Az utóbbi évek egyik gazdasági slágertémája lett a globalizáció megtorpanása és a geopolitikai fragmentáció jövendölése, vagyis az az elképzelés, miszerint az elmúlt három évtized globális, relatíve szabad és apolitikus világgazdasági rendszerének vége, az Egyesült Államok és Kína közti növekvő politikai feszültségek miatt a világgazdaság hatalmi blokkok mentén fog tagozódni.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) áprilisban kiadott világgazdasági helyzetértékelése, a World Economic Outlookban megjelent elemzése most konkrét számokkal próbálta felmérni a helyzetet. Arra jutott, hogy a külföldi működőtőke-befektetéseket (FDI) valóban egyre jobban meghatározza a geopolitikai „közelség”, azaz a befektetések egyre nagyobb része bonyolódik le politikailag egymáshoz közel álló országok között, míg a geopolitikai szempontból kockázatosabbnak ítélt piacokra egyre kevésbé hajlandók pénzt vinni a multik.
A hatás különösen a 2018-ban indult amerikai–kínai kereskedelmi háború óta erősödik, de a Covid-járvány és az ukrajnai háború is erősítette azt. A jelenség fő elszenvedői jellemzően a fejlődő és feltörekvő piacok, különösen Ázsia és azon belül Kína: a „stratégiai” technológiai szektorokban mind a Kínába irányuló, mind a Kínából származó befektetések jóval gyengébb teljesítményt mutattak a globális átlagnál. Ezzel szemben a fejlett világ és Európa kevésbé érezte meg a dolgot.
Az IMF elemzése természetesen a magyar külgazdaság-politika szempontjából is érdekes, mivel Orbán Viktor miniszterelnök egyik régi állítása, hogy Magyarország az egymásnak feszülő nagyhatalmak között lavírozva érvényesítheti gazdasági és politikai érdekeit, és minden irányba fenn kell tartania, sőt növelni kell összeköttetését a világgal. Az IMF-jelentés egyes értelmezései szerint Magyarország valóban a fragmentáció nyertese lehet; de az adatok árnyaltabb értelmezése alapján a nyereség mértéke nem tűnik jelentősnek, a kockázatok viszont annál inkább.
Növekvő fragmentáció
A valutaalap kutatói egy több évtizedes módszert alkalmazva az ENSZ Közgyűlésben leadott szavazatok alapján mérték fel az országok közti „geopolitikai távolságot”, azaz azt, hogy két adott ország szavazatai között mekkora eltérés vagy azonosság van, illetve hogy mennyire vannak távol az Egyesült Államoktól. Ezt az adatot a kétoldalú FDI-beruházások számával vetették össze, amiből az jött ki, hogy számottevően nőtt az összefüggés a geopolitikai távolság és a beruházások transznacionális áramlása között, különösen a feltörekvő és fejlődő országok esetében, valamint a stratégiai szektorokban, mint amilyen a félvezetőgyártás, a vegyipar, az autógyártás, az elektronika, az akkumulátorgyártás vagy a gyógyszeripar.
Míg 2010 előtt egyre kevésbé volt fontos a geopolitikai közelség a beruházók számára, addig 2010 óta egyre hajlamosabbak a politikailag „közelebbi” országokba befektetni a vállalatok. Valamelyest a földrajzi közelség hatása is nőtt ezen időszakban, de csak nagyon mérsékelten, ami arra enged következtetni, hogy nem általában véve a termelési láncok rövidítéséről van szó, hanem kifejezetten a „baráti országok” vonzereje erősödött.
A második módszer az volt, hogy megnézték, a nagy multik milyen gyakran hivatkoznak a termelés haza- vagy alacsonyabb geopolitikai kockázattal rendelkező országokba telepítésére a negyedéves eredményjelentéseikben. Ezek a kifejezések az Egyesült Államok és Kína közti, 2018-ban indult „kereskedelmi háború” előtt ritkán jelentek meg a nagyvállalatok stratégiájában, azóta viszont hatszorosára nőtt gyakoriságuk a nagy multik vezetőinek körében. A jelenség erősebb a nagyobb és termelékenyebb vállalatok esetében, azaz a világkereskedelem és a tőke jelentős részét mozgató szereplők egyre óvatosabbá válnak azt illetően, hova viszik a gyáraikat.
