Hírlevél feliratkozás
Avatar
2019. szeptember 24. 15:43 Vállalat

A fuvarozás-vita is arról szól, hogy feljebb tudunk-e kerülni az európai munkamegosztásban

(Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Engesztelhetetlen vita dúl Európában a keleti és a nyugati országok között a közúti fuvarozásban kialakult piaci zavarok körül. De a vita ennél sokkal nagyobb súlyú kérdésről szól: egyáltalán lehetséges-e a keleti országok felzárkózása?

A G7 a közelmúltban egy-egy cikkben bemutatta a keletiek és a nyugatiak álláspontját is. A keletiek oldaláról közelítő cikk szerint a nyugat-európai kormányok erős lobbiereje olyan EU-s szabályozást fogadtatott el, ami erősen korlátozza a keletiek fuvarozási tevékenységét az EU nyugati államaiban. A helyi (tehát a keletiek szempontjából sokkal magasabb) minimálbért kell fizetni az ottani munka után, csak három napot lehet dolgozni egyfolytában, a kötelező pihenőidő 45 óráját nem lehet a kamionban tölteni, vagyis szállodai költségeket kell fizetni. Amíg nem élt ez a szabályozás, addig jelentős költség- és így versenyelőnye volt a keleti fuvarozóknak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért fojtogatják a közép-európai sikerágazatot a nyugati kormányok?A német, francia és osztrák kormány vezetésével olyan szabályozást vittek keresztül az EU-ban, amely viccet űz a közös piacból, és adminisztratív eszközökkel igyekszik a sikeres keleti közúti fuvarozó cégeket kiszorítani.

A nyugatiak viszont a saját piacuk összeomlását vetítik előre. A fuvarozásban ugyanis alapvetően csak a bérek befolyásolhatók, az üzemanyag, az útdíj, a gépkocsi ugyanannyiba kerül. Ha a keletieknek alacsonyabb a bérük, akkor automatikusan versenyelőnyük van, vagyis a nyugati cégek saját országukban és piacaikon folyamatosan veszítenek, idővel teljesen kiszorulhatnak onnan.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEzért fogják megfojtani a közép-európai sikerágazatot a nyugati kormányokNyugat-Európának a keleti munkavállaló nagyon kell, a keleti versenytárs viszont nagyon nem, de ennek racionális oka van.

Természetesen, mint minden más piaci zavar esetében, így most is védelemért, szabályozásért lobbiznak az ellenérdekelt felek. Nem is eredménytelenül. A keleti országokban még olcsóbbá teszik a munkavégzést az eleve alacsonyabb adóval, vagy éppen azzal, hogy a külföldi munkavégzés napjaira 60 euróig adómentes a bér. Hiába mostohák a munkavégzés körülményei, továbbra is marad a minimálbér, a 60 euró pedig nem képez nyugdíjalapot. Tehát az állami szabályozás aktívan hozzájárul a keletiek versenyelőnyéhez, tehát okozza és fenntartja a torzulást, ami a piaci verseny anomáliához vezet.

Az európai bürokrácia is rendszeridegen választ ad egy problémára. A munkaerő, az áru, a szolgáltatás szabad áramlását olyan szabályokkal korlátozzák, amelynek akár csak a gondolati kiterjesztése is az Európai Unió értelmét kérdőjelezi meg. Ha a szabályozás egyedi kivételt vezet be, akkor azzal nem old meg semmit, csak növeli feszültségeket, és összességében hatékonysági veszteséggel jár.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA román uniós biztos jelölése telitalálat a magyar fuvarozóknakRovana Plumb minden bizonnyal megértőbb lesz a kelet-európai fuvarozók gondjával szemben, mint a nyugati szempontokat előtérbe helyező elődje.

De van egy igazi probléma, ami túlmutat ezen a vitán. Az európai integráció folyamatával szükségszerűen együtt járnak a konfliktusok, egyes területeken lesznek nyertesek, de vesztesek is. Ez így van a piacgazdaságokban a nemzeti keretek között is, vannak vesztesek és nyertesek, de ez alapvetően a termelékenységi különbségeken dől el. Az olcsóbb, a jobb növekszik, a lemaradó pedig kiszorul a piacról.

Kicsit más a helyzet a külkereskedelemben, ahol a – természeti kincsek kivételével – az import lényegében helyettesítés. Tehát a termelő vagy a fogyasztó helyettesíti a hazai, túl drága vagy nem elég jó minőségű terméket, és helyette importot vásárol. Ez is veszteség egyes szereplőknél, akik sokszor védelemért, szabályozásért kiáltanak. Azonban a külkereskedelem eredményeként az egyik termelő olcsóbb, jobb terméket állít elő, míg a másik visszaesik, akár ki is szorul a piacról. De végső soron itt is a termelékenységi különbség vezérli a folyamatot. Összességében jól jár a nemzetgazdaság: hosszabb távon a nagyobb termelékenységű sikeresebb területek felé áramlanak az erőforrások és a munkaerő, és az importnak egyre inkább megteremtődik az ellentétele, az export. Az országok közötti különbség csökken, van egy kiegyenlítődési tendencia.

