőt, az elektromos autózás terén inkább akadályozza. az amerikai ipari beruházásokat, a belengetett ipari reneszánsz esélye is elég mérsékelt: bár az elnök azt hangoztatja, hogy hatalmas beruházási hullámot indít majd el a vámemelés, az elemzői várakozások inkább stagnálást vagy recessziót valószínűsítenek a lépések miatt, a növekvő infláció mellett. 

Az amerikai pénzügyi szektorban egyesek még mindig abban reménykednek, hogy a vámháború időleges, illetve hogy valamilyen tárgyalási folyamat során jelentősen csökkenthető a kivetett vámok mértéke.  Trump a hétvégén golfozás közben maga is azt hangoztatta, hogy a vámemelésnek köszönhetően ismét az Egyesült Államok irányít, és mindenki megállapodást akar kötni vele. A kormány szerint több mint 50 gazdaság kereste meg Washingtont tárgyalási ajánlattal.

Az elnök viszont egyúttal azt is közölte, hogy „SOHA NEM VÁLTOZIK” a vámpolitikája, és a vámháború rövid távú kárait ki kell bírni, mert hosszabb távon jön az aranykor. A Washington Post forrásai szerint az elnök „szarik mindenre”, és nem hatják meg a külföldi kormányok ajánlatai, legfeljebb az amerikai vállalatok panaszai érdeklik. Scott Bessent pénzügyminiszter és Howard Lutnick kereskedelmi miniszter vasárnap azt ígérte, hogy az április 2-án bejelentett vámemelést a tervek szerint végrehajtják majd.

A Fox News és más republikánus pártmédiák műsoraiban és cikkeiben az a magyarázat is népszerű, hogy valójában egy ötdimenziós sakkjátszma része a vámfenyegetés: Trump a bizonytalanság gerjesztésével a kevésbé kockázatos állampapírok felé akarja terelni a befektetőket, hogy ezzel csökkentse az amerikai adósság finanszírozásának terheit, továbbá a vámokkal növelje az állami bevételeket és térdre kényszerítse az Egyesült Államok iparát elrabló országokat. Ez az elmélet persze számos sebből vérzik, a vámemeléssel járó infláció jegybanki kamatemelést hozhat, a bizonytalanság és piaci pánik az állami bevételeket megtépázó recesszióhoz vezethet.

Az Európai Bizottság hétfőn tervezi a tagállamok elé terjeszteni első ellencsapás-javaslatát, amely 26 milliárd euró értékű amerikai importra vetne ki védővámokat, nagyrészt mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre. Erről szerdán szavaznak a tagállamok.

A továbbiakat illetően viszont egyelőre nincs egységes álláspont az unióban. Sajtóhírek szerint az Európai Bizottság az EKB monetáris tanácsának legalább egy tagja, Olli Rehn finn jegybankelnök a kemény válaszlépések híve: ezen elképzelés szerint Trump csak az erőből ért, ezért a tárgyalások előtt demonstrálni kell, hogy az EU nem tart tőle. Ezen az állásponton van a német és francia kormány is, azonban Olaszország és Spanyolország ellenzi a válaszcsapást. Minden bizonnyal utóbbi csoporthoz csatlakozik majd a magyar kormány is. 

A súlyosabb potenciális ellenlépések között szerepel az amerikai szolgáltatáskereskedelem megcélzása, ami több mint 400 milliárd eurót tesz ki. Ez rutinszerűen kimarad a Trump-kormány kalkulációiból, dacára annak, hogy e téren erős többlettel bír az USA kiterjedt pénzügyi és online szolgáltatószektora miatt. Az EU-val szemben például a 157 milliárd eurós amerikai árukereskedelmi deficitet harmadára csökkenti a 109 milliárd eurós szolgáltatáskereskedelmi többlet. 

