A magyar oktatási rendszerre általánosságban jellemző a társadalmi egyenlőtlenségek felerősítése és a szegregáció – amit most a Belügyminisztérium iskolákat sújtó pénzelvonással csökkentene –, a hátrányos helyzetű csoportok magukra hagyása, ennek különböző szintjeiről írtunk itt és itt. Kevesebb szó esik azonban a rendszerben lévő nemi egyenlőtlenségekről, azon túl, hogy visszatérő megállapítás a tanári szakma évtizedek óta tartó – és nem csak Magyarországra jellemző – “elnőiesedése”. A 2023 OECD oktatási riport tanári férfi-nő arányokra vonatkozó adatait értelmezzük.
Fél százaléka férfi
A bölcsődei és óvodai pedagógusok között nagy általánosságban az OECD-országokban túlnyomó többségben vannak a nők, az arány még mindig 96 százalékos. Viszont az országok közötti különbségek a 0,3 százalékostól (Románia) a közel 12 százalékos férfiarányig (Hollandia) terjednek.
Magyarországon a férfi kisgyerekkori gondozók-pedagógusok aránya 0,6 százalék. Ennél Európában csak Bulgáriában, Csehországban, Szlovákiában és Romániában alacsonyabb az arány.
Az EU-átlag is a magyar arány ötszöröse, 3 százalék, az OECD-átlag pedig valamivel magasabb, majdnem 4 százalék. A trend egyébként átlagosan is és Magyarországon is alapvetően növekvő. Hollandiában és Norvégiában (9,3 százalék) dolgozik a legtöbb óvóférfi, de Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Dániában és Németországban is 5 százalék fölötti az arány.
Messzire vezető és összetett okai vannak annak, hogy a kisgyerekkori nevelői szakma miért ennyire női dominanciájú, és annak is, hogy mitől függ a viszonylagos magasabb férfiarány egyes országokban.
Mindenesetre nem tekinthető szükségszerűnek, hogy pusztán a férfiarány növelése kiegyenlítettebb nemi szerepek közvetítésével járna a gondozó-gyermek interakciókban, és így a társadalom más színterein is. Ugyanakkor az is egyre többször hivatkozott tény, hogy a többféle nem és nemi szerep jelenléte a kisgyerek környezetében szélesíti a nemekről és nemi szerepekről alkotott ismereteit, ez pedig társadalmi szinten árnyalhatja például a maszkulinitásról, férfiségről alkotott széles körű elképzeléseket. Erre a vetületre maga az OECD-jelentés is felhívja a figyelmet, és hivatkozik is egy tanulmányra, ami interdiszciplináris megközelítésben elemzi az alacsony óvóférfiarány társadalmi vetületeit és a magasabb arány hasznát a gyerek, az osztályterem, az intézményrendszer és a társadalom szempontjából, és egy másik, szintén az óvóférfiarány növelése mellett érvelő tudományos közlésre.
Egyes országok éppen ezért igyekeztek olyan intézkedéseket és gyakorlatokat működtetni, amelyek növelik a férfiak arányát a területen. Például Norvégiában, ahol 10 százalék alatt volt az arány, igyekeztek középiskolásoknak a kisgyerekkori gondozói-pedagógusi pályát is lehetséges karrierlehetőségként felmutatni számukra. A tudatos hozzáállásnak – és nyilván egyéb tényezőknek – eredményeként Norvégiában 2013 és 2021 között bő 2,5 százalékponttal nőtt az óvóférfiak aránya. Magyarországon ugyanezen idő alatt 0,3 százalékról felment 0,6 százalékra.
Ez lényegében azt jelenti, hogy az egész országban összesen durván 150 óvóférfi dolgozhat – 2019-ben egészen pontosan ez 131 fő volt papíron.
Alig van férfi tanító
A teljes oktatási nagyrendszert nézve egy 2017-es OECD-adatsor szerint Lettországban, Észtországban, Litvániában, Olaszországban és Szlovéniában tanít arányosan a legkevesebb férfi, Magyarország Lengyelországgal és Svédországgal volt holtversenyben a hetedik helyen 25 százalékos férfitanár-aránnyal. Japánban és Törökországban viszont kiegyensúlyozott az arány. Az EU-ban 2021-ben például a tanárok 27 százaléka volt férfi – és az összes tanár közel 40 százaléka volt idősebb 50 évesnél – az Eurostat adatai szerint.
