Csak papíron járna jól Magyarország a nagy adózási újítással

Magyarországon 2020-ban 407 milliárd forint társasági adót fizettek a vállalatok, ami a GDP-nek alig 0,9 százaléka. Ha teljesülnek Joe Biden amerikai elnök tervei, és az egész világon legalább 15 százalékra emelik a társasági jövedelemadó (tao) minimális szintjét – ahogyan arról hét fejlett ország (G7) pénzügyminisztere megállapodott -, akkor a magyar kormány bevételei elméletileg hirtelen 271 milliárd forinttal megugranának.

A magyar kormány azonban nem támogatja a kezdeményezést, ami elsőre hihetetlennek tűnik. A részletek ismeretében azonban korántsem annyira meglepő, hogy kicsi, a globális termelési láncban alacsony szinten lévő országként, ahol a vállalati GDP felét a multik állítják elő, nem olyan biztos, hogy jól járunk a kialakulóban lévő új nemzetközi vállalati adózási rendszerrel.

Az elmúlt években a tao-bevételek súlya összességében csökkent a hazai gazdaságban. Ráadásul a korábbi rekorder összegeket a General Electric érdekében kitalált adóhitel intézménye segítette: a vállalat 2016-ban 536 milliárd forintot fizetett be a költségvetésbe.

Ami igazán érdekes, hogy az adókulcs változásának nem sok hatása volt a GDP-arányos tao-bevételekre. Magyarországon már igen hosszú ideje alacsony a tao kulcsa nemzetközi összehasonlításban: 1997-től 18, 2004-től 16 százalék volt, kis és közepes vállalkozásoknak (kkv) pedig 10 százalék.^*– 2006-tól 2007-ig 16%, de 5 millió Ft adóalap alatt 10% (bizonyos feltételek teljesítése esetén)
– 2008-tól 2009-ig 16%, de 50 millió Ft adóalap alatt 10% (bizonyos feltételek teljesítése esetén) 2010-től 19 százalék volt a kulcs, de 500 millió forint adóalap alatt csak 10 százalék. A jelenlegi, világviszonylatban is az egyik legalacsonyabbnak számító 9 százalékos kulcs 2017-től hatályos.

A KPMG tanácsadó és könyvvizsgáló cég hosszú évek óta gyűjti az egyes országok törvényes tao-mértékeit. A magyar 19 százalék már 2011-ben is a 33. legalacsonyabb volt a világon, a 2021-es 9 százalékkal a 13. helyen állunk a 173-ból. Nemcsak nálunk, hanem a világ minden országában csökkent ez az adótétel – a G7-ek kezdeményezése pont ezt a lemorzsolódást, a nulla felé tartó adóversenyt hivatott megállítani, megfordítani.

Könnyen gondolhatnánk ez alapján, hogy hazánk a nemzetközi adóoptimalizáció nagy nyertese, és sok cég inkább itt mutat ki profitot, minthogy az anyavállalata országában vagy működésének más helyszínen. Ez azonban egyáltalán nem így van. A nemzetközi adócsalás ellen küzdő Tax Justice Network 2018-as adóévre vonatkozó adatai szerint ugyanis 111 milliárd forintot veszít hazánk a multinacionális nagyvállalatokra jellemző adóoptimalizáción. Ha a 2021-re várható tao-bevételhez arányosítjuk, akkor 136 milliárd lehet idén a kiesés.

A globális nagyvállalati adóoptimalizáció legnagyobb nyertesei fejlett nyugati országok: Európában főként Hollandia, Svájc, Luxemburg és az Egyesült Királyság – amelyeket az adóelkerülés tengelyhatalmainak is neveznek – 27 milliárd dollár (mostani árfolyamon közel 7700 milliárd forint) adóbevételt vesznek el a többi európai uniós országtól.