Felmerült a zsarolásellenes eszköz bevetése is, amelyet a Litvániával szembeni kínai korlátozások miatt hozott létre az EU. Ezzel az EU korlátozhatja az amerikai bankok európai tevékenységét, felfüggesztheti egyes szabadalmak és szellemi tulajdonjogok védelmét, illetve elfojthatja a digitális szolgáltatásokból származó bevételeket. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke igyekezett azt hangsúlyozni, hogy az EU-nak is vannak lapjai Trumppal szemben, az amerikai székhelyű cégek uniós értékesítése például 3700 milliárd dollárt, a kétoldalú kereskedelmet messze meghaladó értéket tesz ki.  

A tárgyalási ajánlatok terén felmerült az uniós vámok csökkentése, közös beruházások támogatása, illetve egyes kifogásolt európai szabályozások és előírások lazítása, ami a közelmúltban Trumptól függetlenül is népszerű versenyképesség-javító beavatkozásként került elő az európai szakpolitikai vitákban. Az amerikai cseppfolyós földgázimport növelése és a védelmi megrendelések felpörgetése is az uniós ígéretek között van, bár ez eddig nem mozgatta meg Trumpot. 

Az EU dolgát ugyanakkor nehezíti, hogy az Egyesült Államokkal szembeni vámszint már most is alacsony, a nem vámjellegű korlátozások pedig nagyrészt szabályozási kérdéseket érintenek. Ezek közül kiemelkedik a digitális szolgáltatások területe és a mezőgazdaság, ahol az uniós versenyszabályok, illetve a köz- és állategészségügyi, környezet- és piacvédelmi korlátozások feladása politikailag nem reális.

Még nem a világvége

A borús kilátások ellenére a vámemeléstől nem fog megszűnni az autók és más ipari termékek exportja, miután az amerikai ipar középtávon biztosan nem lesz képes kiváltani a most megvámolt behozatalt. Az ipari értékláncok erős globalizáltsága miatt ráadásul az amerikai termelés is megszenvedi majd a vámokat: az európai és ázsiai alkatrészek elengedhetetlenek az amerikai gyártók számára is. Ebből fakadóan nem törvényszerű, hogy az európai és ázsiai export hirtelen kiszorul vagy kiárazódik majd a piacról.  

Ugyanakkor az árak emelkedése, valamint az amerikai növekedés mérséklődése visszafogja majd az amerikai fogyasztást és így az exportőrök értékesítését is. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) becslése szerint a lépés önmagában egy százalékkal csökkentheti a globális kereskedelem volumenét, a kínai és potenciális európai megtorlás pedig erre tevődik még rá. Ha pedig az amerikai gazdaság a félelmeknek megfelelően recesszióba kerül, az természetesen további csökkenést eredményez majd.

Egy másik, nehezen számszerűsíthető hatás, hogy az amerikai export csökkenése hogyan gyűrűzik majd tovább Európában. Az exportra termelő gyárak visszaesése mellett a bizonytalanság a beruházásokat is visszafogja, ami hosszabb távú negatív hatást okoz.

Ugyanakkor az is tény, hogy Európa feltehetően nem nézné tétlenül ezt. A Németországban részben pont a trumpi fenyegetés miatt márciusban elfogadott, 500 milliárd eurós infrastruktúra-beruházási alap és a védelmi költségvetés alkotmányos adósságszabályok alóli mentesítése némileg ellensúlyozhatja a kereskedelmi kiesést. A DiW gazdaságkutató intézet úgy számolt, hogy az állami költés elengedése jövőre egy százalékpontot tehet hozzá az egyébként nulla közelében tengődő német növekedéshez.

A német lépések mellett számos terv van uniós szinten is napirenden a versenyképesség javításáról, a belső kereskedelmi és tőkepiaci korlátok lebontásáról, a védelmi ipar fejlesztéséről. Bár az európai gazdasági integráció jellemzően lassan halad, az ehhez hasonló válságok a történelem során mindig katalizátorként hatottak a reformfolyamatokra.

