Sorra jelennek meg a felszámolás alatt álló cégek vagyonának értékesítésére létrehozott oldalon a Dunaferr ingatlanjaira és céges érdekeltségeire kiírt aukciók. Bár július közepén a Gazdaságfejlesztési Minisztérium hivatalos közleményben jelentette be, hogy a „kormány megmentette” az acélipari vállalatot, amit a Liberty Steel, fémipari óriás vásárolt meg, valójában nem a teljes céget adták el.
A brit csoport csak az acél gyártáshoz szükséges eszközöket vásárolta ki a Dunaferrből, a felszámolás alatt álló dunaújvárosi vállalatban pedig még így is rengeteg vagyonelem maradt. Ezek értékesítését kezdte most meg a felszámoló.
Garázsok, lakóház, külterületi raktárépületek, kultúrház és sporttelep Dunaújvárosban, ipartelep Budapesten, céges részesedések. Mások mellett ezeket hirdette meg árverésre az ISD Dunaferr felszámolását végző cég. Az aukciók közül akad, amely alig néhány milliós, de olyan is, amelynél 19 milliárd forint a kikiáltási ár.
Az ISD Dunaferr Zrt. hivatalosan tavaly év végén került felszámolás alá, de valójában az volt meglepő, hogy ilyen sokáig húzta a vállalat. A cég körül ugyanis akkora volt a káosz, hogy nem hónapokkal, hanem már évekkel korábban bedőlhetett volna.
A Dunai Vasműből létrehozott Dunaferrt még 2004-ben privatizálta az állam, és a társaság új tulajdonosa az ukrán ISD (Donbaszi Ipari Szövetség) csoport lett. Az ukránok azonban a 2008-as válság idején bajba kerültek, amit az orosz állami Vnyesekonombanktól (VEB) felvett hitelekkel sikerült csak kezelniük. Ez pedig a tulajdonosi viszonyokra is – mind később kiderült a Dunaferr szempontjából végzetes – hatása volt.
A 2010-es évek közepére a Dunaferrt egy ciprusi cégen keresztül három csoport birtokolta: a VEB mellett tulajdonos volt még az egykori donyecki kormányzó, az ISD-s ukrán Szergej Taruta, és az ukrán–örmény–orosz Oleg Mkrtcsan, aki jelenleg is 9 éves börtönbüntetését tölti Oroszországban.
A felek viszonya a kezdetektől nem volt kiegyensúlyozott, a végére azonban annyira elmérgesedett, hogy szóba sem álltak egymással.
A Dunaferrnél így évekig nem lehetett tudni, hogy ki van házon belül, és ki irányítja valójában a vállalatot. A tulajdonosok időnként külön-külön tartottak közgyűléseket, amiken megszavaztak dolgokat, ezeket azonban a másik részvényes rendre megtámadta és töröltette a bíróságon. A társaság 2019 óta nem adott le beszámolót, így lassan négy éve nem lehet ismerni pontos pénzügyi, vagyoni helyzetét. Eközben ugyanebben az időszakban közel kétszáz cégbírósági bejegyzésre került sor a vállalat ügyeiről*Akadnak vállalatok, ahol 3-4 év alatt egyetlen olyan érdemi változás sem történik, amit be kell jelenteni a cégbíróságra, a néhány tucat bejegyzés általában már soknak számít. Ehhez képest a kétszáz rengeteg.. Az is előfordult, hogy a vasműbe biztonsági emberekből álló csoport próbált bejutni, hogy átvegye a társaság irányítását.
Ennek fényében tényleg az a meglepő, hogy miért csak tavaly ősszel jutott el a teljes összeomlásig a vállalat. Az egyértelmű, hogy a kegyelemdöfést az orosz-ukrán háború adta meg, de a társaságot már ezt megelőzően is csak azért lehetett működőképesnek nevezni, mert még termelt. Tavaly szeptemberre azonban már gyártást sem lehetett fenntartani: néhány napon belül az üzem mindkét nagyolvasztóját le kellett állítani, pár héttel később pedig a kokszoló is kis híján erre a sorsra jutott. Ez azért volt nagyon nagy probléma, mert egy acélgyárat nem lehet csak úgy ki-be kapcsolgatni: a vasműnek vannak olyan elemei, amit ha egyszer leállítanak, akkor soha többé nem tudják újraindítani. Ekkor jelentek meg azok a hírek a médiában, hogy a Dunaferrnek végleg befellegzett, és ekkor szánta el magát végül lépésre a kormányzat is.