Az Egyesült Államok azonban a legnagyobb vesztes, évi 89 milliárd dollárra becsülik azt a taót, amit nem fizetnek be helyben a cégek. A globális adóelkerülés tizede az amerikai szövetségi költségvetésből hiányzik. Ez soknak tűnik, de az amerikai GDP-nek csupán 0,4 százaléka – alig több, mint a hazánkra vonatkozó 0,3 százalék. Ha a Biden-terv sikerülne is, és az amerikai cégek minden adót otthon fizetnének meg, amit eddig nem – pedig ott kellett volna -, annak sem lenne érdemi hatása az Egyesült Államok gazdaságára.

Globálissá terjedő szabályok

A Biden elnöksége alatt kidolgozott adóügyi változások egy összetett rendszert alkotnak, aminek csak egy része, hogy minimális tao-szintet határoznak meg. Nekünk ez azért érdekes, mert eszerint, ha az amerikai központú vállalatok leánycégei bárhol a világon ennél kevesebbet fizetnének, akkor a különbséget az Egyesült Államokban kellene befizetni. A minimális adószintre először 21 százalékot emlegettek, de a világ hét vezető gazdasági hatalmának (Egyesült Államok, Kanada, Egyesült Királyság, Német-, Francia-, Olaszország, Japán) pénzügyminiszterei hétvégén abban állapodtak meg, hogy ez „legalább 15 százalék” legyen.

A Biden-terv messze nem csak a minimális adókulcsról szól, öt fő eleme van:

28 százalékra emelnék az Egyesült Államok 21 százalékos tao-kulcsát.
Az amerikai cégek a külföldi leányaiknak nyújtott k+f és szellemi tulajdonhoz kapcsolódó szolgáltatásokra adókedvezményt kapnak – ez arra ösztönzi a multikat, hogy több profitot mutassanak ki az anyagországban, és kevesebbet például Magyarországon.
A jelenlegi 10,5 százalékról 21 százalékra emelnék azt a szintet, amely alatt túlzóan alacsonynak tekintenék a külföldi leányoknál a megfizetett adót a szellemi tulajdonnal kapcsolatban. Ezt országonként néznék, az átlagolás lehetőségét megszüntetve. Ez megfelel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) BEPS 2.0 kezdeményezésnek. (A betűszó az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni küzdelem rövidítése.)
A SHIELD^*Stopping Harmful Inversions and Ending Low-tax Developments nevű kezdeményezés kapta a legnagyobb visszhangot: ez szól arról, hogy ahol nem éri el az amerikai cégek leányvállalatainak tao-befizetése a meghatározandó minimumot, akkor a különbséget az amerikai költségvetésbe kell befizetni, ami szintén összhangban áll az OECD BEPS 2.0-val.
Adókikerülés nehezítése: a külföld leányvállalatokat akkor is amerikaiaknak tekintenék, ha máshol vannak bejegyezve. Ezzel a bermudai és hasonló bejegyzéseket próbálnák tovább nehezíteni.

Mindezek tehát az Egyesült Államokra vonatkozó szabályok, amik ugyan kapcsolódnak az OECD 2013 óta folyamatban lévő BEPS projektjéhez, mégsem nemzetközi szabályokról van szó. Ami az utóbbit, tehát az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni küzdelmet illeti, a 20 legnagyobb gazdaságú ország (G20) felkérésére azon dolgozik az OECD, hogy olyan szabályokat alakítson ki, amelyek egységesebb társasági adózást tennének lehetővé, elkerülve az országok közötti eltérő szabályok kicselezésének lehetőségét.

A BEPS 2.0 így az Egyesült Államok segítségével újra lendületet kaphat, 2021 közepére szeretnének nemzetközi megállapodást elérni. A szakma azonban továbbra is megosztott a tervekkel kapcsolatban: Barbara Angus, az EY globális adózási vezetője például azt emelte ki, hogy az ilyen bonyolult szabályok megismerése, betartatása hosszú időt vesz igénybe, és jelentősen növeli a bizonytalanságot.

Eközben a radikálisabb megoldások mellet síkra szálló Tax Justice Network szerint már most felvizezték a javaslatokat, az eddigi adóelkerülések 75 százaléka továbbra is működhetne az új rendszerben. A fő probléma azonban, hogy az Egyesült Államok az összetett adózási rendszer néhány, számára fontos elemét szeretné globálisan szabályozni, amibe nemigen van beleszólása más országoknak – különösen, ha nem tagjai az OECD-nek.