Terelés

További kérdőjel, hogy hogyan rendeződik át a világkereskedelem a vámok hatására. Donald Trump első kereskedelmi háborúja például nem csökkentette a kereskedelmi hiányt, de a kereskedelmi forgalom irányára számottevő hatást gyakorolt: a kínai áruk megvámolása miatt a kínai export növekvő része más gazdaságokba terelődött át, míg egyes országok amerikai exportja nőtt. 

Ez részben abból fakad, hogy a termelők a vámemelésre az áruk megutaztatásával reagálnak, így a kínai áru például Vietnámon és Mexikón keresztül jutott el az Egyesült Államokba. Vélhetően most is jellemző lesz, hogy a kereskedők a kisebb vámmal sújtott gazdaságokon keresztül próbálják majd megkerülni az amerikai akadályokat, amiben segíti őket, hogy ennek kiszűrése és büntetése nagyon jelentős adminisztratív kapacitásokat követelne, Trump és kormánya viszont éppen az államszervezet leépítésével van elfoglalva.

Egy kapcsolódó hatás, hogy a beszerzési láncok is átalakulnak: egyes termékek vagy nyersanyagok esetében az amerikai importőrök a kisebb vámszintű országokból fognak importálni, míg az amerikai piacról kiszoruló országok termelői azokra a piacokra, ahonnan az amerikai kereslet átalakulása elszívta az importot. 

A kereskedelmi forgalom eltérülése ugyanakkor részben abból is fakadt, hogy az amerikai piacról kitiltott vagy kiárazódott kínai export más piacok után nézett. A kínai kormány az elmúlt években is kitartott ipartámogató politikája mellett, ami belföldön lenyomta a termelői árakat, viszont a lassú belső fogyasztásnövekedéssel párhuzamosan felnyomta az exportot. Ez nagy szerepet játszott abban, hogy 2017 és 2023 között Törökország, Brazília, Indonézia és Vietnám kínai importja megduplázódott, de Mexikó, Thaiföld és India esetében is 50 százalékkal nőtt dolláralapon. Hasonló folyamatok játszódtak le az EU esetében is, ahol a Kínával szembeni kereskedelmi deficit a 2017-es 160 milliárd euróról 2022-re 417 milliárdra nőtt, bár 2023-ra 321 milliárdra mérséklődött. 

Ez az EU–Kína vonalon jól dokumentált kereskedelmi feszültségeket keltett, főként az elektromos autók importja terén. Peking az elmúlt hetekben – Japán, Dél-Korea és Délkelet-Ázsia mellett – Európával szemben is azt hangsúlyozta, hogy az amerikai protekcionizmus fényében közös érdek a gazdasági közeledés, és ennek érdekében az autóipari vámokkal kapcsolatban is visszatért a tárgyalóasztalhoz. 

A kínai kormány önös érdekei mentén a fogyasztás növelésével is próbálkozik, egyelőre azonban csak mérsékelt eredményekkel. Az EU és a fejlődő világ iparosodni vágyó gazdaságai emiatt továbbra is szkeptikusak azt illetően, hogy Peking valóban képes lesz felvenni termelésüket, illetve nem fogja Amerika helyett más országok piacára átterelni exportját. Az Európai Bizottságban mindenesetre a kínai vámháború élesedésére számítanak.

Nem csak a németeknek fog fájni

A vámháborús beszámolók visszatérő eleme, hogy Németország amerikai exportja a legmagasabb Európában, ezért a német gazdaság vámháborús sebezhetősége a legjelentősebb Európában. Ez relatív mutatók mentén azonban nem igaz. Németország valóban exportorientált gazdaság, de nagy belső piaccal és diverzifikált külgazdasági kapcsolatokkal bír. 

