A magyar élelmiszer-feldolgozó ipar egyik jelentős képviselője, a Nádudvari Kft. nyilvánosságra hozta a 2022-es főbb pénzügyi adatait, és ezeknek van egy olyan eleme, amelyből kiindulva talán pontosabb képet lehet kapni arról, hogyan söpört végig a magyar élelmiszer-ellátási láncon az infláció.

A Nádudvari azt közölte, hogy 2022-ben 16,7 milliárd forintra nőtt a nettó árbevétele, amely egy évvel korábban 12,5 milliárd forint volt. A cég nagyon megküzdött az elszálló energiaárakkal, a rezsit tavaly hosszabb távra kötött szerződés híján végig az aktuális piaci áraknak megfelelően kellett kifizetnie. Ennek tükrében bravúros teljesítmény, hogy üzemi szintű nyeresége egy év alatt 579 millió forintról csak 479 millióra csökkent, adózás előtti profitja pedig 567 millió forintról mindössze 435 millióra mérséklődött.

A társaság villanyszámlája egyetlen év alatt 850 millió forinttal ugrott meg, a gázszámla pedig 450 millióval emelkedett. Ehhez jött még a legfontosabb alapanyag, a tej árának drasztikus emelkedése, amely évi 1,2 milliárdos pluszköltséget jelentett. Ez utóbbi mögött döntő részben a tejtermelők költségeinek (áthárított) emelkedése áll, amelynek nagy része szintén a megugró energiaszámlákra, illetve a drágább takarmányra és az aszály miatti rendkívül súlyos regionális problémákra vezethető vissza.

A Nádudvari azt is elmondta, hogy az árbevétel emelkedése mellett az általa értékesített termékek volumene változatlan maradt 2022-ben. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a cég mennyiségre ugyanannyi feldolgozott terméket adott el, csak összességében magasabb áron. Vagyis az év folyamán 33,6 százalékkal emelte meg az árait. Ezt két szempontból is átlagnak kell értelmezni, egyrészt a különböző termékek áremelésének átlaga, másrészt az éves időszak átlaga is ez a szám. Végső soron azonban így érte el a cég, hogy a nyereségmutatói csak az említett mértékben romlottak a nyomasztóan kedvezőtlen körülmények ellenére is.

Hogyan lehet ezt értékelni a boltokban látott bruttó fogyasztói árak emelkedéséhez képest?

A Nádudvari egyik fontos terméke a túró, ezért megnéztük, hogy a saját G7-es fogyasztói kosarunk (sorozatunk legutóbbi része itt olvasható) szerint hogyan változott a legolcsóbb rögös túró ára 2021-ben és 2022-ben az általunk vizsgált négy üzlet adatainak átlagában. Az alábbi grafikon ezt mutatja be:

Látszik, hogy a túró 2022 végén több mint kétszer annyiba került, mint 2021 elején, vagyis a drágulás ilyen módon nézve több mint 100 százalékos volt. Minket azonban most az érdekel, hogy milyen mértékben drágult a termék 2022-ben, az egy évvel korábbi havi árakhoz képest. Ezt a következő grafikon mutatja be:

A 100 százalék közeli drágulás csak az év végén volt megfigyelhető, az év elején még jóval kisebb volt a termék inflációja. Ezért ha a havi adatok átlagát nézzük, akkor 2022-ben az éves drágulás végső soron csak 58,94 százalékos volt.

Ha ezeket a számokat nézzük, akkor a túró a boltok polcain még így is majdnem kétszer annyival lett drágább, mint amennyivel az egyik jelentős gyártó átlagosan emelte az összes termékének árát. Azt azonban természetesen nem tudjuk, hogy konkrétan ennél a terméknél mennyi volt a gyártói áremelés és azt sem, hogy ez milyen súllyal szerepel a teljes átlagban, ezért ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján megnéztük ezért ugyanezzel a módszerrel további hat olyan terméknek az árváltozását is, amely leginkább közel áll a Nádudvari termékpalettájához. Az alábbi grafikonon azt mutatjuk be, hogy ha az így kialakult hét terméknél a túróhoz hasonló számolást végigvisszük, akkor milyen átlagos éves inflációs eredményeket kapunk, illetve hol helyezkedik el ehhez képest a cég átlagos áremelése.

Látható, hogy a gyártói áremelés nagyjából közepes szintű, nem kiugró egyik irányban sem, azaz könnyen elképzelhető, hogy a boltok is hasonlóan jártak el, mint a termék gyártója, és a saját profitjuk megtartásával nagyjából összhangban emelték az árakat. Nem többel, de nem is kevesebbel.

Ehhez hasonló következtetésre juthatunk, ha a fenti hét termék éves átlagos drágulásának átlagát nézzük: ez alig több mint 40 százalék, ami nem áll nagyon messze a termelő közel 34 százalékos adatától.

Az egyes termékek forgalma szerint nem tudjuk súlyozni ezt a számolást, ezért nem lehet pontos, de az adatok ebben a leegyszerűsített formában mégis azt az egyébként nem meglepő feltételezést támasztják alá, hogy 2022-ben alapvetően az energiaár, az aszály miatti kedvezőtlen magyar mezőgazdasági teljesítmény és az ezekkel szoros összefüggésben álló takarmányár-növekedés úgy vonult végig az ellátási láncon, hogy annak tagjai a profitjuk védelmében ezekkel a hatásokkal nagyjából arányosan emelték az áraikat.

Végső soron tehát az valószínű, hogy a boltokban hagyott pluszpénzünk az energetikai oldalra került, illetve a klímaváltozás árát kellett vele megfizetnünk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNyolc látványos grafikon arról, hogyan szegényedtünk el az elmúlt két évbenMíg 2020 végén még majdnem 1200 kg kenyeret lehetett venni a magyar nettó átlagfizetésből, addig 2022 végén már csak 600-at. Mit mutatnak a hasonló számok a trappista sajttal, a tejjel, vagy éppen az árstopolt étolajjal?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA külföldi tulajdonban lévő élelmiszeripari cégeink harmadannyi dolgozóval érnek el akkora profitot, mint a magyarokA hazai élelmiszeriparban a méret meghatározó, a rengeteg kis magyar cég mellett kevés nagy külföldi van, de ezek jóval hatékonyabbak, és az exportképességük is sokkal jobb.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan-e szabadrablás az élelmiszerpiacon az infláció miatt?Egyre több országban kezdik vizsgálni, hogy a termelők és a gyártók mennyire tudják annál is jobban emelni az áraikat, mint amennyivel a költségeik emelkedtek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Vállalat aszály élelmiszer élelmiszeripar energiaár infláció klímaváltozás Nádudvari tejtermék Olvasson tovább a kategóriában