Olyan félelmetes sebességgel zuhant kedden a török líra a dollárhoz képest, hogy az isztambuli bazárban lévő árfolyamjelzők közül némelyik nem tudta tartani a tempót, a nem megfelelően feltüntetett árfolyam pedig vitákhoz vezetett a pénzváltók és ügyfeleik között.
Az árfolyammozgás tényleg kifejezetten extrém volt, hiszen egy napon belül már 2-3 százalékos elmozdulás is soknak számít, kedden viszont bizonyos időszakban a líra 18 százalékos gyengülésben volt a dollárral szemben. Azóta megnyugodtak egy kissé a kedélyek, de csak viszonylagosan. Noha a líra évek óta folyamatosan gyengül, de a 10 líra/dolláros árfolyam így is lélektani határnak számított a múlt hétig. Kedden 13,2 körül tetőzött az árfolyam, míg most 12 körül kereskednek a török devizával a nemzetközi piacon.
Hosszabb időtávon még drámaibb a török fizetőeszköz értékvesztése, hiszen tíz évvel ezelőtt nagyjából 1,8 körül volt a keresztárfolyam. Ez a forint és az euró viszonyára lefordítva azt jelentené, hogy
a napra pontosan tíz évvel ezelőtti 314 forint/euró árfolyam most nem 367 lenne, hanem közel 2100.
A líra keddi árfolyam-mélypontja pedig több mint 2300-as forint/euró árfolyamnak felelne meg.
Az utóbbi hetekben az összes feltörekvő (azaz nem fejlett) piaci deviza gyengült, de a török líra pályája teljesen extrém. A nagyon durva leértékelődés leginkább annak tudható be, hogy a Recep Tayyip Erdogan török elnök által kinevezett jegybanki döntéshozók sorozatban csökkentik a jegybanki alapkamatot, ami pont az ellentéte annak, amit a hasonló helyzetben lévő intézmények tenni szoktak.
A török elnök régóta hangoztatja magáról, hogy a magas kamatok ellensége, mert azok szerinte nem szorítják le az inflációt, csak szükségtelenül fékezik a gazdasági növekedést. A héten ehhez azt is hozzátette, hogy nem baj, ha leértékelődik a líra, mert ez segíti az exportra termelő vállalatokat.
Az Erdogan-féle gazdaságpolitika nagyon tömören úgy foglalható össze, hogy a növekedést kell ösztönözni, tekintet nélkül a mellékhatásokra. Az utóbbiak közé tartozik a 20 százalék körüli infláció, amely a következő időszakban valószínűleg még magasabb lesz, hiszen a leértékelődő líra megdrágítja az importot, miközben például az energiahordozók és az élelmiszerek enélkül is egyre többe kerülnek nemcsak Törökországban, hanem világszerte.
Ráadásul a török vállalatok korábban sok dollárhitelt vettek fel, és ilyen extrém árfolyammozgás mellett veszélybe kerülhet a fizetőképességük, különösen azoknak, amelyek csak kisebb részben szerzik bevételüket exportból. Mivel a lírában tartott pénzügyi megtakarítások elértéktelednek, egy bankpánik sem zárható ki, amikor megrohanják az emberek a pénzintézeteket. Igaz, a Wall Street Journal cikkében megszólaltatott elemzők szerint most a török bankrendszer stabilabb, mint 2018-ban, amikor Erdogan először kezdett kísérletezni unortodox gazdaságpolitikájával, ami már akkor is komoly líragyengülést okozott.
A török elnök mindenesetre ragaszkodik unortodox megközelítéséhez, és a kitartás szükségességéről beszélnek más kormánypárti politikusok is. A kormánypárt egyik parlamenti képviselője, Ugur Aydemir például úgy fogalmazott,
lehet, hogy kenyeret és hagymát kell ennünk napokig, hetekig, de nem kötünk kompromisszumot a biztonságunkkal kapcsolatban.
A kicsit fura megfogalmazás valószínűleg arra utal, hogy szerinte a külföldi spekulánsok szándékosan gyengítik a török devizát, de a támadásuk visszaverése után majd minden rendbe jön. Persze őt valószínűleg sokkal kevésbé fenyegeti a hagymaevés, mint a török társadalom jóval szegényebb (tíz)milliót – nem véletlen, hogy a kormánypárt és Erdogan népszerűsége évek óta trendszerűen csökken.
Ha valakit mélyebben is érdekelnek a török gazdaságpolitika furcsa kanyarjai, érdemes elolvasnia a Holdblog tegnapi és mai cikkét, valamint Zsiday Viktor befektetési szakember tegnap esti írását, amely ugyan nagyrészt Magyarországról szól, de az is kiderül belőle, milyen hibákat követnek el visszatérően a növekedést mindenáron hajszoló kormányok a fejlődő országokban.
