“Egy abszolút a szakadék szélén álló rendszert látok magam előtt, amit akárhonnan fricskázunk, szétesésgyanús az egész. Valószínűleg a legérzékenyebb pontja most a pedagógushiány, és valószínűleg ezen fog kibukni az, hogy itt valami nagy baj van” – mondta Gloviczki Zoltán.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora és a Magyar Rektori Konferencia Pedagógusképzési Bizottságának elnöke, aki 2010 és 2013 között oktatási helyettes államtitkár, 2017 és 2020 között az Oktatási Hivatal elnöke is volt. A G7 oktatási témájú podcast-sorozata, a 28. óra új évadának első adásában többek között a magyar oktatási rendszer vízióhiányáról, a szülők elvárásairól, a pedagógusok képzéséről és helyzetéről is beszélgettünk vele.
Azzal kapcsolatban, hogy a kormány az EU-s pénzek megérkezésétől teszi függővé a pedagógusbérek emelését, azt mondta, a kommunikáció, amely a kormány tagjaitól vagy a vezető emberektől jön, olyan szempontból hiteles, hogy az ő ingerküszöbüket valóban nem üti meg az, hogy itt milyen problémáról van szó. Ez a problémahalmaz azonban nem az elmúlt években, és még csak nem is az elmúlt évtizedekben jött létre.
A magyar iskolarendszer és a magyar közoktatás meglátásom szerint egy körülbelül 100-140 éves lemaradásban van saját maga mögött. Körülbelül abban a stációban vagyunk, ahol Eötvös és Trefort az 1860-as és ‘70-es években meghatározta, hogy mire való a magyar oktatás, milyen paraméterek között, iskolaszerkezetben, tanárvízióban, stb. működik. Kísértetiesen ugyanabban vagyunk, közben elkanyarodtunk néha kicsit ide-oda, de most gyakorlatilag az egész struktúra, az egész szellemiség, az egész iskola- és tudásfelfogás ott tart
– mondta.
A II. világháború után a koalíciós időszakban a magyar pártok kevés dologban értettek egyet, de az oktatás volt az egyik, amiben közösen akartak reformokat csinálni. Ebből az állami fenntartású nyolc évfolyamos általános iskola megvalósult és működött is. Minden, ami efölött van, az megrögzötten megmaradt a két világháború közti vízió kergetésénél. „Az iskola, főleg középfokon megmaradt ott, ahogy a 19. század polgári értelmiségi elitjét képzeli magával szemben” – mondta.
Gloviczki Zoltán szerint alapvetően nem tudjuk, hogy mire való az iskola, nem beszéltük meg, nem értünk benne egyet, csak a lendület megmaradása visz minket. „Ez egy olyan sokváltozós függvényben hanyatló rakéta lett mára, hogy az, hogy pedagógusfizetés, túlterhelés, tanterv, iskolaszerkezet, kisiskolák: ezek olyan szálak ebben a gubancban, amikből ha egyet meghúzunk, akkor csak nézünk, hogy semmi nem fog megváltozni” – mondta.
A változások helyes iránya az lenne, ha az oktatás nem ok alapon működne, mint most, hanem cél alapon, ahogy legutoljára a 19. században működött. Ehhez azt kellene végiggondolni, hogy mit várunk az iskolától. „Először meg kéne nézni, hogy mit akarunk, és akkor kéne utána eldönteni, hogy ehhez mit kell csinálni”. Ez a gondolkodási folyamat például úgy tud elindulni, ha lesz egy olyan kormány, ami nyitott arra, hogy ezzel kapcsolatban meghallgasson mindenkit.
Az iskola újraértelmezésének feladatát nehezíti, hogy nagyon sok minden, ami az utóbbi néhány évben történt, teljesen harmóniában van a szülők nagy részének az elképzeléseivel, és egy olyan fajta populizmus mutatkozik meg, ami a társadalomban van meg, nem a politikában. A szülők egy másik része viszont látja a problémákat, ami Gloviczki Zoltán szerint ebből a szempontból pozitívum:
igazából a szülők vették először észre, hogy defektes az iskola. Az a már-már hisztérikus magániskolába vivés, ami az utóbbi 5-6 évben indult el, az abszolút arról szól, hogy érzik, hogy itt valami elemi probléma van, hogy alapvetően nem ez az iskola.
Szerinte az is optimizmusra ad okot, hogy vannak hozzánk hasonló országok, például Lengyelország vagy a balti államok, ahol kőkeményen, következetesen kommunikálva és megvalósítva vittek át reformokat. „A jó hír, hogy meg lehet csinálni, mert ha a szülők konzekvensen azt látják, hogy a pedagógusok és az oktatásirányítás egy ilyen iskolát rak eléjük, mint szolgáltatás, akkor ez az iskola” – mondta.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a megújult hírlevelünkre! A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a [email protected] címre.
(A felvétel szeptember 26-án készült. A podcast elkészítésében közreműködött: Stubnya Bence).
A 28. óra előző részei:
Podcast
A minimálbér-emelés felét a vásárlók fizetik meg
A másik felét jellemzően a vállalatok nyelik le és gazdálkodják ki. A G7 Podcastban a minimálbér kutatója, Linder Attila beszélt az új eredményekről.
Értékteremtés, amely pozitívan hat az üzletre – művészet az irodatérben
Az ingatlanszektor és a művészet kapcsolata hosszabb múltra tekint vissza, és egyre fontosabbá válik, hogy az értékteremtést láthatóvá is tegyük – mondta Major Krisztina, az iO Partners irodatranzakciós igazgatója.
Győzött a kártyás fizetés a kiskereskedelemben, a többi szektor még várat magára
A környező országokhoz képest behoztuk a lemaradást a digitális fizetések terén, de van még hova fejlődni - mondja Szász Ferenc, a Mastercard üzletfejlesztési igazgatója.
Fontos
Csökkenni kezd a munkások és középvezetők közötti bérszakadék?
Gyorsabban nőtt tavaly a betanított munkások bére, mint a középvezetőké nem reprezentatív felmérések szerint, ami trendváltozásra utalhat.
Dobbantó lett Magyarország sok vendégmunkásnak, a vietnámiak többsége lelépett
Az ukrán, a vietnámi és a Fülöp-szigeteki dolgozók is egyre inkább csak ugródeszkaként tekintettek Magyarországra, ezért is kellett lépnie a kormánynak.
Olcsóbbak lehetnek a Kínából rendelt áruk a Vörös-tengeri válság végével
Húsz százalékkal csökkenhet az Európába tartó áruk szállítási költsége, ha érvényben marad a gázai tűzszünet, és a húszik valóban nem támadják a hajókat.