Adóalap-problémák

Mindez elméletben hasznos is lenne, hiszen arra ösztönözne mindenkit, hogy emelje meg a tao-mértéket, és ezzel ne versenyezzenek egymással az országok.

Az adóknak azonban a tao összességében csak egy nagyon kicsi szelete, maga az adó mértéke pedig szintén nem a legfontosabb.

Az adózás szempontjából sokkal fontosabb az adó alapjának meghatározása, tehát hogy mire is kell a vitatott százalékos mértéket kivetni, és hogy e mellett milyen kedvezmények vannak.

Egy egyszerű példánál maradva: az Audi számára szinte teljesen mindegy a magyarországi tao-kulcs mértéke, hiszen nem azért fizet keveset, mert alacsony az adókulcs, hanem mert az adó alapját csökkenti, főként a k+f kiadások adókedvezményének és a fejlesztési adókedvezménynek köszönhetően.

Nem egyedi esetről van szó: a transzferárazást körüljáró korábbi cikksorozatunkban bemutattuk, hogy a hazánkban legnagyobb szerepet betöltő német tulajdonú vállalatoknál jellemző, hogy jelentős költségeket könyvelnek át a német központból, amivel a magyarországi hozzáadott értéket adózatlanul tudják az anyavállalathoz juttatni, és annak gazdálkodását tudják így hatékonyabb színben feltüntetni. Ezzel pedig a német költségvetés jár jól, hiszen a nagyobb jövedelmezőség egyben több helyi adóbevételt is jelent. (Ebben az esetben nem az adófizetés minimalizálása a cél.)

De a magyar kormány más jogcímeken is lehetővé teszi, hogy a cégek csökkentsék a tao-alapjukat. Így működik a sport-tao, amellyel százmilliárd forintokban mérhető mennyiségű közpénz áramlik a költségvetés helyett a sportegyesületekhez, és a kormányzat épp most készíti elő, hogy az újonnan létrehozott vagyonkezelő alapítványokat támogató cégek a támogatásuk 300 százalékát írhassák le a társaságiadó-alapjukból.

Az Egyesült Államok által most felkarolt OECD-tervek szerint minden ország a saját adóalap-számítását venné figyelembe. Tehát az amerikai, német és francia anyavállalatok az adott országban hatályos szabályok szerint kiszámolnák, hogy egy másik országban milyen adóalapot kellett volna venni, és arra mennyi adót kellett volna fizetni.

Kulcsoktól eltérő gyakorlat

További probléma, hogy a társasági adó törvényi mértéke önmagában keveset mond. Ahogy az alábbi grafikonon látható, a valós (effektív) adómérték jelentősen eltér minden országban a törvényitől. Magyarország azon kevés országok közé tartozik, ahol magasabb az effektív tao-mérték a törvényinél.

Az OECD által gyűjtött effektív ráta egy elméleti adómértéket mutat, de a szervezet sajnos nem ad részletes magyarázatot arról, hogy milyen módszertan alapján jutott az eredményre. Az effektív adórátát egy pozitív megtérülési projekt elméleti esetére számolják, amiben pénzügyi és eszközberuházások is vannak, de a pontos részleteket nem publikálják a statisztika ismertetésekor. A veszteségek évek közötti elszámolása, a különböző adókedvezmények nagyban átalakíthatják ezt a képet is.

A kormány fenntartásai több szempontból is érthetőek: a vállalatok adózása egyáltalán nem csak a taóból áll. Világviszonylatban is egyedi a magyarországi helyi iparűzési adó (hipa) rendszere, ami jellemzően 2 százalékos. A hipa alapja azonban jelentősen eltér a taótól, és az effektív mértéke ezáltal sokkal magasabb, 4-5 százalékos taóval is felér. Ráadásul az egyes iparágakban az eltérő költségszerkezet miatt nagyon különböző lehet a hipa mértéke, és tovább árnyalja a képet, hogy a tao alapját a megfizetett hipa is befolyásolja.

