Több millió bevándorló érkezett tavaly az OECD-országokba, 40 százalékukat azonos ok motiválta a költözésre

Több szempontból is rekordot mutatnak a tavalyi évet jellemző migrációs statisztikák a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamaiban: több, mint hatmillió új bevándorló érkezett a 38 tagország területére, állampolgárságot 2,8 millióan kaptak, a menedékkérők száma a kétmillió főt haladta meg, és a nemzetközi diákok száma is megközelítette ezt a szintet, derül ki a szervezet friss jelentéséből.

Az állandó letelepedést kérő bevándorlók 6,1 milliós száma 26 százalékkal magasabb a 2021-ben tapasztalthoz képest, és 14 százalékkal haladta meg a 2019-et jellemző adatot, ám

a rekordszintű migrációt az Ukrajnából elmenekülők figyelembevétele nélkül jelzik az OECD statisztikái.

Tehát mindehhez érdemes hozzászámolni, hogy az OECD-országokban 2023 júniusában mintegy 4,7 millió ukrán menekült élt. Abszolút értékben Németország, Lengyelország és az Egyesült Államok fogadja a legtöbbjüket, míg a lakosságarányosan Észtország, a Csehország és Litvánia emelkedik ki e tekintetben.

A bevándorlás hátterében jellemzően a családi migráció áll, az érkezők 40 százaléka családi okok miatt vándorol más országba, jellemzően azért, hogy csatlakozzon a már ott élő közeli hozzátartozóihoz vagy hogy megkezdje házaséletét. A családi migráció jellemzővé válásának előzménye alapvetően a munkavállalás céljából érkező bevándorlók letelepedése, akiket aztán a családjaik kísérnek – kifejezetten dolgozni a bevándorlók 21 százaléka érkezett az OECD-tagországokba 2022-ben, ráadásul az elmúlt években az ő számuk is jókora növekedést mutatott.

E tendencia összefügg az OECD számos országában jellemző toborzási nehézségekkel, ami nem csak az újonnan érkező bevándorlók számának, hanem a már ott tartózkodó külföldiek foglalkoztatási rátájának növekedésében is szerepet játszik. Több tagország szakpolitikai intézkedésekkel is igyekszik a bevándorlók révén enyhíteni a munkaerőpiaci feszültségeket: Németországban például a nyáron fogadtak el az unión kívülről érkező munkavállalók lehetőségeit bővítő bevándorlási törvényt, de Magyarországon is immáron a vendégmunkásokkal bővítené a munkaerőt a bevándorlásellenességét hangoztató kormány.

A fogadó országok egy másik gyakori, a toborzási gondokkal összefüggő problémája a társadalmak idősödése, illetve a népességfogyás, miközben a migrációellenes retorika egyik fontos pillérét jelentik a bevándorlók arányának megnövekedésével kapcsolatos félelmek. Noha, amint a fentebbi statisztikák is mutatják, a bevándorlók száma kétségtelenül emelkedik, a közhiedelmekkel szemben a körükben tapasztalt gyermekvállalási hajlandóság aligha fékezheti érdemben az OECD-tagországok népességének fogyását, a szervezet statisztikái szerint ugyanis

bár a legtöbb tagállamban a bevándorló nők valamivel magasabb termékenységgel jellemezhetők, mint az ott született társaik, de a teljes termékenységi arányszámuk az országok kétharmadában még mindig a népességszám középtávú fennmaradásához szükséges 2,1-es szint alatt van.

Sőt, akadnak országok, ahol a bevándorlók csoportját alacsonyabb a termékenység jellemzi a helyben született lakossághoz képest – közéjük tartozik például Magyarország is, ahol az egyik legalacsonyabb termékenységi arányszám mérhető a külföldről érkező nők körében.

A jelentésből kiolvasható, hogy a migráció a közeljövőben is növekvő jelentőségű, politikai következményekkel járó téma marad. Az egyre inkább teret nyerő populizmus bevándorlóellenes propagandája jórészt az emberek biztonságérzetére apellálva igyekezhet választókat bevonzani, ami válságos helyzetekben gyakran sérül – az erősödő népmozgás tehát, amit jórészt a fogadó államok munkaerőpiaci helyzete is gerjeszt, egyúttal fokozódó elutasítást is kiválthat.