Hírlevél feliratkozás
Mészáros R. Tamás
2023. november 7. 04:34 Világ

Gőzerővel folyik a kínai szerkezetváltás, csak nem úgy, ahogy a Nyugat szeretné

Szinte mindennapos téma lett az elmúlt néhány évben, hogy Kína gazdaságpolitikai válaszút elé érkezett: az előző évtized növekedését hajtó beruházási boom üteme fenntarthatatlanná vált és magas belső eladósodottsághoz vezetett, ami manapság az ingatlanpiacon és az önkormányzatok finanszírozásában is gondokat okoz

Mindez romló demográfiai kilátásokkal, GDP-arányosan stagnáló világkereskedelemmel és lassú termelékenységnövekedéssel párosult, ami még sürgősebbé teszi a kínai vezetés számára, hogy az eddigi, jelentős részt mennyiségi fejlődést minőségi, más szóval fenntartható és a gazdasági hatékonyságot jelentősen emelő növekedés váltsa fel.

A szerkezetváltás iránya ugyanakkor sokáig nem nagyon volt kiolvasható a gazdasági adatokból. Peking például néhány évente menetrendszerűen bejelenti, hogy a növekedés fenntarthatósága érdekében növelni kell a lakossági fogyasztás GDP-arányosan kiemelkedően alacsony arányát, ám ezt jellemzően nem követik a lakossági fogyasztást támogató gazdaságpolitikai intézkedések. A minőségi növekedés irányainak potenciális korlátait jelzi az is, hogy a techszektor és sok más szolgáltatói iparág a támogatás helyett hatósági vegzálást kapott a nyakába. A szolgáltatási piacon tevékenykedő kisebb vállalkozások helyzetét a koronavírus-járvány alatti lezárások is jelentősen rontották, míg a pénzügyi szektor liberalizációja természetesen fel sem merül.

Ezzel együtt egy régi elképzelése, amelyről már két éve is írtunk, hogy Hszi Csin-ping pártfőtitkár továbbra is az iparban hisz, és a kínai modell alapja a jövőben is a feldolgozóipari értékláncokban való feljebb lépés, illetve az új feldolgozóipari húzóágazatokban való vezető szerep megcélzása lesz.

Hogy a terv megvalósítása a gyakorlatban is dübörög, azt a kínai belső hitelezés eloszlásának drámai változása jelzi. A pekingi vezetés az ingatlanszektor túlburjánzása miatt 2020 nyarától elkezdte formális és informális eszközök kombinációjával erősen korlátozni az ágazatba irányuló tőke mennyiségét. Emögött a szektor pénzügyi kockázatainak mérséklése és az ingatlanpiaci hitellufi leeresztése mellett az az elképzelés is szerepet játszott, hogy Kína jelenlegi fejlettségi szintje és ingatlanellátottsága mellett a szektor további tápolása kontraproduktív, és a tőkének sokkal jobb helye lenne hatékonyabb és a fejlődéshez többet hozzátevő szektorokban.

Míg a kínai ingatlanhitelezés mértéke a 2020 nyári bejelentések óta látványosan összeomlott, a korábban kevésbé hitelből, inkább állami tőkealapokból és adókedvezmények formájában támogatott feldolgozóiparnak folyósított kölcsönök értéke megugrott, és két év alatt elérte az ingatlanhitelezés korábbi szintjét. 

Az idén szeptemberben legalább hatéves csúcsot döntő (csak 2017 óta állnak rendelkezésre összehasonlítható adatok erről) hitelezési aktivitásnak fontos szerepe volt benne, hogy a kínai gazdaság az idei harmadik negyedévben erősebb arcát mutatta. Bár a 4,9 százalékos növekedési ütem elmarad a koronavírus-járvány előtt megszokottól, a tavalyi harmadik negyedév (amelyhez a mostanit viszonyítják) kifejezetten erős volt, azaz magas bázisról tudott az elemzői várakozásokat felülmúló eredményt hozni a kínai kibocsátás, ráadásul úgy, hogy közben az ingatlanberuházások értéke 9,1 százalékkal zuhant éves összevetésben. 

Ipar, ipar, ipar

Hogy az ingatlanszektor felől a feldolgozóipar felé terelik a tőkét, azt mind az ipari inputok iránti kereslet, mind az ipari termelés összetételének alakulása alátámasztja: az építőipari alapanyagok – cement, acéltermékek, üveg – iránti kereslet jelentősen csökkent, miközben a feldolgozóipari alapanyagok iránti igény szépen nő.