Emiatt a német gazdaság exportált hozzáadott értékének „csak” 11,5 százalékát fogyasztják el az Egyesült Államokban, és a német ipar közép-európai beszállítói esetében is 10 százalék alatti az érték: Magyarországon 7,6, Szlovákiában pedig 7,3 százalék az érték^*A hozzáadott érték alapú számítás a nyers, bruttó exportadatokhoz képest két előnnyel is jár. A globális termelési láncok korában a kétoldalú bruttó exportban harmadik országok termelése is megjelenik, egy Amerikába exportált német autóban például magyar, szlovák, stb. hozzáadott érték is van. Másrészt ugyanemiatt előfordult, hogy egy másik országba irányuló export is az amerikai piacon köt ki, így a német hozzáadott érték megjelenik a magyar, kínai, stb. exportban is. Az amerikai felhasználásban való német, magyar stb. hozzáadott értékkel számolva az ebből fakadó torzulások kiszűrhetők: ez a mutató magában foglalja a harmadik országokon keresztül Amerikába exportált hozzáadott értéket, valamint kiszűri a kétoldalú exportba beépült, harmadik országokból származó hozzáadott értéket.. GDP-arányosan pedig ennél is mérsékeltebb a kitettség^*A német gazdasági teljesítmény 3,2 százalékát adja az amerikai piac, a magyar érték 3,2, a szlovák 2,9 százalék..  

Utóbbi országok esetében az is igaz ugyanakkor, hogy az erős exportfüggés, a globális ellátási láncokba való mély integráció és az autóipar jelentős gazdasági szerepe miatt

vélhetően hatványozottan érzékelteti majd hatását a kereskedelmi háború, és egyelőre nehéz megjósolni a gazdasági felfordulás teljes mértékét és kifutását.  

Mindazonáltal ha azt nézzük, hogy az exportált hazai hozzáadott érték mekkora részét fogyasztják el az amerikai piacon, akkor a legnagyobb kitettséggel az EU-tagállamok közül Írország és Dánia bír^*Exportjuk 19,5, illetve 15 százalékát, GDP-jük 13,5, illetve 4,8 százalékát adja az amerikai piac.. Előbbi az amerikai székhelyű multinacionális vállalatok magas jelenléte, utóbbi az amerikai keresletnek erősen kitett gyógyszeripara miatt érintett. Kiemelkedő még Európából Izland, Svájc és az Egyesült Királyság amerikai függése is, utóbbi két ország esetében a pénzügyi szektor, a gyógyszeripari és a szolgáltatási szektor a fő hunyó^*A dán és svájci gazdaságnak viszont jó hír, hogy a gyógyszeriparra egyelőre nem vonatkoznak a vámok..

A kereskedelmi háború legnagyobb potenciális veszteseit viszont Európán kívül kell keresni. A Trump-kormány sajátos, teljesen szakmaiatlan vámszámítási módszere főként olyan, szegényebb országokon csattant, amelyek strukturális okokból képtelenek kiegyensúlyozott kereskedelmet folytatni az Egyesült Államokkal.

Madagaszkár, Lesotho, Kambodzsa, Banglades vagy Elefántcsontpart értelemszerűen nem nagyon importál a magas hozzáadott értékű – így drága – termékeket és szolgáltatásokat termelő Amerikából, cserébe a nyersanyagkivitellel és az olcsó munkaerőre építő, főként textilipari gyárak megjelenésével még alacsony hozzáadott érték mellett is kereskedelmi többletet generál. Ezt a Fehér Ház formulája nagyon magas vámszinttel bünteti, holott badarság lenne azt állítani, hogy ezek a szegény országok exportjukkal lehúzzák és átverik az Egyesült Államokat, illetve elrabolják az amerikai nép által vágyott textilipari és bányászati munkahelyeket. A dolog külön iróniája, hogy miközben Trump egy új fétise a nyersanyagok feletti amerikai kontroll kiterjesztése, a vámháborúval számos szegény – és emiatt olcsó – nyersanyagexportőrt is büntet. 

Árt az ázsiai szövetségeknek

A közepes és magas jövedelmű országok esetében is igaz, hogy az Európán kívüli világban nagyobb érvágást jelenthet Trump fellépése. Kolumbia és Costa Rica exportált hozzáadott értékének harmadát, India, Izrael és Vietnám esetében negyedét, Japán és Dél-Korea esetében közel ötödét adja az amerikai piac.  