Ugyanakkor az is feltűnő, hogy a geopolitikai távolság szerepe messze a geopolitikai feszültségek kiéleződése előtt kezdődött, emiatt nem biztos, hogy ok-okozati összefüggésről van szó. Az is elképzelhető, hogy pusztán a „hiperglobalizáció” végét látjuk: a 2008-as válság előtt GDP-arányosan jóval több tőke áramlott a világban, mint most, és a transznacionális befektetők egyre „távolabbi” helyeken is elkezdtek nagyobb pénzekkel megjelenni. A válság óta, ahogy a nemzetközi befektetések értéke mérséklődött, a politikai szempontból távolabbi és emiatt kockázatosabbnak tartott piacok vonzereje is csökkent.
A geopolitikai távolság mellett az IMF kutatói azt is megnézték, hogy az egyes országok és régiók bejövő FDI-állományában mekkora a geopolitikai kockázatok által erősebben érintett stratégiai szektorok aránya, valamint hogy mekkora a piaci erejük, azaz nagy piacméretük mennyiben csökkenti (illetve kis piacméretük mennyiben növeli) kitettségüket az FDI-átrendeződéssel szemben.
Ez alapján jelentős különbségek vannak az egyes régiók, illetve jövedelmi szintű országok között. Európa messze a legalacsonyabb kockázatokkal bír, a fejlettebb és jobb szabályozási környezettel bíró országokat pedig kevésbé fenyegeti a geopolitikai fragmentáció. Ezzel szemben a világ többi régiója, különösen a feltörekvő országok jóval komolyabb kockázattal bírnak. Ez nem meglepő: a fejlettebb gazdaságok eleve kevésbé FDI-függők, Európában pedig a külföldi beruházások nagy részét európai vállalatok bonyolítják, ezért a térséget kevésbé érinti a globális fragmentáció.
Európa a béke szigete
Az adatok alapján a feltörekvő európai országok kifejezetten jól jöttek ki az utóbbi néhány évből. A kutatás azt vizsgálta meg, hogy hogyan rendeződött át a zöldmezős FDI-beruházások eloszlása a 2015 és 2020 első negyedéve közti időszakhoz viszonyítva 2020 második negyedéve és 2022 negyedik negyedéve között. Ez alapján a Kínából származó és Kínába érkező beruházások száma az átlaghoz képest is jelentősen visszaesett, és Ázsia Kínát leszámítva is a vesztesek között volt.
Az európai feltörekvő gazdaságokban (amely kategóriába Magyarország is tartozik) az átlaghoz viszonyított eltérést illetően 31,3 százalékkal csökkent a kínai érték, miközben az Egyesült Államokból 19,4 százalékkal, az amerikai kontinensről (az Egyesült Államokon kívül) 34 százalékkal, a régión belülről 18 százalékkal nőtt, míg Nyugat-Európából stagnált. Míg 2020 óta globálisan csökkent az FDI-beruházások száma, és Ázsiában és Kínában különösen erősen visszaesett, az Európa feltörekvő gazdaságaiba áramló beruházások száma nőtt.
Ezekben az adatokban nincsen benne a magyarországi akkumulátorgyártásba ömlő ázsiai tőke döntő része, miután ezek a beruházások ma is csak nagyrészt papíron léteznek. A kínai FDI-beruházások európai eloszlását összesítő, az akkugyárakkal is számoló adatok alapján Magyarország e tekintetben kivétel, miután még az erősen csökkenő kínai beruházási arány mellett is képes bevonzani az ázsiai tőkét. (Bár ezek a bejelentett, nem a megvalósított beruházásokat sorjázzák, és a konkrét összegeket is közleményekből és sajtóhírekből összesítik, így legfeljebb a trendek szempontjából érdekesek, de nem tekinthetők valós gazdasági elemzésnek.)
A kínai és ázsiai adatok értékelését az is nehezíti, hogy a kontinensen – különösen Kínában – valamivel komolyabban vették a koronavírus-járvány elleni fellépést, ami a külföldi befektetésekre is hatással volt. Emiatt egyelőre korai lenne megállapítani, hogy a 2020 és 2022 közötti visszaesésben mekkora szerepet játszott a geopolitika, illetve az utazási korlátozások és a járvánnyal járó gazdasági bizonytalanság. Hasonlóképpen a geopolitikai feszültségek mellett a növekvő kínai bérek és az ipari automatizáció terjedése is hozzájárulhatott a fenti jelenségekhez.
