Miért fontos az, hogy egy egyenletet én egy perc alatt oldok meg, vagy öt perc alatt? Azért fontos, mert Magyarországon föl kell állítani egy hierarchiát, mindig tudni kell, hogy ki okosabb a másiknál. De ezzel a rendszerrel tulajdonképpen sprintereket képzünk, és nincsenek hosszútávfutóink. Pedig a társadalmi továbbéléshez, túléléshez hosszútávfutókra van szükség – mondta Lannert Judit oktatáskutató, a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. vezetője a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra második adásában.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Lannert szerint a versenyközpontúság – és kifejezetten a rövidtávú verseny – arra predesztinálja az oktatást, hogy olyan indikátorok szerint értékelje a gyerekeket, amelyek teljesen lényegtelenek.
Egy TED-előadást láttam, ahol csirkékről volt szó. Voltak normális és zseni csirkék. Kipróbálták, milyen az, amikor csak a zsenik vannak együtt, meg amikor csak normál csirkék. Egy év múlva megnézték a két területet, hát a zseniknél egy sem volt életben. Mert milyen társadalom az, ami csak zseniket vagy sprintereket akar gyártani? A Nobel-díjasaink is azért tudnak kint érvényesülni, mert egy Nobel-díjhoz is nagyon sok más ember munkája szükséges. Egy értő laboráns, egy értő ápolónő stb. Ha ezek nincsenek, hát akkor hiába van nekünk egy szuper sebészünk valahol, ha az ápolónők még a fertőtlenítést is elfelejtik
– mondta.
Az oktatási rendszerről Magyarországon az alacsony bérek kérdése nélkül nem lehet beszélni.
Olyan alacsony a bére a tanároknak, hogy lehet őket pazarolni egyéb feladatokra is
– mondta Lannert, hozzátével hogy ez nem új jelenség.
A fizetések emelése szükséges lenne, de önmagában nem megoldás a problémákra. Az oktatási struktúrákhoz és a tanári presztízshez, a szakmai autonómiához is hozzá kell nyúlni, amint ezt például Portugália, vagy Észtország, Lengyelország közelmúltbeli példái mutatják. Lannert szerint az a mutató is félrevisz, miszerint ha kevés tanuló jut egy tanárra, az azt jelenti, hogy sok idő jut egy gyerekre.
Magyarországon az általános iskolák felében van 150 vagy annál kevesebb tanuló. A rendszerben Lannert szerint így egyszerre van jelen a hiány és a pazarlás, az, hogy egyre kevesebb a szakos tanár, ugyanakkor alacsonyak az óraszámok, széttagolt az iskolahálózat. Így sok áttanításra lenne szükség, amelyet viszont nem sokan csinálnak szívesen, vagy egyáltalán nem tudják megtenni. Így lesz aztán néhol az egyetlen fizikatanárból is délutáni felügyelő, aki kevés fizetést is kap, de a tudását sem használja ki a rendszer.
Hasonló dilemmákról beszéltünk a 28. óra első adásában Darvas Józseffel, a salgótarjáni általános iskola fizika-kémia tanárával is. (A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a podcast@g7.hu címre.)
Lannert szerint Magyarországon az oktatási rendszer történelmileg a nők láthatatlan vagy alulfizetett munkájára épül. Mára az egyik utolsó tartalék, a család mellett szinte „hobbiból” tanári pályán lévő nő-anya, aki kezd eltűnni, mert a mai társadalomban egy pályaválasztó lány számára ez távolról sem annyira elfogadható út, mint néhány évtizede volt.
Ha megnézném az összes elit gimnáziumban tanító, nagyon jó természettudományos női tanárt, hogy hány százalékának keres nagyon sokat a férje, az egy nagyon érdekes kutatás lenne
– jegyezte meg erről.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