Napjainkban a külkereskedelem már olyan méreteket öltött, hogy sok területen nem is lehet nemzeti piacokról beszélni. Egyes termékek nemzeti árai közel azonosak, maximum a tranzakciós költségek különbségei miatt térnek el – ez a helyzet a példában szereplő szállítás esetében is. Az olaj, a különböző gabonafélék, a tej, a fémek, az energia és sok más termék árai Európában, néha a világ egészében érvényesülnek, sokszor árutőzsdéken is jegyzik őket. Turistaként mindannyian tapasztaljuk, hogy külföldön azt vesszük meg, ami ott olcsóbb. Ha két szomszédos ország között bármilyen ok miatt eltérő ár alakul ki egy termékben, akkor elindul a bevásárlóturizmus.

Ezt tekintik a közgazdászok arbitrázsnak. Ilyenkor az üzlet az árkülönbségeken alapul. A piac magától – vagy éppen a szabályozás, például az üzemanyag adóztatása miatt – félreáraz, és az így kialakuló árkülönbségeken nyerhetünk, ugyanannyi pénzért többet vásárolhatunk. Egy integrált nemzetgazdaságban ez az arbitrázs nehezen képzelhető el, de az integráció folyamatában rendszeres, paradox módon ez az arbitrázs az egyik hajtóereje magának az integrációnak is. Az arbitrázs legfőbb területe a munkaerőpiac, az EU-n belüli bérkülönbségek. A munkaerő áramlása sokkal korlátozottabb, mint a tőkéé, így az arbitrázs hosszabb távon fennmarad.

Az európai integráció hatása sokkal összetettebb, hisz itt nemcsak az áru, hanem a tőke és a munkaerő is áramolhat. Sikeres az árukereskedelem, ezért a gazdaságok egyre inkább összekapcsolódnak. A tőkeáramlás miatt többnyire emelkedik a termelékenység, és bővül a gazdaság. Mára a kelet-európai országokban megtermelt hozzáadott érték 36-50 százaléka a külföldiek befektetésének az eredménye. A tőkeáramlásban a fejlettebb országok befektetései dominálnak, a nagyobb tőkeerejük és a tudásuk miatt is. Kevesebb a tőkeáramlás kelet felől, ráadásul több példa is van rá, hogy a keleti befektetőket hátrányban részesítik, amikor egy fejlett országban próbálnak befektetni.

Ugyanakkor ezek a befektetések feszültségeket is okoznak.

A külföldiek befektetése egy adott régióban akár negatívan is hathat a lokális munkaerőpiacra, a hazai tulajdonú cégek elveszthetik a munkavállalóik egy részét. A hatékonyabb külföldi kereskedelmi láncok piaci térnyerése tömeges kiskereskedelmi üzletbezáráshoz vezethet. A vesztes kisebb és nagyobb kereskedők persze védelmet szeretnének, de összességében ez is hatékonyságveszteséggel járna, vagyis drágább lenne az üzemelés.

A munkaerő-áramlás nyugati hatását mutatja az Index riportfilmje az angliai Boston példáján. A városban 20 ezer kelet-európai és 50 ezer angol él. Egyes területekről kiszorultak az angol munkavállalók, nyilván részben a bérverseny miatt, de a kulturális különbségek is feszültséget okoznak. Ez vezetett oda, hogy Bostonban volt a legmagasabb a Brexit mellett szavazók aránya. A bérverseny külföldön más területeken is érvényesül, a keleti munkavállalók általában a kevésbé magas bérű területeken helyezkednek el.

A kérdés az, hogy az Európai Unióban kialakult munkamegosztás nyomán mennyire érvényesülnek a pozitív és a negatív hatások. Mennyire kiegyensúlyozott a negatív hatásoknak a kezelése, és valóban van-e felzárkózás, vagy csak egy közeledés képzelhető el?

Az EU-n belüli tőkeáramlást és külkereskedelmet kétségtelenül a bérkülönbségek ösztönzik jelentős mértékben. A külkereskedelem egyre nagyobb hányadban a határokon átnyúló termelésre épül. Féltermékek, részegységek készülnek keleten, vagy éppen csak a munkaigényes összeszerelés az, ami itt történik. A vállalatok egy része kimondottan egyszerű munkát végez kevés tőkével, és rendkívül alacsony bérrel, de nemzetközi, anyavállalati szintű termelékenységgel.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJó dolog külföldre dolgozni, de csapdahelyzet is lehet belőleBeragadhat Magyarország a tömegtermelésbe, ha nincs B-tervünk az olcsó exporthoz képest. 1725 vállalat adatainak elemzése is alátámasztja ezt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBőven vannak olyan külföldi cégek, amelyeket óriási hiba támogatniDe akkor miért segíti az állam a térnyerésüket? Alaposan megnéztük, valójában kik húzzák maguk után a magyar gazdaságot.