A közvetlenül is ezreket foglalkoztató, de beszállítói révén becslések szerint 20-25 ezer embernek is munkát adó vállalat megmentése érdekében a kabinet sokáig semmit nem tett. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter még tavaly ősszel is azt mondta egy kormányinfón, hogy a mivel magánvállalatról van szó, meg van kötve a kezük, nem dönthetnek szabadon. Más kérdés, hogy állam alig pár héttel ezt megelőzően bocsátotta árverésre, részesedését a cégben, amely ugyan minimális volt, de arra lehetőséget teremtett, hogy belülről követhessék a társaság körüli eseményeket, és bele is szólhassanak azokba.
Az ISD Dunaferr végül december közepén felszámolás alá került, és megindult a folyamat, amelynek elsődleges célja az volt, hogy magára a vasműre vevőt találjanak. Mivel az üzemet komoly károk nélkül nem lehet leállítani, a termelést az új tulajdonos érkezéséig is fenn kellett tartani. Erre a kormányzat 16 milliárd forintot különített el.
Ez azonban
csak hat hónapos működést biztosított, így az eladást nagyon gyorsan le kellett zavarni.
Arra pedig nem sok esélyt nyílt, hogy ennyi idő alatt a Dunaferrt minden felesleges eszközével együtt el lehet adni. Ezt felismerve az acélgyártáshoz szükséges dolgokat átpakolták két újonnan létrehozott cégbe, és ezeket hirdették meg eladásra. Így nyár elejére meg is lett a vevő: a vasműre az indiai születésű brit üzletember, Sanjeev Gupta acélipari csoportja, a Liberty Steel adta a legjobb, 55 millió eurós ajánlatot.
Persze önmagában ez még nem oldotta meg sem a Dunaferr, sem az acélmű problémáit. Az üzem jelentős része az idén augusztusban ismét leállt, miután a piaci árak olyan mértékben estek, hogy az egység már csak veszteségesen tudott volna termelni. Ez azonban még nem az új tulaj döntése volt. Ahogy erre akkor a Gazdaságfejlesztési Minisztérium felhívta a figyelmet: a Liberty Steel egyelőre nincs házon belül, mivel az ügylet zárásához meg kell várni az uniós jóváhagyást, ez pedig egyelőre nem érkezett meg. A tranzakció azóta sem zárult le, a Libertyt, mint új tulajdonost továbbra sem jegyezték be a bíróságon.
A termelés korlátozása azonban így is folytatódott. Külföldi lapértesülések szerint az elmúlt napokban újabb sorokat állítottak le, ezúttal alapanyaghiány miatt. Így Dunaújvárosban jelenleg csak a kokszoló üzem működik: az itt termelt alapanyagot a Liberty egy romániai üzemének nagyolvasztójában használják.
A mostani piaci folyamatok által kikényszerített leállások elég jól mutatják, hogy
az üzemmel komoly gondok vannak, és egész biztosan jelentős fejlesztéseket kell végrehajtani, ha versenyképessé akarják tenni a termelést.
A szektorban már öt éve is arról beszéltek, hogy a Dunaferr minőségben nem tudja felvenni a versenyt a nyugati cégekkel, míg a keletiek szemben árban marad alul, és így egyre nehezebben talál piacot magának. Ahogy akkor forrásaink elmondták: hiába erős itthon az autóipar a dunaújvárosi cég nem tud olyan minőséget produkálni, amit mondjuk egy Audi, vagy Mercedes elvárt, így ezek a gyártók a fontosabb alkatrészekhez inkább Németországból hozatnak acélt. Más szegmensekben viszont túl jó volt a Dunaferr-minőség: egy radiátorhoz például előbb vettek a gyártók olcsóbb (és a Dunaferrénél gyengébb) acélt mondjuk Törökországból, mint itthonról. Azaz a magyar üzem pont beragadt „középre” ami már akkor is igencsak megnehezítette az életét.
Sokat azóta sem változott a helyzet. Még a kormány, eladással dicsekedő közleményében is azt írták, hogy a
munka neheze csak most kezdődik … a gyár működése reorganizációra szorul, jelentős fejlesztések szükségesek a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása, a korszerű, 21. századi technológiaváltás, valamint a zöld acél gyártása érdekében.
Móger Robert, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés elnöke pár héttel az eladás előtt a napi.hu-nak azt mondta: ez a zöldítés (ami valójában azt jelenti, hogy szén helyett villamosenergiát használnának hevítésre) hozzávetőleg egymilliárd eurós beruházást igényelne a következő években. Márpedig az irány ez lesz: a Liberty épp tegnap írt alá egy megállapodást, amely értelmében egy kínai céggel közösen dolgozzák ki a Dunaferr acélművek termelésének szén-dioxid mentesítését.
