Hírlevél feliratkozás
Avatar Hajdu Miklós
2019. augusztus 13. 17:09 Vállalat

Jó dolog külföldre dolgozni, de csapdahelyzet is lehet belőle

A kis országok számára az export nemcsak lehetőség, de kényszer is. Ez a kényszer egyre erősebb a globalizációval, a termelés nemzetközivé válásával, a határokon átívelő termelési folyamatok térnyerésével. Az export és a sikeres gazdaság az utóbbi évtizedekben szinte egymás szinonimáivá váltak.

A közgazdasági elemzésekben két tézis jelent meg ezzel kapcsolatban:

  1. a sikeres gazdaságok dinamikusan növelik exportjukat, ami azt is sugallja, hogy az export növekedése vezet a sikerhez, és
  2. a hatékonyabb, vagyis a sikeres vállalatok exportálnak.

Igaz, az utóbbi megosztja a közgazdasági kutatásokat. Nem egyértelmű a válasz arra, hogy ezek a vállalatok azért exportálnak, mert sikeresek, vagy azért sikeresek, mert exportálnak. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy például Kína hihetetlen növekedése a nyolcvanas évek fordulata után alapvetően az export dinamikus bővülésére épült. Ugyanúgy általában igaz, hogy az exportáló cégek jobban növekednek, hatékonyabbak.

Magyarország is kétségtelenül sikeres exportáló, de úgy tűnik, ez egyre kevésbé jár a vállalatok nagyobb hatékonyságával, nagyobb termelékenységével. Ezért nem teljesen biztos, hogy jó-e az export volumenének növelésére épülő gazdaságpolitika. Nem lehet, hogy ezt ideje lenne már újragondolni?

Az export 2018-ban már a GDP 86,5 százalékát érte el, volumene 2010-hez képest 53, az importé 57 százalékkal növekedett. Kétségtelen, hogy az export ebben az időszakban a növekedés egyik hajtóereje volt. Ebben nagy szerepe van a fizikai termelésnek, tehát a feldolgozóiparnak.

 

Az exporttöbblet teljesen a feldolgozóiparhoz kötődik. Döntő részben ez a deviza forrása a kereskedelmi forgalomba kerülő importcikkeknek, például a gépkocsiknak és részben az import nyersanyagoknak is. Ugyanakkor meglepő módon nagyot csökkent a feldolgozóipar többlete 2013 és 2017 között, miközben a többi iparág nemzetközi aktivitása jelentősen nőtt.

Az export dinamikája teljes egészében a külföldi tulajdonú vállalatoktól származik. Nélkülük nincs exportnövekedés, igaz, nincs jelentős import sem. A magyar gazdaság és az adósság megítélése szempontjából fontos kereskedelmi mérleg többletet is döntően ők termelik meg.

 

A KSH adatai szerint 2017-ben a külföldiek importja 4,6-szor, az exportja pedig közel 6,3-szor volt nagyobb, mint a magyar cégeké. 2013-ban az importban még 2,7, míg az exportban 3,3-szoros volt az arány. A forintárfolyam valamelyest torzít ugyan, de az egyértelmű, hogy az exportvezérelt magyar növekedés valójában a külföldi cégek exportja által vezérelt növekedés. A magyar tulajdonú cégek szerepe ezen időszakban csökkent, az összes importnak már alig több mint egyötödét, míg az exportnak az egyheted részét bonyolítják.

A hazai termelékenység szintjét is döntően a külföldi cégek határozzák meg, ebben 2016-ban összességében több mint 254, a feldolgozóiparban pedig 205 százalékkal értek el jobb teljesítményt, mint a magyar cégek. A kedvező kép mögött azonban meglehetősen ellentmondásos tendenciák jelentek meg. A dinamikus növekedés és a kiemelkedő külföldi tulajdon ellenére a magyar gazdaságban a termelékenység nem nő eléggé, és ez a külföldi cégekre is igaz.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSzegény rokon marad Magyarország Európában, ha ilyen munkát támogat az államA magyar átlagnál jobb, de európai összevetésben olcsó és egyszerű munkát hoznak Magyarországra az államilag támogatott külföldi cégek.