Ez a munkamegosztás nem a klasszikus árucserén alapul, az exportunk igazából munkaerőt vált ki más országban. Az így kialakuló kereskedelemnek kevés köze van a termelékenységi különbségekhez, ezért annak tovagyűrűző pozitív hatása alapvetően csak a foglalkoztatáson, a bérjövedelmek nyomán megjelenő piaci keresleten keresztül jelenik meg.

Valójában itt is egy arbitrázs jelenik meg: ugyanannak a munkának más az értéke (tehát a bére) Kelet-Európában. A különbség olyan extrajövedelem, amit a befeketetők járadékának lehet tekinteni.

A munkamegosztásnak ez a része kevéssé jár együtt integrációs előnyökkel. A tartós fennmaradásának feltétele a bérkülönbségek megléte, ami egyben a járadékszerzésnek is a forrása. Ezért itt korlátozottabb lehet a GDP növekedése, korlátozott a tovagyűrűző hatás, kevés a helyi bedolgozó vállalat, kevésbé nő emiatt más területek termelése. Ráadásul a tőkejövedelem jelentős részét is kivonják, ami miatt a GNI lényegesen alacsonyabb, mint a GDP.

Ez ugyanaz a probléma, mint ami a szállítmányozásnál megjelent. A keleti fuvarozók az olcsóbb munkaerő „járadékát” szeretnék realizálni, ami sérti a fejlettebb országok fuvarozóinak az érdekeit. Ugyanez közvetetten a tőkebefektetéseknél is megjelenik, hisz a keleti munkahely sokszor nyugat-európai munkavállalót vált ki. Az itt, olcsóbban végeztetett munkán keletkező járadék ott realizálódik, amiből az ottani GDP fog bővülni. A nagy kérdés az, hogy a tendencia a felzárkózás felé mutat-e – akár a bérek, akár pedig a GDP szintjén.

Az EU országainak elméletileg az az érdeke, hogy kiegyenlítettebb legyen az országok fejlettségi szintje. A globális világban csak az integrált Európa lehet versenyképes. Demagógia lenne nyugati béreket követelni a keleti vállalatoknál, ez a termelékenységi hátrány miatt a hazai tulajdonú vállalatok végét jelentené. A gazdaság egészében kell a teljesítményt felemelni. Ezért kérdés, hogy a mostani járadékteremtő munkamegosztás önmagától átalakul-e egy kooperatív, többletértéket teremtő munkamegosztássá, vagy valamit tenni kellene ahhoz, hogy a mostani forma ne merevedjen meg, és elinduljon egy kedvezőbb átalakulás.

Vállalat fuvarozás kamion közúti árufuvarozás versenyképesség Olvasson tovább a kategóriában

Vállalat

Kasnyik Márton
2019. december 9. 16:32 Vállalat

Ebből az ábrából kiderül, mennyire értékeli a piac a NER-cégeket

Sokkal több pénzt toltak volna a befektetők a piaci vállalatokba, mint a NER-cégeibe az MNB kötvényprogramjában.

Jandó Zoltán
2019. december 7. 16:28 Vállalat

Fél év alatt többet keresett jegyeken a veszprémi kézicsapat, mint a fél futballélvonal egy idényben

Az első hat hónapban még úgy is nyereséges lett a Veszprém Handball Kft., hogy 1,3 milliárdot költött a külföldiekkel teletömött csapat béreire.

Váczi István
2019. december 6. 12:00 Vállalat

Olyan népszerűek a hibrid Toyoták, hogy nem tudnak eleget gyártani belőlük Amerikában

Úgy viszik a hibrid Toyotákat az Egyesült Államokban, mintha kötelező lenne.

Fontos

Bucsky Péter
2019. december 9. 06:58 Adat

Nagy üzlet a feketézéssel fertőzött bulinegyed, csak nem a kerületnek

Pár vendéglátóhely adja a bevétel és a nyereség felét, sok kisebb hely alig jelent be dolgozót a bulinegyedben. Az állam jól jár, a mellékhatásokat elviselő kerület bukik.

Váczi István
2019. december 7. 07:41 Élet

Mikor szabadulunk meg a füstokádó városi buszoktól?

Csak Budapestre négyféle szerződéstípussal érkeztek új buszok 2010 óta, de még így is rengeteg környezetszennyező jármű szállít utasokat, akárcsak sok vidéki városban.

Kasnyik Márton
2019. december 6. 06:59 Vállalat

Tíz évre az adófizetők nyakába rakták a NER-nagyvállalatok kockázatát

Piaci körülmények között nem bizonyított, politika-közeli vállalatok is sok tízmilliárd forint forráshoz jutnak az MNB legújabb programjában. Ennek vannak kockázatai.