Ez a kibocsátási oldalon is meglátszik: az elektromos autók, akkumulátorok vagy a napelemek gyártása hónapról hónapra csúcsokat dönt, de a zöldenergia-termelő egységes telepítésében is messze élen jár Kína idén a világban. Ez nem véletlen: Csang Hszin-li, a kínai tervhivatal kutatóirodájának vezetője nemrég arról beszélt, hogy új ipari növekedési “pilléreket” kell találni a kínai gazdaság számára, amelyek az “új energia”, a fejlettebb feldolgozóipari ágazatok, a digitális technológiák és a biotech lehetnek. Ezek azok a fejlett ipari szektorok, amelyek Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő szerint a jövőt jelentik majd, és idővel a teljes kínai gazdaság növekedési motorjává, valamint Kína globális technológiai és politikai hatalmának alapjává válnak. 

Az ingatlanhitelezés összeomlásával párhuzamosan az ipari finanszírozáshoz hasonlóan erős mértékben növekszik (és magasabb abszolút értéket ért el) a hitelezés a vidéki területek és a szolgáltatási szektor felé, ahol nagyobb hatékonyságnövekedést remélhetnek a kínai vezetők. Kína az urbanizációban ma még messze le van maradva a fejlett világtól: míg a gazdag országok lakosságának 80-90 százaléka él városokban, Kínában csak 64 százalék ez az arány. Emiatt a kínai közgazdászok számára régi axióma, hogy a további urbanizáció fontos eleme lesz a további fejlődésnek és termelékenység-növekedésnek, miután a városi munkahelyek jellemzően jobban fizetnek és hatékonyabb munkavégzést tesznek lehetővé, mint a vidékiek. 

A hatékonyságnövelés tartalékait jelzi az is, hogy a kínai lakosság közel negyede ma is a mezőgazdaságban dolgozik, miközben ez az arány a fejlett világban jellemzően 1-5 százalék között mozog. Az alulfoglalkoztatott néptömeg jelentős része az ország középső és nyugati, kevésbé iparosodott területein él, és régi cél a vezetés részéről, hogy a keleti iparvidék telítődésével és magasabb hozzáadott értékű munkafolyamatokra való szakosodásával párhuzamosan a gyárak egyre nagyobb része települjön a kevésbé fejlett területekre. Bár ez a stratégia sokáig nem sok gyümölcsöt hozott, az utóbbi évek adatai alapján a keleti parti bérnövekedés üteme mégis csak az ország belseje felé terelte a feldolgozóipari cégeket: a partvidéktől távolabbi kínai területek exportja 2018 és 2023 között megduplázódott a Wall Street Journal októberi adatelemzése szerint. Míg a nyugati világ szeretné magához közelebb, barátibb országokba hozni az ipari ellátási láncokat, valójában a kínai belterületek exportja dinamikusabban nő, mint az újonnan kiszemelt termelési helyszínek, például Mexikó, India vagy Vietnám kivitele.

Emiatt miközben Kína a keleti part fejlettebb területein egyre magasabb hozzáadott értékű és fejlettebb termékekre szakosodik, addig a belterületeken továbbra is pörög az alacsony és közepes hozzáadott értékű feldolgozóipari termelés. Ez a világon és Ázsiában is kuriózum: nincs még egy ország, amelynek globális exportrészesedése a legfejlettebb, a közepes és a legegyszerűbb ipari termékek terén is 10 százalék felett van.

Szerkezetváltás, csak nem úgy

Az ipari pörgetése persze nem új jelenség a kínai kormány részéről, a koronavírus-járvány idején is hasonló módszerhez nyúltak: miközben a nyugati világban a jóléti költés felsrófolásával próbálták kezelni a helyzetet, addig Kínában pénzügyi segély helyett a gyárak nyitvatartása és a foglalkoztatás fenntartása volt a fő cél. 

Az ipar fejlesztésének támogatása a geopolitikai feszültségek kiéleződésével párhuzamosan a biztonsági célokkal is összekapcsolódott: Kína a külföldi technológiától függő szektorokban, például a csipgyártás, a mesterséges intelligencia vagy a szuperszámítógép-fejlesztés terén igyekszik növelni az önellátását és csökkenteni az újabban egyre gyakrabban kereskedelmi korlátozások és szankciók alá eső nyugati importot

Ennek érdekében még a külföldi feldolgozóipari vállalatok becsábítása is fontosabbá vált. Az elmúlt egy-két év gyenge befektetési adatai miatt az ősszel a kormány feloldotta a maradék korlátozások nagy részét a külföldi feldolgozóipari működőtőke-befektetésekre vonatkozóan, amivel azt igyekeznek biztosítani, hogy Kína továbbra is a világ gyára maradjon. 

Az egyik probléma, hogy ez a stratégia az utóbbi két évben súlyosbodó politikai súrlódásokhoz vezetett: az eltérő makropolitikák hatására a kínai export kilőtt, az európai és amerikai import megugrott, a nyugati világ kereskedelmi hiánya elszállt. Ez az Egyesült Államok és az EU részéről is ellenlépéseket szült, Washington már rég elkezdte megpróbálni kizárni a piacáról a kínai elektromos autógyártókat és elektronikai cégeket, és Európában is napirendre került a kínai autóipar, a napelemgyártás és más feltörekvő szektorok elleni védekezés.

