(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
2023 jelentős gazdasági lassulást hoz a világban. A Nemzetközi Valutaalap áprilisi becslése szerint a bruttó hazai termék (GDP) növekedése 2,8 százalék lesz idén a világon, ami visszaesés a tavalyi 3,4 százalék után. A lassulás leginkább a fejlett országokat érinti, a tavalyi 2,7 százalékos bővülés után csak 1,3 százalékkal bővül idén a GDP-jük, elsősorban a szárnyaló kamatok és a magas energiaárak miatt.
A világgazdaság befékezése ellenére a globális kőolajpiac alig gyengült: a mostani 80 dolláros Brent-ár felette van a hosszútávú kőolajreálárnak, vagyis a piac egyáltalán nem áraz gazdasági lassulást.
Vajon mégse lassul a világgazdaság, vagy más okok húzódnak meg a rendkívül ellenálló kőolajár hátterében? Ez különösen érdekes annak a fényében, hogy a kőolajpiacon spekuláló fedezeti és egyéb pénzpiaci alapok pesszimistává váltak az elmúlt időben. John Kemp, a Thomson Reuters olajipari szakembere szerint az utóbbi csoport nettó vételi pozíciónak aránya a 2021-es mélypont körül van. De ha a spekulánsok is ennyire pesszimisták, akkor miért nem esik össze az olajár?
Azt gondolom, hogy több fundamentális oka is van ennek a kérdésnek:
Az olajfogyasztás a gyenge gazdasági aktivitás ellenére 2,2 millióval napi 102,1 millió hordóra nő 2023-ban, ami új rekord a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb, júliusi elemzése szerint. A növekedés 70 százaléka Kínából származik, a covid utáni fellendülés a fő mozgatóerő. A kínai keresletet főleg a petrolkémia és a turizmus újraéledése hajtja, emellett az ázsiai ország jelentős tartalékot képez kőolajból, részben az olcsó orosz kínálatnak köszönhetően. Csak májusban napi 1,1 millió hordós készletfelhalmozást becsült az IEA.
Jövőre a szervezet már lassabb, napi 1,1 millió hordós olajfogyasztás-növekedésre számít globálisan. Az OPEC is hasonlóan látja a helyzetet, a 2023-as keresletnövekedés elérheti a 2,25 millió hordó/nap mértéket a bécsi székhelyű szervezet júliusi jelentése szerint.
A 80 dollár alatti tartomány komoly fejtörést okoz a két legnagyobb OPEC+ termelőnek, Szaúd-Arábiának és Oroszországnak. Az előbbi június elején meglepte a piacot, amikor önkéntesen napi egymillió hordó termeléscsökkentést jelentett be. Ezt július elején augusztus végéig meghosszabbította. Az arab ország számára legalább 80-82 dollár körüli nemzetközi kőolajár szükséges a költségvetés stabilan tartásához, ezért volt hajlandó önkéntesen korlátozni magát ideiglenes jelleggel.
Oroszország helyzete sem túl rózsás. Bár az ország meglepte a piacokat, hogy a tavaly decemberi és az idén februári nyugati szankciók ellenére fenn tudta tartani exportját, a júniusi adatok már lényegesen rosszabbak: az ország kőolaj- és olajtermékexportja 600 ezerrel 7,3 millió hordó/nap mértékre esett, ami 2021 márciusa óta a legalacsonyabb érték. A becsült havi bevétel az olaj- és olajtermékexportból májushoz képest 1,5 milliárddal 11,8 milliárd dollárra esett – ez a tavaly júniusi bevétel fele. Oroszország idén márciusban félmillió hordó termeléscsökkentést jelentett be idénre, majd a legfrissebb bejelentés szerint augusztusban további napi félmillió hordós termelésvágás jöhet.