Radnai Károly, az Andersen Adótanácsadó Zrt. partnere arra hívta fel a figyelmet, hogy a globális minimális tao-kulcs számos nehézséget okozhat az adórendszerben. Egyrészt a szabályok csak a nemzetközi vállalatok külföldi leányaira vonatkoznának, míg a belföldiekre nem. Tehát ha egy Magyarországra telepített k+f tevékenység kapna jelentős adókedvezményt, és fizetne alacsonyabb adót, akkor az anyaországban a minimális kulcsig meg kellene fizetni a különbséget, ha viszont az anyaországban marad a k+f tevékenység, akkor ez ott támogatható maradna, és minimumadót sem kellene fizetni. Ez pedig versenyhátrányt okozna a hazánkhoz hasonló országoknak, amelyek a külföldi befektetéseket adó- és adóalap-kedvezményekkel igyekeznek ösztönözni.

A magyar kormányzat az utóbbi években az adózás hatékonyságát nagyban növelte: jelentősen kiszélesítette az adóalapot, vagyis az adófizetők körét, amit az adók mértékének csökkentésével ért el. A tao esetében egy esetleges növelés, két kulcs bevezetése – például a kisebb cégeknek fenntartani a 9 százalékot, míg a nagyobbakra a nemzetközi minimumot – mind lehetséges, de ez pontosan azt a problémát hozná vissza, amit sikerült kivezetni az adórendszerből. A kétkulcsos tao biztosan meghozná sokak kedvét a cégek árbevételének megbontására, és akár a fehéredés ellen is hathat – tette hozzá Radnai Károly.

A kormányzat pragmatikus okok miatt is ragaszkodhat a nemzetközi tervek elutasításához: a gazdaságpolitika egyik kirakat-terméke a 9 százalékos tao-kulcs, amit sikerült jól marketingelni a nemzetközi befektetők körében. Másrészt a hazai vállalkozások adóterhei is nőnének egy 15 százalékos minimális tao-elvárás esetén. Ráadásul – tette hozzá Radnai – Magyarországon kifejezetten magas az adók GDP-hez viszonyított aránya, és joggal érezheti úgy a kormányzat, hogy más országok a saját adórendszereik logikáját próbálják ránk erőltetni, miközben például Magyarország sem kéri az USA-t, hogy inkább vezesse be az áfát a magas tao-kulcsok helyett.

Deák Dániel, a Corvinus nemzetközi adózással foglalkozó kutatóprofesszora szerint azonban

a Fidesz-kormányzat igyekszik bármilyen olyan nemzetközi együttműködést elkerülni, ahol külső kontroll kapcsolódik az adózáshoz.

Magyarország ugyanis a sokkal előremutatóbb és fontosabb adózási együttműködéseket sem támogatja, a közös konszolidált társaságiadó-alap meghatározásáról szóló CCTB kezdeményezést sem. A mostani amerikai tervek, illetve a készülő BEPS 2.0 szabályozás kapcsán Deák Dániel kiemelte annak fontosságát, hogy ezek mind növelik az egyes országok közötti együttműködést, egyre több adattal rendelkeznek az adóhatóságok, így a hatékonyságuk is tovább fog növekedni az adóelkerülés elleni fellépés során.

A BEPS 2.0 még egy problémát nem fog megoldani: a Google, Apple, illetve általában az amerikai tech-cégek látványosan és elképesztő mértékben tudnak kibújni az adófizetés alól. Márpedig a nemzetközi adózás hagyományos elvei alapján ezeknek a cégeknek az adózása a tervezett minimális adómértékekkel sem lesz megvalósítható – véli Deák Dániel. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy még hosszú utat kell megtenni, hogy érdemi változások legyenek a nemzetközi adózásban, ami sokkal bonyolultabb, mint egy minimális szint meghatározása. Egyébként erről is folytatódnak a nemzetközi egyeztetések, előbb a G20-as körben, majd az OECD keretein belül.