A magyar gazdaságban megtermelt érték egyre nagyobb részét exportáljuk, de nem lépünk feljebb a nemzetközi termelési láncokban az OECD friss adatai szerint.
Nem csoda, ha elégedetlenek a hazai pedagógusok, a fejlett országok körében ők keresik a legkevesebbet a diplomás átlagbérhez képest.
Ráadásul Magyarországon az uniós és az OECD-átlagot is bőven meghaladó mértékben zárkózik el a népesség attól, hogy iskolapadba üljön.
A kormány fenntartásai több szempontból is érthetőek a globális minimális társasági adóval kapcsolatban, ráadásul pont most akar bevezetni egy új kedvezményt.
Az OECD új kutatásai szerint az iskolai és egyetemi autonómia, a szakképzés késleltetése és a felsőoktatás anyagi terheinek könnyítése jelenti a fejlődés kulcsát.
Már tavaly is bőven az uniós átlag felett volt az országban az egyéni vállalkozók aránya, ami a járvány miatt még nőtt is. Hasonló a helyzet, mint nálunk a katával.
A tanköteles diákok jelentős része nem jár iskolába, a munkaerőpiac elszívja a gyerekeket. A szakképzettek 95 százaléka már a tanulmányai alatt munkatapasztalathoz jut, a tanárokat alulfizetik.
A legfejlettebb országokban sem lehet már normális fizetést szerezni komolyabb iskolázottság és képzettség nélkül.
A visszaesést nagyon gyengén, a lassulást általában egy fokkal jobban előre tudják jelezni. A 2004 és 2018 közötti prognózisokat kielemezve az is látszik, hogy a magyar jóslatoknak jobban hihetünk.
A munkaképes korúak alapvető képességeit vizsgáló felmérés eredményei cáfolják, hogy a magyarok tudása indokolná a bérhátrányt a nyugathoz képest.