Míg Szaúd-Arábia lépése egyértelműen az árak megtámasztásáról szól, az orosz lépés lehet a kényszer eredménye is. Nem világos ugyanis, hogy a gazdasági nehézségek és az ország olajiparát sújtó szankciók okozzák-e a termelés csökkentését, vagy ez is egy önkéntes lépés, hasonlóan a szaúdihoz. Az orosz költségvetés 50-55 dolláros nyersolajárnál van egyensúlyban, ez az érték azonban a költséges háború és a gazdasági visszaesés miatt nő, az ország ráadásul kénytelen diszkontáron eladni termékeit a nyugati szankciók miatt. Igaz, ez a diszkont csökkent a tavalyi hordónkénti 30-40 dollárhoz képest 10-20 dollárra a nehéz és savanyú kőolajféleségek iránti erősebb kereslet és a hatékonyabb értékesítési csatornák kiépítése miatt.
Az OPEC kiegyensúlyozó szerepe várhatóan tovább nő a jövőben, ugyanis szinte minden előrejelzés azzal számol, hogy az amerikai palaolaj-termelés növekedése lassulni fog. Az Amerikai Energiaügynökség becslése szerint míg idén 5 százalékkal, 12,53 millió hordó/napra nő az USA kőolaj-kitermelése, addig 2024-ban ez a volumen 12,69 milliós szintet érhet el. A középtávú becslések valahol 13-14 millió hordó/nap szinten húzzák meg a termelési mennyiséget, amit az amerikai olajtermelők elérhetnek. Ennek a fő oka, hogy geológiai okok miatt egyre nehezebb nagy mennyiségű palaolajat termelni, a legjobb kategóriába sorolt lelőhelyek száma csökken.
Az amerikai palaolaj-termelés az elmúlt 15 évben fundamentálisan megváltoztatta a globális olajpiacot, jelentősen csökkentve az OPEC kartell befolyását. Most úgy tűnik, ez a szerep csökken, mivel egyre kevésbé tud további kínálatot teremteni ez a forrás a piacon. Az IEA előrejelzése szerint a nem-OPEC kínálat 1,9, illetve 1,2 millió hordó/nap mértékben nő 2023-ban és 2024-ben, de ennek csak 10-30 százaléka származik az amerikai palaolajszektorból, a többi más forrásból (például Guyana, Suriname, egyéb Latin-Amerika, Kanada) érkezik a piacra.
Az olajárak emelkedéséhez hozzájárul az is, hogy a világ olajpiaca nem számít a közeljövőben a keresleti csúcs elérésre. Míg 2020-2021-ben több megnyilatkozás is napvilágot látott, hogy lassan elérjük a nyersolajkereslet csúcsát, ma egyre több vélemény szerint 2030-ig biztosan nőni fog a fogyasztás. A JP Morgan elemzőház például a 2030-as kőolajkeresleti előrejelzésében 106,9 millió hordó/nap értékre számít, ami 7,1 millióval haladja meg a 2022-es értéket. A fő hajtóerő a fejlődő piacok, azon belül is Ázsia és a Közel-Kelet lesznek, míg a nyersolaj felhasználásban előre fog törni a petrolkémia az üzemanyagok kárára.
Érdekes képet mutatnak a kutatás-termelési beruházások is, amelyek 2014 után masszívan csökkentek a 100 dollár alá eső kőolajár következtében. A JP Morgan elemzése szerint a 2006 és 2014 közti időszakban 75 százalékkal nőtt a beruházási aktivitás a világban, közel évi 800 milliárd dollárra, és évente 5 százalékkal nőtt az olaj- és kondenzátumtermelés. 2014 és 2022 között a beruházás 41 százalékkal esett (2020-ban a covid alatt alig haladta meg a 300 milliárd dollárt), miközben közel 3 százalékos kőolajkínálat-növekedés volt.
A látszólagos paradox helyzet azért következett be, mert a beruházások hatékonysága jelentősen nőtt. Az elemzőház szerint azonban legalább évi 500 milliárd dollár beruházásra van szükség 2030-ig, hogy a világ jövőbeli igényét kielégítsük. Egyelőre nincs tehát szó az olajkorszak végéről, sőt a hatékonyság javulása miatt olcsóbban termeljük ki ma a fekete aranyat, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Világ
Fontos