Ahogy haladunk felfelé az oktatási szinteken, a férfiak aránya egyre magasabb lesz – de a tanítók között így is alacsony, Magyarországon mindössze 15 százalék. Ez pont annyi egyébként, mint az Egyesült Királyságban, ahol az oktatási minisztériumnak kimondott szándéka az arány javítása, a téma visszatérő téma a parlamentben.
A szakiskolákban is több a nő
A középiskolai szinten a 33,4 százalék már nem tűnik annyira kiugró adatnak – ugyanez 39 százalék az Egyesült Királyságban. A középiskola felső tagozatában tanítók között pedig Bulgáriában, Litvániában, Lettországban és Kanadában a férfiak aránya kevesebb, mint 25 százalék, Japánban és Svájcban pedig többségben vannak.
Általánosságban a szakiskolákban tanítók számítanak kivételnek, ezen a terülen általában 45 százalékot meghaladja a férfi tanárok aránya az OECD-országokban. Magyarországon a szakiskolák tanári karán belül 42 százalék a férfiak aránya, ez csak pár százalékkal van az EU-átlag alatt, noha 2013 és 2021 között a magyar arány 9 százalékpontot csökkent.
Az egyetemi ranglétrán minél feljebb megyünk, annál kevesebb a nő
Az egyik legnagyobb magyar egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) a legmagasabb fokozattal rendelkező oktatók-kutatók között a legkisebb a nők aránya, derült ki korábban az intézmény Nemi Egyenlőségi Tervének első változatából.
A különböző egyetemi címek közötti eloszlás meglehetősen aránytalan: minél magasabb, nagyobb presztízzsel és munkabérrel járó tudományos fokozatot nézünk, annál kisebb a nők aránya. Ezt üvegplafonhatásnak nevezi a 2021-es dokumentum. Az összes ELTE-s tanársegéd 63 százaléka nő, az eggyel magasabb egyetemi státuszban, az adjunktusok között 52 százalék a nők aránya, de az egyetemi docensek között már csak 36, a legmagasabb címmel rendelkezők, vagyis az egyetemi tanárok között pedig mindössze 16 százalék.
Az országos adatok szerint az üvegplafon-hatás országosan is áll a felsőoktatási intézményekben fő munkaviszonyban foglalkoztatottak körében 2019-es adatok szerint. A főiskolai-egyetemi tanárok 41 százaléka volt akkor nő, míg tíz évvel ezelőtt csupán 36 százalék.
Az OECD friss, Education at Glance nevű oktatási jelentéséből korábban kiderült, hogy sokkal jobban keres, aki tovább tanul, és még több diplomás kellene Magyarországnak, mégis csak nálunk nő az iskolaelhagyók aránya. Az oktatásra fordított állami és magán forrásokat, valamint a tanárbér-adatokat kiértékelve pedig arra mutattunk rá, hogy a magyar oktatási rendszer elindult a latin-amerikanizálódás útján.
Közélet
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Fontos
Olyan lehetőség előtt áll az orosz hadsereg Ukrajnában, mint utoljára két éve
Nem sikerült kihúzniuk az ukránoknak jelentősebb területveszteség nélkül a lőszerutánpótlás és létszámbeli erősítés beérkezéséig, és az is kérdés, nem kerülnek-e még nagyobb bajba.
Külföldi polgármestert is választhatna több magyar település a nagy arányuk alapján
Nem feltétlenül ott él a legtöbb külföldi állampolgár Magyarországon, ahol azt a gazdasági fejlettség alapján várnánk.
Ha így megy tovább, az alapkamat helyett a folyók vízállása határozza meg az inflációt
Eddig a globális felmelegedés árakra gyakorolt hatásait többnyire átmenetinek, esetlegesnek tartották az elemzők, de eljött az ideje a szemléletváltásnak.