• Utóbbi országok büntetése a kongresszusi republikánusok körében is kisebb riadalmat keltett. Egyrészt Izrael az amerikai jobboldal szent tehene, ezért a párt külpolitikusai számára kemény dió, hogy az ország nagyobb sarcot kapott a nyakába, mint számos térségbeli arab állam. 
• Másrészt a párt külpolitikai héjái Kína elszigetelését és Kína feltartóztatására alkalmas szövetségek megerősítését sürgetik, amely stratégiának alapeleme lenne India, Vietnám és más délkelet-ázsiai országok Amerika oldalára állítása. Az utóbbi években ebben bízva a számos vállalat kezdte Délkelet-Ázsiába és Indiába telepíteni gyártása egy részét, az amerikai kormány biztatása mellett. Ez a stratégiai azonban a vámemelések fényében már nem életképes, ami a térségnek gazdasági károkat és növekvő kínai függést, az Egyesült Államoknak politikai talajvesztést jelent.
• Hasonlóan furcsa lépés, hogy miközben Pete Hegseth védelmi miniszter egy márciusi stratégiai iránymutatásban azt írta, az Egyesült Államok egyik fő stratégiai célja Tajvan védelme egy potenciális kínai invázióval szemben, főnöke pár napra rá 32 százalékos védővámot vetett ki az amerikai piactól erősen függő szigetre, és további ágazati védővám bevezetését ígérte Tajvan messze legfontosabb iparára, a félvezető-gyártásra vonatkozóan.

Az amerikai hegemónia a második világháborút követően arra épült, hogy az USA megnyitotta piacait a baráti államok előtt, és ezzel fejlődési lehetőséget nyújtott Európának és Ázsiának.

A hátraarc az amerikai külpolitika érdekérvényesítő képességét is erősen csökkenti. 

Mexikó és Kanada egyelőre nem kapott újabb védővámot a nyakába, de továbbra is Damoklész kardjaként lebeg felettük a még februárban bejelentett, majd azt követően két alkalommal is elhalasztott 25 százalékpontos vámemelés. A nagy amerikai gazdaság közelsége és a három ország közti, 1994-ben kötött szabadkereskedelmi egyezmény miatt értelemszerűen a kanadai és mexikói kitettség a legmagasabb, hozzáadott értéken exportjuk 58, illetve 65 százalékát az Egyesült Államokban használják fel.

Legál? Nekem egál

A radikális tervek hatására egyes republikánusok is felvetették, hogy a kongresszusnak vissza kellene vennie az irányítást a kereskedelmi politika felett: a vámkivetés az alkotmány szerint a törvényhozás feladata, ám a kongresszus az elmúlt évtizedekben ezen jogkörét fokozatosan a kormányzatra ruházta – viszont elvben semmi nem akadályozza abban, hogy visszavegye.

Trump vámkivetései ráadásul a kongresszus szerepén túlmenően is felvetnek alkotmányos aggályokat. Kínával, Mexikóval és Kanadával szembeni lépéseit nemzetbiztonsági okokkal indokolta, azonban ez jogi szempontból egy mondvacsinált Csubakka-védelem, homályos kiskapu. A legutóbbi fenyegetéseket például a drogcsempészetre és az illegális migrációval indokolta, amely érvek például Kanada esetében például biztosan nem állnak meg. Az is alkotmánysértést vet fel, hogy Trump Mexikóval és Kanadával szembeni lépései sértik a kongresszus által ratifikált háromoldalú kereskedelmi szerződés. 

Jogi szempontból ennél is meredekebb az április 2-án bejelentett vámemelés, amelyet Trump egy 1977-es törvényre^*International Emergency Economic Powers Act. hivatkozva rendelt el. Ez a jogszabály felhatalmazást ad az elnöknek, hogy egy nemzeti veszélyhelyzet esetén gazdasági ellenlépéseket rendeljen el, ám a jelen esetben nem világos sem a veszélyhelyzet indoklása, sem az, hogy a drasztikus vámemelés egyáltalán belepasszírozható-e a törvényben szereplő felhatalmazásba. Emiatt több, a vámok által érintett vállalkozás is pert indított a kormány ellen, arra hivatkozva, hogy a lépés törvénysértő.