2013 és 2016 között a külföldiek termelékenysége kevésbé nőtt (+11,3 százalék), mint a magyaroké (+12,1 százalék). A feldolgozóiparban ez a különbség a magyarok javára 3,9 százalékpont.

Részletesebben megvizsgáltuk a feldolgozóipar 1725 cégét, közöttük a magyar gazdaság hajtóerejét jelentő külföldi cégeket a Bisnode adatbázisában elérhető pénzügyi kimutatások alapján (ezek 2014 és 2017 között állnak rendelkezésünkre). Az export jelentősége elég sajátos képet mutat, a koncentrációja magas, nem követ normális eloszlást.

 

Az export döntő részét a hazánkban termelő, elsősorban csak a külpiacra dolgozó cégek adják. 617 cég exportálja termelésének több mint 80 százalékát, ebből 496 külföldi és 121 a magyar tulajdonú. Kevésbé kedvező a kép, ha az export volumenét is figyelembe vesszük. A 121 magyar tulajdonú 2017-ben a teljes feldolgozóipari exportból 2,21, a 496 külföldi cég pedig 54,2 százalékkal részesedett. Ezek a külföldi cégek akár szigetként is működhetnek, hiszen belföldi piacuk elenyésző. Sőt, gyaníthatóan a belső piacok nagy része is valószínűleg más nemzetközi cégeknek való bedolgozásból áll, hisz a beszállítók követik a külföldi befektetőket.

A nagyobb export a várakozásokkal ellentétben nem jár egyértelműen együtt nagyobb termelékenységgel. Ezt tapasztaltuk, amikor a hazai és a külföldi cégeket is két csoportra osztottuk aszerint, hogy dolgozóikat az iparági átlag alatt vagy fölött fizetik.

 

Különösen a külföldi magas bérű (KM), ráadásul nagyobb méretű feldolgozóipari vállalatoknál feltűnő, hogy relatív termelékenységük alacsonyabb, mint az egyébként hasonló jellemzőkkel bíró, de kevesebbet exportáló cégeké. A KM-be tartozó és 80 százalék fölött exportálók a feldolgozóipari export több mint egyharmadát adják.

A külföldi alacsony bérűek (KA) termelékenysége megint csak cáfolja azt, hogy a külföldi az eleve termelékeny. Nem jobbak a magyar magas bérű (MM) csoportnál, de magyar alacsony bérűekkel (MA) szemben sem érdemi az előnyük, miközben ők adják a feldolgozóipari export közel 30 százalékát.

A KM csoportban a statisztika*A négy évre vonatkozó panelregressziós modell 1 százalékos szignifikancia szintje mellett kapott eredmények. szerint a 75 százalék felett exportáló cégek termelékenysége szignifikánsan alacsonyabb a csoportátlagnál – számszerűsítve a különbséget, az árbevétel háromnegyedét meghaladó exportaktivitás 3,38 millió forinttal alacsonyabb hozzáadott értéket eredményez. E vállalatok esetében átlagban 95 százalék esély van arra, hogy termelékenységük 2,11-4,66 millió forinttal alacsonyabb sávba esik, mint a hasonló jellemzőkkel rendelkező, de kevesebbet exportáló társaik.

 

Mi lehet az oka annak, hogy a külföldiek egy része dinamikus, de alacsony termelékenységű pályán növekszik, miközben a másik része ugyan kiemelkedő termelékenységű, de az intenzív exportnak jelentős negatív termelékenységi hatása van? A kérdés jelentőségét nemcsak az export volumen, hanem a foglalkoztatotti létszám is alátámasztja. A KA csoport 80 százalék fölött exportáló vállalati körében 111 ezernél többen dolgoznak, közülük kevés a felsőfokú végzettségű és kevés a képzettség nélküli dolgozó. A KM csoportban 126 ezren dolgoznak, magas felsőfokú végzettségi aránnyal, kevés képzettség nélküli dolgozóval, tehát sokkal több tudást, ismeretet használnak.

