A pénzügyi válság és a koronavírus-járvány hatásait is gyorsabban sikerült lerázni, mint a most egymásra halmozódó problémákat.
Példátlanul hosszú ideje a fogyasztás a magyar gazdaság egyetlen húzóereje, és a gazdaságpolitika ennek további erősítésére koncentrál.
Elismerte a kormány a korábbi inflációs terv tarthatatlanságát, de a növekedésre és a hiányra vonatkozó előrejelzések is egyre rosszabbul néznek ki.
Bevételnövekedésre idén csak 39 százalékuk számít, az euróárfolyamot 415 forintra jósolják.
Sok körben kellett visszavenni a kormányzati optimizmusból, de legalább kijött a recesszióból a gazdaság a tavalyi 0,5-0,6 százalékos növekedéssel.
Óvatos optimizmussal tekinthetünk 2025-re, nagyobb gazdasági lassulás nem várható, a kockázatokból pedig már sok minden be van árazva.
Lengyelországban sokkal könnyebben összejöhet a 3 százalék feletti növekedés, mint idehaza, részben a felszabadított uniós forrásoknak köszönhetően.
A kormány mintha túl gyors felfutással számolna az új autó- és akkumulátorgyáraknál, ami fokozza a jövő évi pénzügyi terveket övező kockázatokat.
Csak akkor érhető el a jövőre tervezett gyors gazdasági növekedés, ha a költségvetés és a jegybank is elkezdi szórni a pénzt.
A kínai gazdaságpolitika mostani fordulata más, mint az eddigiek: nagyobb, átfogóbb és koncentráltabb, mint a korábbi egyszeri bejelentések.