Korábban elsősorban arról lehetett hallani, hogy az elszállt gázárak miatt állítottak le nagy energiaigényű ipari üzemeket, de már hasonló a helyzet a nagy áramigényű gyárakkal is Nyugat-Európában.
A nehézipar jelentős része az utóbbi évtizedek során elhagyta Európa nyugati részét, de azért nem teljesen. A családi kézben lévő német Trimet SE az ország legnagyobb alumíniumgyártó cége, három telephelyén évi mintegy 400 ezer tonnát állít elő. Mivel ez egy nagyon energiaigényes tevékenység, ennek során a német áramigény nagyjából egy százalékát használja fel.
Az áram viszont tavaly ősz óta fokozatosan olyan szintre drágult, hogy a vállalat nem fogadott be új megrendeléseket, csak a korábbiakat teljesíti, mert egyszerűen nem éri meg termelni. Tavaly év elején egy megawattóra áramot még 50 euróért tudott lekötni, múlt héten viszont 340 euróért tudott volna csak előre vásárolni (ahogy mindig is szokta az ármozgások kivédése érdekében).
Miként a vállalat energiabeszerzési vezetője a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak levezette, egy tonna alumíniumhoz 15 megawattóra áramra van szükségük, ennek a mennyiségnek csak az áramköltsége 5100 euró lenne. A gond az, hogy egy tonna alumínium ára jelenleg csak 2350 euró, és mivel a Trimet nemzetközileg kis szereplőnek számít, nincs ármeghatározó pozícióban. Ebből fakad az, hogy egy ideje már nem fogad be új megrendelést, hiszen gazdaságos szinten nem tudja megvásárolni a legyártásához szükséges jövőbeli árammennyiséget. A világ más részein pedig közel sem drágult annyira az áram, mint Európában (az okokról érdemes elolvasni a Telex összefoglalóját), így az alumínium ára sem szállt el. (Sőt, a recessziós félelmek miatt még csökkent is az utóbbi hetekben.)
Mivel a korábbi megrendelések nem fedik le teljesen a kapacitását, a Trimet üzemei jelenleg csak 60 százalékon termelnek, ami egyre rosszabb gazdaságossággal jár együtt. Egyelőre azonban
a vállalat busás nyereséget ér el azzal, hogy a visszamondott megrendelések nyomán megmaradt, korábban olcsóbban beszerzett áramot eladja a mostani árszinten.
Azaz némi csavarral megvalósítja a régi viccet, miszerint a veszteséges boltos abból él, hogy vasárnap zárva tart.
A felesleges áram értékesítésének nyereségtartalma jelenleg sokkal nagyobb, mint az alaptevékenységé, és ennek köszönhetően – dacára az egyre kisebb gyártási mennyiségnek – egyelőre a 2400 dolgozó közül senkit sem kellett elbocsátani vagy részmunkaidőre (kurzarbeit) tenni.
Ez az „üzleti modell” azonban természetesen csak addig tartható fenn, amíg élnek a korábbi áramvásárlási szerződések. Az energiagazdálkodási vezető szerint, ha a következő másfél évben nem normalizálódnak a piaci viszonyok, akkor az uniós alumíniumipar megszűnik létezni.
