A geopolitikai fordulatok viharaiban szinte már megfeledkeztünk arról, hogy alig több mint egy éve még a Talibán afganisztáni győzelme és a nyugati koalíciós erők kivonulása borzolta a kedélyeket. A régi-új iszlamista rezsim működéséről, a nem ok nélkül a „birodalmak temetőjének” becézett ország jelenéről és jövőjéről, az afgánok előtt álló gazdasági lehetőségről beszélt Dr. Wagner Péter, a Külügyi- és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, Károli Gáspár Református Egyetem oktatója a HOLDBLOG-on megjelent interjúban.
A tálibok győzelme egyfelől nagyobb biztonságot hozott: kis túlzással most már nincs ki ellen harcolni. Igaz, vannak még hívei a régi, bukott rezsimnek és jelen van az országban az Iszlám Állam is, ezeknek a csoportoknak az aktivitása nem hasonlítható azonban ahhoz, ahogy a tálibok a volt kormány ellen harcoltak – írta le a helyzetet a kutató.
Konzervatív állam, keleti módra
A 40 milliós Afganisztánban a lakosság 75-80 százaléka falvakban él, ez hatalmas szám. Az afgán gazdaság – a kábítószer-termesztést és -feldolgozást figyelmen kívül hagyva – főként nyersanyagtermelésre, és mezőgazdaságra épül, de ez utóbbi is helyi szinten a többlettermelés helyett a megélhetést szolgálja. A legismertebb afgán exporttermékek a görögdinnye és a gránátalma.
Az országban 40 éve polgárháború van. A többség éhezik. A segélyek elmaradása miatt 90-95 százalékos arányokról olvasni: ennyi embernek bizonytalan a hozzáférése az élelmiszerekhez.
A tálibokról annyit tudunk biztosan, hogy az iszlám nevében szeretnének egy konzervatív államot, ami a társadalmi-vallási normákat szigorúan betartja. “Keleti módra” a helyi kompromisszumok elfogadhatóak számukra, de kifelé olyan arcot mutatnak, hogy a tálibok hatalmát senki sem kérdőjelezi meg és mindenki az iszlám, illetve a helyi szokásokat maximálisan figyelembe tartva éli az egyszerű életét. Egyébként nem is nagyon tudnak az emberek mit csinálni, milliók élnek olyan falvakban, ahol többszáz éve nem változott semmi, ahol emberek utoljára szovjet katonákkal találkoztak vagy még azokkal sem – emelte ki az interjúban Wagner Péter.
Dr. Wagner Péter, a Külügyi- és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója
A csendes vidék került hatalomra
Ez egy rendkívül szétszakadt társadalom egy csendes konzervatív néma többséggel és egy hangos, angolul beszélő, a világ számára elérhető elittel. Ez önmagában nem annyira furcsa, ezek a demográfiai folyamatok a világ minden fejletlen társadalmára jellemzőek. A nyugatos elit az, ami kapcsolatban áll a világgal, ők vannak ott a nemzetközi konferenciákon, nyilatkoznak a külföldi újságíróknak, míg a csendes vidék az, ami szinte láthatatlan marad. „Azt szoktam mondani, hogy a tálibok győzelmével a csendes vidék lázadása került hatalmi helyzetbe Afganisztánban” – jegyezte meg a kutató.
Az ország költségvetése a rendelkezésre álló igencsak hiányos adatok alapján – ha levesszük azokat a nemzetközi segélyeket, amelyekhez az ország hozzáfért az elmúlt 20 évben – nem sokkal marad ugyanakkor el attól, amit a korábbi afgán kormány fel tudott mutatni az állami bevételek terén. Állítólag (persze a rendelkezésre álló adatok igencsak hiányosak) a korrupció is alig létező jelenség a tálibok alatt, ami azt jelenti, hogy a beérkező bevételek nagy része bennmarad a kasszában. A GDP hatalmas részét, 15-20 százalékát a tálibok is katonai kiadásokra fordítják, így – mivel nincsenek beérkező segélyek – más területek fejlesztésére nagyon jut pénz. Süllyed tehát az oktatás és az egészségügy színvonala.
A befektetések megtérülése alacsony és erősen kétséges
Amikor megszűnt az amerikai jelenlét, erős találgatások indultak arról, hogy Kína lesz-e az „új Egyesült Államok” a térségben, a szponzor, aki megveti a lábát Washington befolyásának megszűnésével, és kínai befektetések érkeznek majd Afganisztánba – emlékeztetett Wagner Péter. Hozzátette ugyanakkor, hogy már akkor is úgy értékelte a helyzetet, ha Peking bármit is megtanulhatott az amerikai és a korábbi szovjet fiaskóból, az az, hogy bár bemenni Afganisztánba nagyon könnyű, kijönni onnan nagyon nehéz, és a befektetések megtérülése is alacsony és erősen kétséges.
Persze ez nem jelenti azt, hogy Kína ne tárgyalna a tálibokkal. A tálibokkal mindenki tárgyal. Értelemszerűen Amerika is, de például Oroszország és Kína akkor sem zárta be a kabuli nagykövetségét, amikor a nyugatiak kivonultak az országból. Mindezek fényében hogyan alakulhatnak a tálib rezsim nemzetközi gazdasági kapcsolatai? Milyen fejlődési lehetőségei lehetnek az országnak? Kiderül a teljes interjúból, amelyet a HOLDBLOG-on olvashat el.
Dr. Wagner Péter Facebook-oldala, blogja ezen a linken érhető el.
A szerző további cikkeit itt olvashatja.
