Válságos időkben az élethosszig tartó tanulás jelentősége különösen felerősödik, a bajba kerülő emberek ugyanis leginkább újabb készségek, ismeretek elsajátításával tudnak ellenállni a munkaerőpiaci megrázkódtatásoknak. A mostani, járványhoz köthető krízis abból a szempontból is rendhagyó, hogy a lezárások a továbbképzéseket is érintették – a válság kialakulásával tehát épp egy olyan lehetőség zárult vagy legalábbis szűkült be, ami felkészíthetné az érintetteket a megváltozó körülményekre. Jórészt e furcsa helyzet tapasztalatait összegzi a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) napokban megjelent kiadványa.
Az élethosszig tartó tanulás nem mindenki számára opció
A felnőttképzésben való részvétel esélyei eleve nem egyenlők, és a mostani válság vélhetően a már fennálló különbségeket is megerősíthette. A tanulási hajlandóságot az oktatási rendszernek már gyermekkorban meg kell alapoznia, ahogy az ahhoz szükséges, például szövegértési, matematikai és problémamegoldó képességeket is ki kell alakítania. Akiknek ezek az alapvető kompetenciái erősebbek, azok az OECD által idézett adatok szerint sokkal inkább éreznek késztetést a tanulás iránt.
A demográfiai háttér is meghatározhatja a felnőttképzések iránti fogékonyságot, például a felsőfokú végzettségű szülők gyerekei, illetve a lányok jellemzően jobban szeretnek olvasni társaiknál, és ez a különbség a szervezet következtetései szerint az élethosszig tartó tanulás szempontjából egyáltalán nem közömbös. A távoktatás bevezetése miatt ezek az eltérések tovább mélyülhetnek – ami persze a most felnövő generáció jövőjét érinti, és nem a mostani munkavállalókét.
A részvételi hajlandóság különbségei jól látszanak nemzetközi összehasonlításban is: a 25-65 évesek körében Magyarországon például az uniós és az OECD-átlagot bőven meghaladó mértékű a felnőttképzésektől elzárkózó népesség aránya, míg például a skandináv országokban viszonylag népszerűek ezek a programok.
Sokan a jobb munkahelyi teljesítményért szeretnének tovább tanulni
A képzésekből való kimaradás fő okai meglehetősen változatosak, de az idővel kapcsolatos tényezők viszonylag sok, a tanulás iránt nyitott, azonban a programoktól távol maradó 55-65 évest hátráltatnak.
Az OECD szakértői szerint a fenti grafikonon az „Egyéb” kategóriába tartozó további fő indokok a tanulással kapcsolatos iránymutatás és tanácsok hiánya, a szegényes kínálat, a motivációs korlát és bizonyos társadalmi normák.
A továbbtanulók ugyanakkor leginkább azért vágtak bele egy-egy képzésbe, hogy jobban végezhessék a munkájukat, illetve ne veszítsék el azt.
Ez az indíttatás különösen a fiatalabbak, a pályakezdők körében jellemző, akiket a válságos időszakban sebzési vagy sebhely hatások, vagyis a kezdeti munkaerőpiaci sikertelenségekből származó, akár évekig, évtizedekig tartó hátrányok érhetnek – ezekkel szemben többek között a megváltozó körülményekre felkészítő tréningekkel lehetne tenni.
Kevesebb lett a továbbképzés
A járvány következtében a felnőttképzések kínálata azonban összességében 18-25 százalékkal szűkült az OECD becslései szerint. Ezt leginkább az alacsonyan és közepesen iskolázott rétegek tapasztalhatták meg, körükben a felsőfokú képzettségűekhez képest akár kétszeres is lehetett a programkínálat csökkenése. Az ágazatokat tekintve ugyanakkor a képzések leginkább az adminisztratív és kiegészítő szolgáltatások, az alkotó, művészeti és szórakoztató tevékenységek és az egyéb szolgáltatások területein szorultak vissza.
A pandémia miatt a közelmúlt tendenciái és azok következményei – például a fejlett társadalmak elöregedése vagy a digitalizáció – a riport szerint felerősödnek, felgyorsulnak, és sok új munkahelyet hoznak létre olyan ágazatokban, amelyekbe eddig sokkal nehezebb volt megfelelő képességekkel rendelkezőket toborozni. A járvány enyhülésével a képzési programoknak ezeket a strukturális feszültségeket figyelembe véve kellene majd újraindítani, így is csillapítva a készségigények és a készségkínálat közötti súrlódásokat (skill mismatch).