A külső kereslet tehát erősen véges, és a kínai ipar már most is a határokat feszegeti azt illetően, hogy mennyire képes leuralni a külpiacokat: a kínai kereskedelmi többlet értéke ma meghaladja a globális GDP egy százalékát, amely példátlan jelenség. A kínai feldolgozóipari kibocsátása a szektor teljes globális termelésének 30 százalékát teszi ki, miközben az ország nominális GDP-je a világgazdaság 18 százalékára rúg. 

Az ipari túltermelés és az ebből fakadó magas készletek belföldön is okoztak gondokat. A jelenség a lanyha belső kereslet miatt a nyáron ideiglenes deflációhoz vezetett, jelezve, hogy az ipar pörgetése hosszabb távon nem megoldás, ha nincs, aki megvegye a termelést. A magasa készletek és alacsony belső kereslet párosa miatt a nyári hónapokban a feldolgozóipari termelés is gyengén alakult, és csak az őszre tért vissza az erőteljesebb növekedés.

A másik probléma, hogy a feldolgozóipari beruházások értékének alakulása nem követte a hitelezés felfutását. Ebből egyes elemzők azt a következtetést vonják le, hogy nem a tőke hatékonyabb felhasználása zajlik, hanem az ingatlanszektorhoz hasonlóan itt is egy feneketlen kútba folyik a pénz, a kölcsönök jó része pedig be fog majd dőlni. Egyes becslések szerint ma Kína elegendő gyártókapacitással rendelkezik a teljes világpiac napelemekkel való ellátására, és a kínai autótermelés a teljes hazai, európai és amerikai piacot képes lenne kielégíteni, azaz hiába áramlik a hitel ezen szektorokba, nem igen van hova növekedni.

A stratégiával szemben szkeptikusabb hangok azt is felhozzák, hogy az új ipari szektorok, mint az akkumulátor- és elektromosautó-gyártás még jóval kisebb súllyal bírnak, mint a közvetett keresleti hatásaival együtt a csúcson a kínai gazdaság 30 százalékát kitevő ingatlanszektor. Maggie Wei és Csen Hszin-csuan, a Goldman Sachs elemzői szerint a “három új feldolgozóipari szektor”, azaz az akkumulátorgyártás, az elektromosautó-gyártás és a szél- és napenergia nagyjából akkora fajlagos hazai hozzáadott értékkel bír, mint az ingatlanberuházások, ugyanakkor a három ágazat kereslete 2027-ig nem fogja behozni az ingatlanszektorét. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, évi 18 millió elektromos autót kellene értékesíteniük a kínai gyártóknak, míg ez a szám tavaly 6,7 millió volt. (Ha a kínai termelés pár éven belül megháromszorozódna, annak természetesen Európában sem örülnének).

Kapcsolódó kihívás, hogy a három új iparág fajlagosan kevesebb munkahelyet teremt. Ez egyfelől természetes: pont azért támogatja ezeket a szektorokat a kormány, mert nagyobb termelékenységgel bírnak, azaz kevesebb ember képes ugyanannyi hozzáadott értéket előállítani. Másfelől a Goldman Sachs elemzése szerint az építőiparban és a belső égésű motoros autók gyártásában 2024-ben 6 millió munkahely fog megszűnni, miközben az új ipari húzóágazatok csak 3 millió új munkahelyet teremtenek majd.

Bár a hárommilliós nettó különbség nem jelentős egy 1,4 milliárd lakosú országban, a kínai munkanélküliségi adatok már most sem kifejezetten jók: a városi munkanélküliség 5 százalék, a fiatalok munkanélküliségi rátája pedig a nyáron meghaladta a 21 százalékot, aminek hatására a kínai állam berekesztette a statisztika publikálását. 

Valakinek fel kell vennie a cechet

A másik rövid távú kihívás, hogy az ingatlanpiac pénzügyi leeresztése komoly adósságproblémákat hagyott maga mögött. A Financial Times adatgyűjtése szerint mára a 2020-ban Kína 50 legnagyobb ingatlanfejlesztőjének számító vállalat több mint a fele fizetésképtelenné vált. 

Ezek között volt Kína egykori legnagyobb ingatlanfejlesztője, a piaci felfordulást elindító Evergrande, amely az elmúlt két évben 81 milliárd dollárnak megfelelő veszteséget jelentett, és vezetőjét nemrég őrizetbe vették. Ezen sorsra juthat egy, értékesített ingatlanjai értéke alapján hasonló méretű beruházó, a nyugati sajtóban Country Garden néven emlegetett cég is, amely több lejáró kötvénysorozatát nem tudta időben rendezni. De további két tucatnyi közepes és kisebb méretű beruházó is hasonló helyzetbe került, a Bloomberg számításai szerint 2021 óta 175 milliárd dollárnyi lejáró dollárkötvényükből csupán 60 milliárdnyit tudtak kifizetni. 