A szenátusban elfogadtak egy törvényt a Kanada elleni vámkivetés eltörléséről, és egy másik tervezetet is benyújtottak, amely kongresszusi jóváhagyáshoz kötné a vámemeléseket. Az egyik probléma, hogy a republikánus házelnök, Mike Johnson vélhetően nem fogja szavazásra bocsátani ezeket a törvényeket az alsóházban^*Johnson és számos kollégája ugyan évek, évtizedek óta szabadkereskedelem-párti nézeteket vall, a párt jobbszélétől tartva nem mert szembefordulni az elnökkel, bármilyen őrültséget is csinál Trump. A párt befolyásosabb szereplői még mindig abban reménykednek, hogy idővel kontroll alá tudják venni a jelenleg elszabadult hajóágyúként romboló Trumpot, és középtávon jobban jönnek ki a dologból, mintha most szembefordulnának az elnökkel. Avagy a hivatalos verzió szerint időt kell adni, amíg kibontakozik Trump gazdaságpolitikája., sőt: a képviselőház republikánus többsége márciusban megszavazott egy szabályváltoztatást annak megakadályozása érdekében, hogy demokrata képviselők szavazásra tudják bocsátani a Mexikóra és Kanadára kivetett vámok ügyét. A pártsajtó igyekszik nem tudomást venni a piaci felfordulásról, bár az elnök népszerűségét már elkezdte erősen megtépázni a folyamatos káosz. 

A másik gond, hogy a Trump-kormány látványosan rezisztens az Egyesült Államok hatályos törvényei, illetve a törvénysértő lépéseit felfüggesztő bírósági ítéletek betartásával szemben, emiatt a perek hatása kérdéses.  

A harmadik, hogy az üzleti szektor tagjai és az ilyen esetekben a vállalati érdekeket képviselni hivatott lobbiszervezetek nem mernek szembeszállni Trumppal. A kormány az elmúlt hetek egyetemektől kezdve ügyvédi irodákig egy sor vélt és valós ellenségére szállt rá adminisztratív hatósági eszközökkel, és a vállalatok attól tartanak, hogy ha felszólalnak a vámok ellen, velük is példát statuálnak. A háttérben persze folyik a lobbizás és az egyéni vagy ágazati kivételek kijárása, de a Fehér Ház modus operandiját jelzi, hogy a vámbejelentést sem előzte meg semmiféle konzultáció az érintett üzleti szervezetekkel.

Ez ugyanakkor felveti annak a veszélyét, hogy a piac továbbra sem árazza be a második Trump-kormány messze legnagyobb kockázatát: a vámháborúval járó gazdasági károk szorosan összefüggnek a jogállamiság leépítésével és Trump autokratikus tendenciáiba való belenyugvással.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA 30-as éveket idézi a nagyhatalmak terjeszkedési vágya, de azért nem biztos a katasztrófaEgy elmélet szerint Trump, Putyin és Hszi hódítási vágyát a világgazdasági és -politikai blokkosodás motiválja, ami a második világháborúhoz előtti helyzethez hasonlít.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkRégen az ipar miatt kellettek, most már a zsarolásról szólnak Trump vámemeléseiAz új elnök amerikai piachoz való hozzáférésen keresztül próbálja érvényesíteni politikai érdekeit a világban. Ez tartós bizonytalanságot okoz az exportfüggő gazdaságoknak, beleértve Magyarországot is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÖtdimenziós sakkjátszma vagy szimpla őrültség Trump vámháborúja?Elemzők hada próbálja megtalálni a mestertervet az elnök külgazdaság-politikája mögött, mások szerint egyszerűen nem érti a gazdasági összefüggéseket.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ amerikai védővámok Donald Trump Európai Unió kereskedelmi háború Kína vámháború Olvasson tovább a kategóriában