Az üzem átadásának zárásával párhuzamos megkezdődött azoknak a vagyonelemeknek az elárverezése is, amelyeket nem tettek bele a Libertynek értékesített csomagba. Szeptember eleje óta tucatnyi aukciót hirdettek meg. Elsősorban a vállalat ingatlanvagyonából lehet szemezgetni, amely azonban elég változatos. Ugyanúgy eladásra kínálnak elég szakadt kinézetű dunaújvárosi garázsokat, és raktárépületeket, mint egy 1100 négyzetméter alapterületű kultúrház néven futó ingatlant, vagy éppen egy sporttelepet. Más kérdés, hogy utóbbit alig pár nap alatt elkaszálták, mert a kiírás nem felelt meg az eljárásrendnek, illetve a titkosítás is sérült.
A cég azonban a meghirdetett ingatlanokból – ha sikerül eladni őket – így is több százmilliós bevételhez juthat. Különösen, hogy nem csak Dunaújvárosban, hanem a fővárosban is vannak ingatlanjai, sőt korábban Miskolcon is adtak már el gazdasági épületeket.
Ám a gyár eladása után megmaradt Dunaferr-vagyon nagy részét valószínűleg nem ezek, az országban szétszórt, sok esetben lerohadt raktárak, épületek, vagy változatos állapotban lévő lakások-házak teszik ki. Bár a legutolsó leadott beszámolóban bő három éve a cég teljes ingatlanvagyonát 22 milliárd forint körüli értéken tartották nyilván, ennek jelentős részét minden bizonnyal maga az üzem tette ki, ráadásul a maradék forgalomképessége is kérdéses.
Éppen ezért valószínűleg
nagyobb bevételt remélhet a Dunaferr azoknak a vállalati részesedéseknek az értékesítéséből, amelyek nem képezték a Libertynek átadott csomag részét.
Eddig két ilyet hirdetett meg a felszámoló. A kisebb értékű a dunaújvárosi kokszolóüzemet alapanyaggal ellátó, illetve az ott gyártott késztermékek értékesítéséről is gondoskodó Donau Brennstoffkontor GmbH kisebbségi részesedése. Az osztrák cégben 41 százalékos tulajdonrésze van a Dunaferrnek, amit 50 millió forintért próbáltak meg eladni szeptember elején. Az ár azért volt relatíve alacsony, mert a cégnek a Dunaferr volt a legfontosabb vevője, így a dunaújvárosi üzem leállása magával rántotta az osztrák vállalkozást is. Az aukció leírása szerint a társaság saját tőkéje nulla, nettó eszközértéke pedig mínusz 9 millió euró, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy kötelezettségei ennyivel haladják meg a tényleges vagyonát. Az árverést ráadásul érvénytelenítették (pdf), miután nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek.
A másik eladásra kínált cég ennél jóval nagyobb értékű:
a Dutrade Zrt. 90 százalékos részesedését 19 milliárd forintért hirdették meg.
A társaság a Dunaferr, és más kohászati cégek által gyártott acéltermékeket forgalmaz, és bár ezt a vállalatot is megviselte a legnagyobb beszállítójának számító dunaújvárosi anyacég megroppanása, sokkal kevésbé, mint például a kokszüzemnek szállító osztrák társaságot. A Dutrade-nek a Dunaferr 2022-es bedőléséig kifejezetten jól ment: a korábbi években rendre milliárdos profitot termelt.
Tavaly a cég árbevétele ugyan 30 százalékot zuhant, így a korábbi nyereség 2,2 milliárdos veszteségbe fordult, az idén pedig már júliusig sikerült durván ugyanennyit összehozni, de, ha Dunaújvárosban helyreáll a termelés, a cég kilátásai sokat javulhatnak. Ráadásul a vállalatnak – szemben az osztrák beszállítóval – van érdemi vagyona: több milliárd forint értékben tartanak nyilván ingatlanokat, részesedéseket illetve követeléseket, és tavaly év végén közel 10 milliárd forintnyi készletük volt még.
A közelmúltban meghirdetett aukciók egyelőre a jelentkezési szakaszban járnak, így egyelőre azt sem lehet tudni, hogy lesz-e érdeklődő az ingatlanokra, vagy éppen a 19 milliárdos részvénycsomagra. A Dunaferr felszámolóját kerestük kérdéseinkkel, kíváncsiak lettünk volna, hogy mennyi vagyon maradt a cégben az acélgyártáshoz szükséges eszközök eladása után, mekkora bevételre számítanak ezek értékesítéséből és elég lehet-e ez a hitelezők kifizetésére, ám cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.
Vállalat
Fontos