Kézenfekvő lenne az okok között a transzferárazást is megemlíteni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország az egyik legnagyobb vesztese a multik transzferár-trükkjeinekSok ország segíti a multikat az adófizetés minimalizálásában, hazánk a társasági adó ötödét bukhatja emiatt. A nagy transzferár-trükk, második rész.

Ezt nem lehet kizárni, de félő, hogy ennek mélyebb okai vannak – és ezeket nehéz pontosan megragadni.

Az egyik lehetséges magyarázat a magyarországi bérszint, az olcsó és képzett munkaerő. Az anyaországihoz képest egyharmados, egynegyedes bérszint, ugyanakkor az itt működő külföldiek által elért közel nyugat-európai termelékenység extrajövedelmet biztosít. Ennek egy részét felemésztheti az árcsökkenés, ami a végtermékek piaci versenyében alakul ki, és fogyasztói előnnyé válik. De a többi már járadékjellegű jövedelem, ami arbitrázson alapul: ugyanaz a munka nálunk kevesebbe kerül.

A másik ennél ok ennél is súlyosabb: a munkamegosztásban a KA csoport egyértelműen a tömegtermelést, az egyszerű bedolgozói munkát végzi. Könnyen lehet, hogy nem is termel nagyobb értéket, és nincs is járadék, mivel a piacon akár más kelet-európai EU tagokkal versenyez, vagy a kínai, vietnami, esetleg valamelyik FÁK-ország vállalatával és bérszintjével. Ez mutatja ennek a szektornak a kockázatát is, hiszen könnyen kivonulhat befektető. Ugyanakkor ezek az országok csapdában is vannak, mivel a külföldi befektetés növeli a foglalkoztatást és a GDP-t.

Közelednek, élhetőbb lesz az ország, versenyeznek egymással a befektetésekért, de egyben besétálnak a csapdába. Az alacsony bérű beszállítói pozícióból a kitörésre kicsi az esély.

Kicsit hasonló a helyzet a KM magyarországi csoportjánál. Ezek a cégek ugyan sokkal több hozzáadott értéket termelnek, de sokkal képzettebb munkásokkal is. Ezek a nagyvállalatok 500 fő fölötti átlaglétszámmal, nagy valószínűséggel szaktudást igénylő, de nagysorozatú tömegtermékeket gyártanak. A munkának van tudás tartalma, a termék maga egy alkatrész, vagy részegység, viszont az innovációs érték a végtermékhez kötődik, és abban is realizálódik. Lehet fair az ár, de ez nem zárja ki befektető a járadékszerzési lehetőségét.

A munkamegosztásban elfoglalt kedvezőtlen pozíció és az innen való kitörés korlátozott lehetősége a súlyosabb ok. Ez egy következménye az Európai Unióban az újonnan csatlakozott országokkal kialakult munkamegosztásnak – jól látszik az alábbi térképen, hogy az unió keleti és bizonyos déli országaiban a külföldi cégek leányvállalatai jelentősen alacsonyabb termelékenység mellett foglalkoztatják a dolgozóikat, mint a nyugati és északi tagállamok.

 

A munkamegosztásban elfoglalt hely, a kisebb értékű munka lehet tehát az alacsonyabb termelékenység oka, amire utal az is, hogy azok a vállalatok, amelyek nem EU országból származó befektetőkkel működnek, átlagban összesen is és a feldolgozóiparban is magasabb termelékenységűek. Ők valószínűleg a földrajzi távolság miatt inkább végterméket gyártanak és értékesítenek nálunk, és szükségszerűen kisebb a lehetőség a bedolgozásra, a részegység termelésére.

