Gyakran a milliók által lakott városokat érintik a leginkább az olyan szélsőséges időjárási jelenségek, amelyeket a klímaváltozás mostani időszaka előtt szinte elképzelni se lehetett, így aztán az évtizedekkel vagy -századokkal ezelőtt épült településrészek kifejezetten veszélyeztettek. Ez meg is mutatkozott például néhány hete Baltimore-ban, amikor Észak-Amerikát egy erős hőhullám sújtotta: a zöldterületeket nélkülöző, zömmel szegények által lakott negyedekben úgynevezett városi hőszigetek jöttek létre, ahol még elviselhetetlenebb volt az eleve olvasztó meleg.
Az aszfaltutak, illetve a tégla- és betonépületek – vagyis a városokban hagyományosan alkalmazott építőanyagokból felhúzott építmények – környezetében átlagosan kilenc fokkal van melegebb a kevésbé városias területekhez képest. A magasabb albedójú*Egy felületre érkező elektromágneses sugarak mennyiségének a felület által visszavert aránya. – például világosabb vagy növényekkel borított – felületek növelésével akár a felére csökkenthető ez a hőmérséklet-különbség a Bloomberg által közölt számítások szerint, aminek pénzben és szén-dioxid-kibocsátásban mérhető gazdasági haszna is lehet: Baltimore például húszéves időtávon 13 milliárd dollárt spórolhatna a mostani éghajlati viszonyoknak megfelelő felületek tizedannyi pénzt felemésztő kialakításával.
A megtakarítást leginkább az energia- és vízhasználat, az árvizek okozta károk és a hőség nyomán felmerülő egészségügyi költségek mérséklődése következtében lehetne elérni, de az elviselhetőbb klíma a turizmuson és a helyben dolgozók hatékonyságán lendítve is javíthat a helyi gazdasági helyzetén. A beavatkozás mellett szól továbbá, hogy ha a szegényebb városrészeket fojtogató hőségen nem sikerül enyhíteni, akkor annak a következményei amellett, hogy tovább mélyítik az egyenlőtlenségeket, óhatatlanul begyűrűznek a gazdag negyedekbe is.
A hőszigetek ellen már sok településen megpróbáltak védekezni, ezek a törekvések azonban többnyire egy-egy szűkebb városrészt érintettek, egész városokra kiterjedő beruházásokra egyelőre elvétve akad példa. Ráadásul korántsem elegendő az önkormányzatoknak csak a napsugárzás visszaverésével vagy az árnyékolással foglalkozniuk – az éghajlatváltozással szinte már csak háborús helyzeteket idéző tervezéssel és beruházásokkal nézhetnek valójában szembe a települések egy szintén a Bloomberg által bemutatott elemzés szerint.
A klímaváltozásról szóló diskurzus mára nem a szélsőségek bekövetkezése esélyeinek és idejének latolgatásáról szól, hanem annak megértéséről, hogy már nem lehet őket elkerülni:
A városok világszerte abban a pillanatban vannak, amikor döntéseket hoznak az alkalmazkodást célzó beruházásokról, szédületes mennyiségű lehetőség közül kell kiválasztaniuk, hogy mire fordítanak pénzt, időt és akaraterőt
– mondta el az amerikai lap CityLab rovatának Brodie Boland, a tanulmány egyik szerzője.
Tervek helyett most már azonnali cselekvésre van szükség: az időjárási kockázatokat értékelni kell, aminek alapján szükséges folytatni a várostervezést és -vezetést, fel kell készülni az esetleges károk megtérítésére akár biztosítások formájában, és előrejelző rendszereket kell létrehozni – ezek hiányosságára élesen rámutat a nyugat-európai árvizek friss példája, az Efas nevű árvíz-előrejelző rendszer ugyanis
hiába hívta fel négy nappal az áradás előtt a szakértők figyelmét a közelgő veszélyre, arra a lakosságot mégsem sikerült felkészíteni,
többek között azért, mert a vészhelyzeti szirénák már alig működtek, a katasztrófavédelem applikációját pedig kevesen töltötték le.
Mindemellett persze a helyi földrajzi sajátosságok tükrében fel kell készülni az esetleges időjárási szélsőségekre, például az aszályos időszakokra vagy az árvizekre, lehetőleg olyan, mondhatni természetes módon, mint a fatelepítés vagy akár mesterséges sós mocsarak létrehozása. Boland mindehhez hozzátette, hogy a katasztrófavédelem hagyományos eszközei – mint például a történelmi megfigyeléseken alapuló árvízvédelmi tervek – helyett inkább a változó körülményeket jobban figyelembe vevő előrejelzésekre kell támaszkodni.
Kritikus kérdés az infrastruktúra állapota is, aminek a legtöbb városban csak a toldozgatására maradt kapacitás a költségvetési, lakhatási és társadalmi problémák közepette. Ha elmarad az úthálózat vagy az elektromos vezetékek megerősítése, vagy az infrastruktúra egyes részeinek kiesésére nincs felkészülve a város, akkor a természeti katasztrófákat jó eséllyel követhetik súlyos társadalmi-gazdasági következmények: hosszabb távon a szélsőségeknek kitett térségek versenyképessége lecsökken, és még tovább növekednek az egyenlőtlenségek.
Biztató fejlemény mindenesetre, hogy egyre több lehetőség adódik a globális felmelegedés következményeit kivédeni szándékozó beruházások finanszírozására egy az amerikai lapnak nyilatkozó szakértő szerint – ezek és a környezetvédelmi befektetések jelentős népszerűségnek örvendenek, különösen a fiatalok és a nők körében. Némi optimizmusra ad okot továbbá, hogy a kutatók mostanra nyilvánvalóvá tették a probléma súlyát és számos jó gyakorlatot is, ideértve az új, innovatív pénzügyi megoldásokat. Az üggyel foglalkozó civilek, aktivisták is egyre több sikert érnek el, sőt a védekezés fontosságára a pandémia nyomán is erősebb figyelem irányul.
