A közoktatás évek óta meghatározó problémája, a pedagógusok és a többi diplomás közötti bérfeszültség mostanra odáig fajult, hogy a tantestületekben sokan inkább pályát váltanának, mintsem hogy eleget tegyenek a tanításhoz szükséges minősítési követelményeknek. A 2013-ban bevezetett életpályamodell szerint 2022-ig minden pedagógusnak át kell esnie legalább egy – portfóliókészítéssel és a pedagógiai ismeretek bizottsági előtti bizonyításával járó – minősítésen, különben nem taníthat tovább.
A szakszervezeti várakozások szerint a közeljövőben hirtelen kieshetnek a portfólióírást – jórészt a megalázóan alacsony bérek miatt – megtagadó tanárok, ami jelentősen súlyosítja majd az eleve komoly mértékű pedagógushiányt. A probléma súlyosságáról árulkodik, hogy Neubauer Tamás, a Pedagógusok Szakszervezete Győr-Moson-Sopron megyei elnöke gyakorló tanárként állt ki a nyilvánosság elé a pedagógus-életpályamodell ellen tiltakozva.
A tanárok bérezését annak ellenére nem sikerült megnyugtató módon rendezni az elmúlt években, hogy az oktatás finanszírozási körülményei az elmúlt évtized során több szempontból javultak Magyarországon a – globális szinten fejlettnek számító országokat tömörítő – OECD friss évkönyve szerint. Nemcsak hazánkban (de itt kiváltképpen), hanem a kelet-európai régióban jellemző tendencia volt ugyanis az egy diákra jutó oktatással kapcsolatos kiadások markáns növekedése 2012 és 2018 között – igaz, ez a régióban a költségvetés bővülése mellett a tanulók csökkenő számának is köszönhető.
A javulás a közoktatást és a felsőoktatást külön-külön vizsgálva is megfigyelhető, sőt, a GDP növekedési üteméhez képest mérten is számottevő volt ebben az időszakban: az állami és privát kiadások is a gazdaságot meghaladó mértékben emelkedtek Magyarországon, szemben az OECD-tagországokban és az Európai Unióban általában tapasztaltakkal.
A változások ellenére nemzetközi összehasonlításban az oktatás továbbra is alulfinanszírozott Magyarországon. Míg az OECD-országokban átlagosan mintegy 102 ezer dollárnak megfelelő*Az OECD számításai tartalmazzák a vásárlóerő-paritás szerinti kiigazítást. oktatási kiadás jutott fejenként a 6 és 15 év közötti tanulókra a 2018-as statisztikák szerint, Magyarországon ez az érték 63 578 dollár volt mindössze.
A fenti adatokból kiderül továbbá, hogy az alapfokú oktatásra különösen kevés pénz, átlagosan tanulónként 23 136 dollár jutott Magyarországon, míg az OECD-átlag ennek több mint a kétszerese, 57 299 dollár.
A költségvetési források szűkössége a tanári fizetéseken is meglátszik, az általános iskolai tanárokat illető éves – vásárlóerővel és a diákok számával kiigazított – bérköltség Magyarországon az OECD-átlag kétharmadát teszi ki, a közoktatás magasabb szintjein pedig még nagyobb különbség mutatkozik a magyar és a nemzetközi béradatok között. Az alábbi ábrán ugyanakkor szembetűnő, hogy a pedagógusbérek más európai országokban is messze elmaradnak a gazdasági szervezetben átlagosan mért adattól, vagyis a tanárok méltatlan javadalmazása nem csak Magyarországon probléma.
Persze ne feledjük, hogy nemcsak a helyi árszínvonallal, hanem a diáklétszámmal is kiigazított adatokról van szó. Így például bár Franciaországban úgy tűnik, hogy az általános iskolai tanítók semmivel sincsenek jobb helyzetben, mint a magyar kollégáik, igazából a francia pedagógusbérek 83 százalékkal magasabbak – de átlagosan hét diákkal többen járnak egy-egy francia osztályba a magyarországiakhoz képest. Vagyis jobban keresnek a francia tanárok, de vélhetően a terhelésük is magasabb.
A pedagógusok bérszínvonaláról, illetve a bérfeszültség fennállásáról és mértékéről sokkal inkább árulkodik a következő ábra, miszerint Magyarországon a diplomás átlagfizetés 61 százalékát keresik meg a tanárok. A tanári bérek elmaradása a diplomás átlagtól megfigyelhető az egész Európai Unióban és az OECD-országokban is, de a különbség általában a magyarországinál sokkal kisebb, jellemzően a tanári fizetések a diplomás bérek 90 százalékát teszik ki.
Nincs miért csodálkozni tehát a magyarországi tanárok elégedetlenségén, és kifejezetten aggasztó kérdés, hogy mihez vezethet, ha súlyosbodik a pedagógusok hiánya. Az oktatás színvonala számtalan módon hat ki a felnövő generáció és a társadalom jövőjére, a munkaerőpiaci kilátásoktól kezdve az egészségi állapoton keresztül egészen a demokrácia minőségéig.
