A közoktatás évek óta meghatározó problémája, a pedagógusok és a többi diplomás közötti bérfeszültség mostanra odáig fajult, hogy a tantestületekben sokan inkább pályát váltanának, mintsem hogy eleget tegyenek a tanításhoz szükséges minősítési követelményeknek. A 2013-ban bevezetett életpályamodell szerint 2022-ig minden pedagógusnak át kell esnie legalább egy – portfóliókészítéssel és a pedagógiai ismeretek bizottsági előtti bizonyításával járó – minősítésen, különben nem taníthat tovább.
A szakszervezeti várakozások szerint a közeljövőben hirtelen kieshetnek a portfólióírást – jórészt a megalázóan alacsony bérek miatt – megtagadó tanárok, ami jelentősen súlyosítja majd az eleve komoly mértékű pedagógushiányt. A probléma súlyosságáról árulkodik, hogy Neubauer Tamás, a Pedagógusok Szakszervezete Győr-Moson-Sopron megyei elnöke gyakorló tanárként állt ki a nyilvánosság elé a pedagógus-életpályamodell ellen tiltakozva.
A tanárok bérezését annak ellenére nem sikerült megnyugtató módon rendezni az elmúlt években, hogy az oktatás finanszírozási körülményei az elmúlt évtized során több szempontból javultak Magyarországon a – globális szinten fejlettnek számító országokat tömörítő – OECD friss évkönyve szerint. Nemcsak hazánkban (de itt kiváltképpen), hanem a kelet-európai régióban jellemző tendencia volt ugyanis az egy diákra jutó oktatással kapcsolatos kiadások markáns növekedése 2012 és 2018 között – igaz, ez a régióban a költségvetés bővülése mellett a tanulók csökkenő számának is köszönhető.
A javulás a közoktatást és a felsőoktatást külön-külön vizsgálva is megfigyelhető, sőt, a GDP növekedési üteméhez képest mérten is számottevő volt ebben az időszakban: az állami és privát kiadások is a gazdaságot meghaladó mértékben emelkedtek Magyarországon, szemben az OECD-tagországokban és az Európai Unióban általában tapasztaltakkal.
A változások ellenére nemzetközi összehasonlításban az oktatás továbbra is alulfinanszírozott Magyarországon. Míg az OECD-országokban átlagosan mintegy 102 ezer dollárnak megfelelő*Az OECD számításai tartalmazzák a vásárlóerő-paritás szerinti kiigazítást. oktatási kiadás jutott fejenként a 6 és 15 év közötti tanulókra a 2018-as statisztikák szerint, Magyarországon ez az érték 63 578 dollár volt mindössze.
A fenti adatokból kiderül továbbá, hogy az alapfokú oktatásra különösen kevés pénz, átlagosan tanulónként 23 136 dollár jutott Magyarországon, míg az OECD-átlag ennek több mint a kétszerese, 57 299 dollár.
A költségvetési források szűkössége a tanári fizetéseken is meglátszik, az általános iskolai tanárokat illető éves – vásárlóerővel és a diákok számával kiigazított – bérköltség Magyarországon az OECD-átlag kétharmadát teszi ki, a közoktatás magasabb szintjein pedig még nagyobb különbség mutatkozik a magyar és a nemzetközi béradatok között. Az alábbi ábrán ugyanakkor szembetűnő, hogy a pedagógusbérek más európai országokban is messze elmaradnak a gazdasági szervezetben átlagosan mért adattól, vagyis a tanárok méltatlan javadalmazása nem csak Magyarországon probléma.
Persze ne feledjük, hogy nemcsak a helyi árszínvonallal, hanem a diáklétszámmal is kiigazított adatokról van szó. Így például bár Franciaországban úgy tűnik, hogy az általános iskolai tanítók semmivel sincsenek jobb helyzetben, mint a magyar kollégáik, igazából a francia pedagógusbérek 83 százalékkal magasabbak – de átlagosan hét diákkal többen járnak egy-egy francia osztályba a magyarországiakhoz képest. Vagyis jobban keresnek a francia tanárok, de vélhetően a terhelésük is magasabb.
A pedagógusok bérszínvonaláról, illetve a bérfeszültség fennállásáról és mértékéről sokkal inkább árulkodik a következő ábra, miszerint Magyarországon a diplomás átlagfizetés 61 százalékát keresik meg a tanárok. A tanári bérek elmaradása a diplomás átlagtól megfigyelhető az egész Európai Unióban és az OECD-országokban is, de a különbség általában a magyarországinál sokkal kisebb, jellemzően a tanári fizetések a diplomás bérek 90 százalékát teszik ki.
Nincs miért csodálkozni tehát a magyarországi tanárok elégedetlenségén, és kifejezetten aggasztó kérdés, hogy mihez vezethet, ha súlyosbodik a pedagógusok hiánya. Az oktatás színvonala számtalan módon hat ki a felnövő generáció és a társadalom jövőjére, a munkaerőpiaci kilátásoktól kezdve az egészségi állapoton keresztül egészen a demokrácia minőségéig.
Adat
Hiába nőnek meglepően a fizetések, nem merjük elkölteni
A jelenlegi helyzet jó példát mutat arra, hogy aligha csak a jövedelmek alakulásán múlik, mennyire visszafogott a háztartások fogyasztása.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
