Hírlevél feliratkozás
Virovácz Péter
2022. július 12. 17:05 Vállalat

Ezeket az energiaárakat már minden ágazat megszenvedi

(A szerző az ING szenior közgazdásza. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Nagyjából három hónapnyi nyugalom után ismételten az egekbe szökött az energia ára. Persze a március közepe és június közepe közötti időszakban is historikusan magasak voltak az árak (főleg a gáz és a folyamatosan rendelkezésre álló zsinóráram esetében), de június második felétől ismét „elszakadt a cérna”. Július elején a holland gáztőzsdén másnapi szállításra már 170-190 euró körüli árfolyamot lehetett látni. Ez egy hónap alatt több mint 120 százalékos áremelkedés. De a zsinóráram esetében is hasonlót tapasztalni: a német áramtőzsdén másnapi szállításra nagyjából 350 euró körüli árakkal találkozni, ami az egy hónappal ezelőtti szintekhez képest nagyjából 90-100 százalékos drágulás. Az ilyen ütemben szárnyaló energiaárakat pedig minden vállalat megérzi majd, kivétel nélkül.

A helyzet nem új keletű, hiszen az ilyen dinamikus áremelkedések 2021 közepe óta velünk vannak, amikortól az európai energiapiac rendkívül feszessé vált a megugró kereslet és a korlátos kínálat következtében. Erre jött aztán rá az orosz-ukrán háború és a kapcsolódó szankciók energiapiacot érintő hatása. Európa betiltotta a szén és olaj importját Oroszországból, mire az oroszok válaszul kis lépésekben elkezdték elzárni a gázcsapokat. Egyelőre a helyzet nem látszik enyhülni, sőt inkább a további eszkaláció felé tartunk.

Az ING Bank amszterdami energiapiaci elemzői úgy számolnak, hogy a magas energiaárak még egy jó darabig velünk maradhatnak. 2023-ban és 2024-ben bár számíthatunk némi árcsökkenésre, de mindkét esetben nagyjából 2021 közepi szintekre térhetünk vissza, vagyis nem a Covid előtti rendkívül alacsony energiaárszint lesz jellemző, hanem sokkal inkább a járványt követő újranyitás utáni árszint. Összefoglalva tehát elmondható, hogy az üzleti élet szereplői jobb, ha hozzászoknak a magas energiaárakhoz, ez lesz ugyanis az új norma.

Ha ezt elfogadjuk tényként, akkor már csak az a kérdés, hogy melyik szektoroknak fáj majd leginkább az energiapiac tartós átalakulása. A magas energiaárak számos módon befolyásolhatják ugyanis egy vállalat életét. Az elsődleges (és egyben legfontosabb) csatorna természetesen az emelkedő rezsiszámla, ami a vállalat termeléshez kapcsolódó költségeit emeli meg. Ebben az új világban azonban, ahol várhatóan az energiaárak tartósan magasan ragadnak (legalábbis a következő két évre kivetítve), már számolni kell a direkt hatások mellett másodkörös, vagyis tovagyűrűző hatásokkal is.

A sok energiát használó, tehát energiaintenzív szektorok ugyanis egyre inkább áthárítják majd az emelkedő költségeiket a saját fogyasztóik irányába. Az ezekkel a szektorokkal kapcsolatban álló más ágazatok tehát szintén emelkedő költségekkel néznek majd szembe. Arról nem is beszélve, hogy az energiaintenzív termékek előállítása egy idő után veszteségessé válhat, mert már nem tudnak akkora mértékben árat emelni az érintett cégek. Egy ilyen helyzetben pedig egész egyszerűen az ilyen termékek gyártói visszafogják a termelést, hogy minimalizálják a veszteségeket és már kész is van az újabb ellátási láncokat érintő probléma.

Az ING elemzői egy friss kutatásukban számszerűsítették, hogy mely szektorokat milyen mértékben érintik a már fentebb említett első- és másodkörös hatások. Az elsődleges hatást az Eurostat adatai alapján mérték, azt vizsgálva, hogy egymillió euró hozzáadott érték termeléséhez hány terajoule (TJ) energiát kell felhasználnia az adott szektornak. Ezek alapján az élen találjuk a repülést (60 TJ) és a szállítmányozást (54 TJ), amelyek extrém mértékben függenek az olajtól, ám a gáztól csupán minimális mértékben (1-1 TJ). Ezzel szemben a legnagyobb gázfüggősége a vegyiparnak van, amely egyben a harmadik legnagyobb olajfelhasználó is. Itt az energiaigény 15 terajoule gáz és 20 terajoule olaj egymillió euró hozzáadott értékre vetítve. Jelentős gázfelhasználásra szorul még a fémipar (13 TJ gáz és 1 TJ olaj) és az építőipari alapanyagokat (például cement, beton, tégla) gyártó ágazat is (4 TJ olaj és 8 TJ gáz).