Az IMF adataiból mindenesetre egyesek azt a következtetést vonták le, hogy Magyarország a folyamat nyertesei között van, profitál az ellátási láncok rövidüléséből és a különösen a német autóipar ázsiai beszállítóinak európai beruházásaiból. Ebből a megközelítésből a „Nyugat” és „Kelet” közötti „pávatánc”, aminek külgazdasági lecsapódása az ázsiai és különösen a kínai befektetések erős állami támogatása és ösztönzése, kifizetődő, amennyiben a világgazdaság „blokkosodása” mérsékelt marad, és Magyarország képes lesz nyitva maradni mindkét irányba.
A kockázatot ebből a szempontból az jelenti, ha az Egyesült Államok és Kína közti feszültségek növekedése esetén az Orbán-kormány különutasnak tartott hozzáállásával a két, bezáródó „blokk” között találja magát, más szóval két szék között a pad alá esik.
Máshogy is lehet kockázatot csökkenteni
Az IMF kutatóinak számításaiból ugyanakkor egy másik konklúzió is kiolvasható.
- A geopolitikai kockázatok messze Európában a legalacsonyabbak, és az IMF nem különösebben új megállapítása, hogy Európa helyzete annál jobb, minél egységesebben és önállóban képes fellépni gazdasági érdekeiért.
- Az adatok másik üzenete, hogy a magas szabályozási színvonal és a gazdasági fejlettség ellensúlyozza a geopolitikai kockázatokat.
- Az értékeléséből pedig egyáltalán nem látszik, hogy a pávatáncos külpolitika alacsonyabb geopolitikai kockázathoz vezetne. Szlovákia, Szlovénia vagy akár Finnország geopolitikai kockázati mutatója az IMF szerint alacsonyabb, mint Magyarországé, bármiféle hintapolitika nélkül. Ezzel szemben az „el nem kötelezett” Brazília vagy Indonézia rizikófaktorát jóval magasabbnak ítélték, mint Magyarországét vagy bármelyik más európai országét.
Azaz a számok egy másik potenciális értelmezése, hogy Európa alacsonyabb kockázati faktora és jelentős belső piaca miatt a kontinens olcsóbb országaiba így is, úgy is jön a tőke, és a pávatáncolástól függetlenül sem okozna gondot a gyárak bevonzása, különösen az ezekhez nyújtott rendkívül bőkezű beruházási és infrastrukturális támogatás fényében.
Sőt, ha igaz Matolcsy György jegybankelnök azon állítása, hogy a magyarországi akkumulátorgyártás hazai hozzáadott értéke mindössze 18 százalék, akkor gazdasági szempontból Magyarország nem jár jól az ázsiai tőke bevonzását illető különutasságával, hiszen magas költségek mellett „szerez” rendkívül alacsony gazdasági értékkel bíró beruházásokat. (Ez leegyszerűsítve azt jelentené, hogy egy egymillió forintért eladott akkumulátorba mindössze 180 ezer forint érték épült be Magyarországon, például a dolgozók munkájának köszönhetően. Más szektorokban ez az érték jóval magasabb, így jobban megérné oda irányítani a munkaerőt és az állami támogatást.)
Másrészt a geopolitikai kockázatok kezelését illetően az európai egység és a jó gazdaságpolitika fontosabb faktornak tűnik, mint a pávatáncos külpolitika. Ez a gyakorlatban is látszik, Európa a közös érdekek mentén például relatíve hatékonyan volt képes fellépni az amerikai zöldpolitika potenciális kereskedelemtorzító hatásai ellen.
A gazdaságpolitika minőségét illetően ugyanakkor Magyarország nem tűnik ki a régiós átlaghoz képest, és a magyar kormány az EU külpolitikai autonómiájának növelését is régóta ellenzi. Sőt, a különutas külpolitika végső soron pont arról szól, hogy az uniós osztozkodás helyett az Orbán-kormány nagyobb hasznot remél az EU-ból való kibeszélésből és az önérdekkövető lavírozásból. Ha elfogadjuk az IMF értékelési módszereit, akkor ez a stratégia relatíve kis haszonnal, cserébe jelentős kockázatokkal jár.
Világ
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb
Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.
Fontos
Rá fognak kényszerülni a kisebb boltok is, hogy visszavegyék a palackokat
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
Éledezik az európai autópiac, de több ezer ember állását ez már nem menti meg
Az e-autók iránti kereslet továbbra is hanyatlik, de összességében kicsit erősödött az uniós autópiac októberben. A Volkswagennél és a Fordnál így is leépítések jönnek.
Fogy a levegő a jövő évi magyar gazdasági növekedés körül
1,8 és 2,2 százalékos növekedési előrejelzés is megjelent az elmúlt egy hétben, aligha lesz így ebből uniós szinten is kiemelkedő gazdasági teljesítmény.
