A brazil állam a gazdagok Robin Hoodja, és ez okozza a gazdaság vesztét
1989 óta az idei lehet a legizgalmasabb elnökválasztás Brazíliában. Az egyik legnépszerűbb jelölt a korábban már az elnöki posztot betöltő Luiz Inácio Lula da Silva lenne, ha nem ülne börtönben és nem tiltották volna el a jelöltségtől; míg a másikat, Jair Bolsonarót múlt héten megkéselték.
A Financial Times cikke szerint a brazil politika rendkívül polarizálttá vált, a közvélemény-kutatások pedig azt jelzik, hogy nagy valószínűséggel a szélsőjobboldali Bolsonaro és egy baloldali jelölt kerülhet össze a választás második fordulójában. Bármelyikük nyer azonban, a következő elnöknek két komoly problémával is szembe kell néznie, ami valószínűleg az egész kormányzását meghatározza majd.
Az egyik a növekvő eladósodottság és költségvetési hiány. Ugyan a kormány épp megszorításokat hajt végre, a költségvetési deficit így is a GDP 7 százalékára rúg. Ezt úgy kellene lefaragni, hogy a gazdaság ne essen újra recesszióba.
A második probléma a költségvetés szerkezetéből ered, ugyanis egyes érdekcsoportok, mint a közszolgálati szakszervezetek, a büdzsé jelentős részét elviszik. A kormánynak mostanra annyira sokat kell költenie az állami alkalmazottak fizetésére és a nyugdíjakra, hogy már nincs elég pénze olyan területekre, mint az egészségügy, az infrastruktúra vagy a legjobb múzeumjainak a karbantartása.
Egy a pénzügyminisztérium által megrendelt friss kutatás megállapította, hogy
a szociális kiadások legnagyobb része a felső-középosztályhoz megy, ezért a gazdagok Robin Hoodjának is lehetne nevezni a kormányt.
Éppen ez a lényeg. Brazília válsága nem az erőforráshiányból ered: a GDP 32 százalékát szedi be adó formájában a kormány, közel az OECD átlagához. Emellett az állami transzferek – beleértve a nyugdíjakat és más jóléti juttatásokat – is csak a GDP 23 százalékát teszik ki, ami szintén megfelel az OECD-ben tapasztalt átlagos szintnek.
A kiadások elosztása azonban teljesen máshogy történik, mint általában. Az Egyesült Királyságban például a jóléti juttatások a legszegényebb társadalmi tized jövedelmének 92 százalékát adják, míg a leggazdagabb tized jövedelmének csupán a 2 százalékát. Ehhez képest Brazíliában a legalsó tized jövedelmének csak a 31 százaléka jön az államtól, míg a legfelsőnek a 23 százaléka.
Látványos példa erre a nyugdíjrendszer is. Az adóbevételek több mint harmadát erre költik, miközben
a nyugdíjak 53 százalékát a társadalom leggazdagabb ötöde kapja, a legszegényebb ötödhöz mindössze 2,5 százalék jut.
Az állami szférában különösen magasak a nyugdíjak, ráadásul sokan az 50-es éveik elején mennek nyugdíjba, akár magasabb transzferrel, mint az addigi fizetésük.
A fenntarthatatlan nyugdíjrendszer reformja már 25 éve téma, azonban a közszféra nagysága miatt a társadalom túl nagy szelete érdekelt ennek megakadályozásában.
Ám nemcsak az állami szféra érdekcsoportjaival, hanem a vállalkozásokkal is túlzottan bőkezű az állam, rengeteg cég kap adókedvezményt, és az államilag támogatott hitelek is magától értetődően állnak a rendelkezésükre. Idén az adóbevételek ötödét juttatja vissza a kormány a versenyszektorhoz.
Az állami és a magánszektor nagyon sok szálon összefonódott, ugyanis az államnak sok vállalatban részesedése van, vagy közvetlenül, vagy a fejlesztési bankon, illetve a nyugdíjalapon keresztül. A vállalkozások pedig számítanak az olcsó forrásra és a közbeszerzésekre.
Ugyan lényegében az összes eddigi kormány kiszolgálta ezeknek a csoportoknak az érdekeit, a baloldali Munkáspárt 2003 és 2016 közötti uralma alatt durván elszaladtak a költések. Hivatalos becslések szerint mostanra a kötelező kiadások a költségvetés több mint 90 százalékát felemésztik, ami ha semmi nem változik, 120 százalékra nőhet a következő évtizedben.
Brazília eddig elkerülte azt felfordulást, amibe a szomszédos Argentína nyakig elmerült idén. Ott a régóta fennálló makrogazdasági egyensúlytalanságok és az egyébként reformista kormány ballépései alapozták meg azt a válságot, amit a dollárerősödés és az általában szigorodó globális monetáris politika váltott ki.
Mostanáig a piacok biztosak voltak benne, hogy az új brazil kormány súlyuknak megfelelően kezeli majd a költségvetési problémákat, sőt, még örültek is a szélsőjobboldali Bolsanerónak, annak ellenére, hogy nyíltan támogatja a katonai diktatúrát és a vállalkozások állami támogatását.
A reál esése alapján azonban úgy tűnik, hogy megingott a befektetők bizalma: egy hónap alatt 7,5 százalékot gyengült a brazil deviza. Így lehet, hogy ha nem a változásra szavaznak az emberek, akkor a piacok fogják ezt megoldani helyettük.
Világ
Romba dőlnek az orosz remények Ukrajnában?
Jelenleg szinte minden harctéri körülmény az oroszoknak kedvez, az eddig elért eredményeik mégis szerények, miközben az ukránok lőszerhiánya hamarosan enyhül.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Fontos
Sikerült volna csökkenteni az autók fogyasztását, helyette jöttek a SUV-ok
Hiába szorgalmazza az Európai Unió, hogy legyenek egyre kevésbé szennyezők a személyautók, a városi terepjárók miatt egyre rosszabb a helyzet.
Kifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenése
Nemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