A másodkörös hatások esetében az Eurostat input-output tábláit felhasználva meg lehet mérni, hogy milyen mértékben függenek egymástól az egyes szektorok, vagyis az egyes szektorok beszerzései hány százalékban köthetőek az energiaintenzív iparágakhoz. Természetesen a fentebb beazonosított rendkívül energiaintenzív szektorok termelésétől leginkább függő ágazatokban lehet a legjelentősebb másodkörös hatásokkal számolni. A vizsgálat alapján a másodkörös hatásoknak leginkább kitett szektorok az élelmiszeripar, valamint a műanyag- és gumiipar, amely területeken a beszerzési költségek több mint 30 százaléka az energiaintenzív szektorokhoz köthető. A második szintet pedig a turizmushoz kötődő szolgáltatások és a faipar képviseli, ahol a felmért költségarány 20-22 százalékos.

Összességében tehát elmondható, hogy a légi közlekedés, a szállítmányozás és a vegyipar vállalatai számolhatnak a legjelentősebb közvetlen hatásokkal, vagyis őket érinti legdrasztikusabban az energiaárak tartósan magas szinten ragadása. Viszont amint ők elkezdik áthárítani ezeket a költségeket a saját fogyasztóikra, úgy a globális energiaár-robbanás közvetett elszenvedői az ezeknek a szektoroknak leginkább kitett gazdasági szereplők lesznek, nevesül az élelmiszeripar, a gumi- és műanyagipar, valamint a turizmus. Mindezen hatások egyértelműen kiolvashatók az elmúlt időszak inflációs folyamataiból, hiszen a mai modern világban extrém magasnak számító infláció legnagyobb részéért az energiaárak, az élelmiszerek és a tartós fogyasztási cikkek felelősek, miközben a szolgáltatások közül a közlekedési és szabadidős szolgáltatások drágulnak a leginkább.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKözel 30 százalékos az élelmiszerek árának inflációja, már a boltok sem bírják követni egymástNem egy ütemben emelik az áraikat a boltláncok, ezért sok az átmeneti különbség közöttük, eljött az árvadászok ideje.

Egy ilyen helyzetben mivel tudják a vállalatok kivédeni az ársokkot? Természetesen a cégvezetők sem nézik karba tett kézzel a körülöttük zajló eseményeket. Az árakat ugyanis nem lehet a végtelenségig emelni, szükség van egy stratégiára, amivel ők is el tudják kerülni az egyre emelkedő rezsiköltségeket. Az első és leginkább széles körben alkalmazott stratégia, hogy a vállalatok egyre inkább odafigyelnek a saját energiafelhasználásukra. Minél hatékonyabb az energiafelhasználás, annál kevésbé lesz érzékeny a globális árváltozásokra az adott vállalat. Például a légi közlekedésben működő vállalatok egyre inkább érdekeltek abban, hogy alacsonyabb fogyasztással üzemeltethető flotta álljon rendelkezésükre. Persze az ilyen jellegű beruházások időigényesek és drágák, de ilyen magas energiaárak mellett már sokkal rövidebb idő alatt is megtérülnek, ami ösztönzőleg hat az energiahatékonyság növelése felé.

Egyre gyakrabban találkozni azzal a megoldással is, melyben a vállalatok az egymás között kötött ügyletekben nem fix, hanem változó árban állapodnak meg, így az emelkedő energiaköltségek részben automatikusan átháríthatóak lesznek. Ez persze csupán az elsőkörös hatásokat tompítja, miközben a másodkörös hatásokat felerősíti. Ugyanakkor itt az is fontos kérdés, hogy az indirekt hatásokat érzékelő vállalatok milyen átárazási erővel bírnak, de inkább az a jellemző, hogy a vállalatok egymás közötti árazási ereje még mindig jóval erőteljesebb, mint a vállalat-végfogyasztó közötti kapcsolatban.

A nagy energiaigényű vállalatok, szektorok számára egyre inkább szóba jöhet, hogy közvetlenül szerezzenek be olajat, gázt vagy áramot. Ezt kétféleképpen tehetik meg. Először is megállapodhatnak egy fix árban és szállítási ütemezésben közvetlenül az energiát előállító vállalattal (nem pedig az elosztóval), hosszabb távra. Sajnos azonban a mai piaci környezetben az energiabeszállítók egyre kevésbé hajlandóak hosszú távú szerződéseket kötni, mivel ezzel ők válnak kockázatviselőkké. Másik részről működő stratégia lehet az előre betárazás, vagyis az éppen szükségesnél jóval nagyobb mennyiségű olaj, gáz vagy áram vásárlása. A tartós tárolás az áram esetében azonban még nem széleskörűen megoldott, míg az olaj és gáz tekintetében ez rendkívül magas tárolási költséget és a működő tőke csökkenését eredményezi. Mindez azonban kiszámíthatóság biztosít az energiafelhasználó számára és a mai viharos viszonyok között egyre több nagyvállalat mozdul el ebbe az irányba.