Kevés a nemzeti mozgástér, a transzferárazás globális újraszabályozása, a perifériáktól a járadékszerzés lehetőségének a csökkentése nem lehet nemzeti út, de legalább fel kell vetni, partnerséget kell kialakítani a hasonló cipőben járókkal. Addig is kellenek a befektetők, hogy legalább a közeledésre legyen esély. Az egyszerű exportösztönzést fókuszba állító gazdaságpolitika azonban felülvizsgálatra szorul, a nagyobb termelékenységű, a nagyobb innovációs tartalmú tevékenységek lennének a kívánatosak. A jobb pozíció a termelési láncban, vagy az önálló termék gyártása, a hazai beszállítói részvétel összességében nemcsak nagyobb termelékenységet hoz, de csökkenti a kockázatot is. Egy munkapadot könnyű áthelyezni, egy hazai gazdaságba integrálódott, a termelési láncban jó pozícióban rejlő céget már kevésbé.

A termelékenységben a legfontosabb tartalék azonban a magyar tulajdonú vállalatokban van. A versenyszférában több mint kétszer több alkalmazottjuk van, mint a külföldieknek. Náluk a legnagyobb a bérnyomás. Ha nekik nem sikerül előre lépni, akkor nem lesz nemzeti gazdaság, hanem sok ezer külföldi cég által alkotott sziget országává válunk. Éppen ezért a cikksorozat következő részében a magyar cégek termelékenységi problémáiról lesz szó.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBőven vannak olyan külföldi cégek, amelyeket óriási hiba támogatniDe akkor miért segíti az állam a térnyerésüket? Alaposan megnéztük, valójában kik húzzák maguk után a magyar gazdaságot.

Vállalat export hozzáadott érték termelékenység Olvasson tovább a kategóriában

Vállalat

Stubnya Bence
2019. augusztus 23. 14:16 Adat, Vállalat

A lengyelek elhúztak mellettünk, de legalább a görögöket megelőztük

Ebben az évtizedben 9 százalékkal nőtt a magyar gazdaság termelékenysége, ami közép-európai mércével mérve elég lassú tempó. Románia még mögöttünk van, de villámgyorsan zárkózik fel.

Váczi István
2019. augusztus 23. 10:03 Vállalat

Annyit ér Peppa malac, mint az OTP harmada

Megvásárolja az egyebek mellett a Peppa malac és a Pizsihősök rajzfilmsorozatokat jegyző brit vállalatot a világ egyik legnagyobb játékgyártó cége, az amerikai Hasbro.

Fabók Bálint
2019. augusztus 22. 06:53 Vállalat

Dolgozónként 14 milliárd forintot termel egy titkolózó amerikai multi Magyarországon

A Cadence Design az egyik legjobban fizető cég a világon, és ugyan Magyarországon csak egy kis irodája van, forgalma alapján a 200 legnagyobb itteni vállalat egyike.

Fontos

Bucsky Péter
2019. augusztus 23. 06:54 Közélet

Idén 130 milliárdot költünk az MSZP-SZDSZ kormányok kőbe vésett szerződéseire

Hiába költött a kormány 2010 óta 37 milliárdot a ppp projektek kivásárlására, a legdrágább börtönök és a Müpa továbbra is magánkézben vannak, és kiemelkedő hasznot termelnek a tulajdonosaiknak.

Fabók Bálint
2019. augusztus 21. 06:51 Világ

138 milliárd forintos afrikai útépítés reklámfilmjében tűnik fel a Duna Aszfalt

A világ egyik legkorruptabb országában vesznek részt egy világkereskedelmi szempontból számottevő útépítésen. A kollégáik nagy nehézségekkel küzdenek.

Bucsky Péter
2019. augusztus 20. 07:27 Közélet, Világ

A környezetszennyező repülést elfelejti az állam adóztatni

Egy szinte észrevétlen adóval milliárdokhoz juthatna a magyar költségvetés is, ráadásul a hatása is jó lenne. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy áfa- és jövedéki adómentes a kerozin.