Az adósság refinanszírozását nehezítő szabályozói szigor mellett a csődhullám másik oka, hogy a 2020 óta a romló pénzügyi feltételek és a lakossági ingatlanhitelezés visszafogása miatt súlyosan visszaesett a kereslet az új lakásokra. A Country Garden eladásai 600-ról 200, az Evergrande eladásai 531-ről 51 milliárd jüanra estek 2020 és 2023 között, az év első kilenc hónapját nézve. Egy harmadik fizetésképtelen nagyberuházó, a Sunac 380 milliárdról 71 milliárdra zuhant, míg a szektor legnagyobb, talpon maradt szereplője, a Vanke is csupán 280 milliárdért értékesített idén, szemben a három évvel ezelőtti 493 milliárddal (egy jüan kb. 50 forint). Az augusztusi állás szerint nyolcmilliárd négyzetméternyi lakossági ingatlan állt félkészen Kínában, és az aktuális finanszírozási helyzet fényében kétséges, hogy ebből mennyit tudnak majd befejezni. A szektor konszolidációját pedig az is nehezíti, hogy a lanyha kereslet az árakat is megtépázta, augusztusban a 70 kínai nagyváros többségében csökkentek a lakásárak.

A pénzügyi nehézségeket és azok reálgazdasági hatásait az állam részben az egyéb szektorok hitelezésének fent említett felpörgetésével, részben a komolyabb bajban lévő helyi ingatlanpiacok szelektív támogatásával, részben mérsékelt fiskális élénkítéssel próbálja kezelni. A kockázatok az is csökkenti, hogy a kínai beruházók fizetési problémáinak levét eddig jellemzően külföldi befektetők itták meg, miután a csődhullám elsősorban a külföldön kibocsátott dollárkötvényeket érintette, és csak kisebb részt érte el a belföldi hitelezőket.

Ebből fakadóan eddig az ingatlanpiac leeresztésének makrogazdasági és pénzügyi problémái is mérsékeltek maradtak, bár a konszolidációt a maga nemében a hitelezés fent részletezett átstrukturálása is nehezíti: ugyan a kínai jegybank ingyen ad likviditást a kereskedelmi bankoknak az ingatlanberuházók refinanszírozására a félkész projektek befejezése érdekében, a bankok a hitelezési adatok szerint továbbra is ódzkodnak a pénz felhasználásától.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ autóipar elektromos autó feldolgozóipar hitelezés ingatlanpiac Kína napenergia Olvasson tovább a kategóriában

Világ

Hajdu Miklós
2024. május 22. 13:14 Világ

Nem biztos, hogy jó ötlet megvámolni a kínai autókat Európában

Kína az európai autógyártók harmadik legfontosabb külpiaca, de veszélybe kerülhet az elérése, ha vámháború bontakozik ki a két térség között.

Mészáros R. Tamás
2024. május 22. 05:13 Pénz, Világ

Egyre többen védelmezik a készpénzt, már csak az a kérdés, ki ellen

Magyarországra a Mi Hazánk hozta be, de sok más országban is téma a készpénzhez való jog védelme.

Torontáli Zoltán
2024. május 21. 16:34 Élet, Világ

Nem sietik el a boltokban használt vékony műanyag zacskók betiltását

Az Európai Unió tesz egy nagy lépést a műanyag hulladék csökkentése érdekében, de nagyon lassan és sok szempontból kritizált módon.

Fontos

Stubnya Bence
2024. május 23. 13:49 Vállalat

Az egész magyar gazdaság megérzi, ha le kell állnia a gödi akkugyárnak

Komoly gazdasági érdekekkel állnak szemben a civilek jogos környezetvédelmi aggályai, ezért hatalmas tétje van a másodfokú bírósági döntésnek.

Váczi István
2024. május 22. 17:06 Közélet, Pénz

Jó üzlet Magyarországnak a kínai hitel? Nagyot lódított Lázár János

Lehet, hogy az autópályák szépen termelik a bevételeket, de attól még nem lesz jobb üzlet a vasúti fuvarozás - márpedig kínai kölcsönből idehaza vasút épül.

Torontáli Zoltán
2024. május 21. 13:03 Közélet, Pénz

Megint romolhat az életszínvonal, ha háttérbe szorul az infláció féken tartása

Egy friss elemzés szerint átmeneti javulásban lehetünk, a választások után középtávon könnyen visszatérhet a mostaninál magasabb infláció.