Amennyiben a közvetlen vásárlási lehetőségek egyike sem jöhet szóba, úgy a vállalatok (immáron egyre nagyobb része) fordul az opciós piacokhoz, és próbálja hedgelni, vagyis fedezni magát a komolyabb áringadozásokkal szemben. Vagyis jó előre leköti a szükséges energiainputot egy a jövőbeli kockázatokat is figyelembe vevő (a jelen piaci árnál magasabb) áron. Ugyanakkor ezek az opciós ügyletek rendkívül bonyolultak lehetnek, folyamatos kockázatkezelést igényelnek, vagyis nem minden vállalat számára jelentenek valós lehetőséget. A helyzet megoldása tehát nem egyértelmű, viszont az elmúlt évek bebizonyították, hogy a vállalati rugalmasság és kreativitás nem ismer határokat.

A cikk az ING Bank szenior globális energiapiaci ágazati elemzője (Gerben Hieminga) és az ING Bank szenior holland ágazati szakértője (Maurice van Sante) írása alapján, azt kiegészítve készült.

Fontosnak tartjuk a használható tudást nyújtó elemzéseket, a higgadt, szakértői véleményeket. A rovat támogatója a Boston Consulting Group.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMegvalósult a vicc, akkor keres pénzt egy német fémöntöde, amikor nem termelIlyen áramárak mellett nem éri meg alumíniumot gyártani, a megmaradt áram eladásával viszont jókora nyereség zsebelhető be.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA boltokban és az éttermekben fogjuk megfizetni, hogy százmilliárdokat buknak a rezsin a magyar cégekAz eddig árcsökkenésre váró magyar cégek most méregdrágán kénytelenek beszerezni a gázt és a villamosenergiát. A következmény még magasabb infláció és csődhullám is lehet.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÖnámítás-e az energia tekintetében önellátó Magyarország képe?Az önellátás gondolata ugyanis tökéletesen szembe megy a klasszikus közgazdaságtan alaptételeivel, melyek a kereskedelem előnyeiről szólnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat áramár energiaár gázár infláció légi közlekedés vegyipar Olvasson tovább a kategóriában

Vállalat

Stubnya Bence
2024. május 23. 13:49 Vállalat

Az egész magyar gazdaság megérzi, ha le kell állnia a gödi akkugyárnak

Komoly gazdasági érdekekkel állnak szemben a civilek jogos környezetvédelmi aggályai, ezért hatalmas tétje van a másodfokú bírósági döntésnek.

Stubnya Bence
2024. május 21. 05:03 Vállalat

„Korábban volt A- és B-terv, most a munkaadók széttárják a kezüket” – így fulladt le a magyar autóipar

Márciusban földbe állt a magyar jármű- és akkugyártás, de a szenvedés már hónapok óta tart. Érdemes újragondolni az elektromobilitás ösztönzésének formáit.

Hajdu Miklós
2024. május 18. 17:24 Vállalat

Részleges gyárbezáráshoz vezetett az autóipari válság Szlovákiában

Részben bezárt egy szlovákiai motorgyár, miközben az európai elektromos autók versenyképessége egyre kétségesebb az új piaci szereplők mellett.

Fontos

Váczi István
2024. május 22. 17:06 Közélet, Pénz

Jó üzlet Magyarországnak a kínai hitel? Nagyot lódított Lázár János

Lehet, hogy az autópályák szépen termelik a bevételeket, de attól még nem lesz jobb üzlet a vasúti fuvarozás - márpedig kínai kölcsönből idehaza vasút épül.

Hajdu Miklós
2024. május 22. 13:14 Világ

Nem biztos, hogy jó ötlet megvámolni a kínai autókat Európában

Kína az európai autógyártók harmadik legfontosabb külpiaca, de veszélybe kerülhet az elérése, ha vámháború bontakozik ki a két térség között.

Mészáros R. Tamás
2024. május 22. 05:13 Pénz, Világ

Egyre többen védelmezik a készpénzt, már csak az a kérdés, ki ellen

Magyarországra a Mi Hazánk hozta be, de sok más országban is téma a készpénzhez való jog védelme.