A pedagógia jelentős része az, amit a civil szervezetek, egyetemek, iskolák beletesznek, és amivel ezek a szereplők életképessé tudják tenni, annak ellenére is, hogy esetleg vannak elhibázott kormányzati intézkedések. Azt gondolom, hogy van bennünk egy olyan erő, amivel képesek vagyunk pozitív irányba befolyásolni ezeket a folyamatokat – mondta Lehmann Miklós, az ELTE Tanító- és Óvóképző (TÓK) dékánhelyettese a 28. óra 8. részében.
Mi azzal foglalkozunk, hogy hogyan lehet a jövőben fontos tudások és kompetenciák világát elhozni a mai gondolkodásba. Ennek jegyében kutatunk fel olyan iskolán túli innovatív módszereket alkalmazó szervezeteket, akik erre fókuszálnak. Jelenleg 186 gyerekeket fejlesztő szervezet van az Edison platform esernyője alatt, Magyarország 300 településéről. Mi őket segítjük – mondta Veres Rita, az Edisonplatform vezetője.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Az oktatási témájú podcastsorozatunk évadzáró adásában arról volt szó, hogy hogyan tud a 12 évesnél fiatalabb gyerekek számára pedagógusokat képző felsőoktatás alkalmazkodni a változásokhoz, és ebben milyen szerepe lehet a civil kezdeményezésekkel való együttműködéseknek.
A Világgazdasági Fórum jelentése szerint a mostani kisiskolások 65 százaléka olyan munkakörökben fog dolgozni, ami ma még nem létezik. A kutatók a konkrét arányokat vitatják, de Veres Rita szerint a lényeg, hogy egy ilyen változó világban milyen tudással lehet helytállni. „Amikor nézzük ezeket a trendeket, azt látjuk, hogy kompetenciák felértékelődése a fontos, a kritikus gondolkodás, a kreativitás, az alkalmazkodóképesség, a társadalmi és szociális nyitottság, a vezetés képessége” – mondta.
„Amennyiben változik a környezet, a gyerekek kognitív, érzelmi képességei ehhez adaptálódnak. Szokták mondani pesszimista módon, hogy a mai fiatalok ilyenek, meg olyanok. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy mikorról származik vajon az első ilyen mondás. Az idézet egyébként Szókratésztól származik, fél évezreddel az időszámításunk előttről” – mondta Lehmann Miklós.
Holtzer Péter, Veres Rita és Lehmann Miklós
Szerinte ha a változásokhoz nem képes a pedagógia alkalmazkodni, akkor sikertelen lesz, nem fogja tudni képezni a gyerekeket. „Ezért van nagy jelentősége annak, amit Ritáék is céloznak, mert folyamatosan kutatnunk kell azokat a lehetőségeket, amik megnyílnak azzal, hogy változik a világ. Ha ezt be tudjuk építeni a pedagógiába, akkor leszünk sikeresek, akkor tudjuk kialakítani a gyerekekben az alkalmazkodás képességét” – mondta.
Lehmann Miklós szerint a pedagógia egy lassan változó terület, és a tanítók sokáig – sokszor talán túl sokáig is – alkalmazzák a felsőoktatásban összeszedett tudást. A gyakoribb továbbképzések tudnak segíteni abban, hogy a tanítók tudása is alkalmazkodjon a világ változásához. „Én azt látom, hogy az iskolák és a pedagógusok nagy része ezzel már tisztában van” – mondta.
A pedagógia az utóbbi évtizedekben kezd egy akadémiai diszciplínából társadalmi feladattá válni
– mondta Lehmann, hozzátéve, hogy szerinte ezért a pedagógia a többi diszciplínától eltérően sokkal szélesebb és közvetlenebb társadalmi kapcsolatokkal kell, hogy rendelkezzen.
Erre példa, hogy tavaly ősztől kezdve az ELTE TÓK Játékpszichológia nevű tantárgyának közel 100 hallgatója az Edisonplatform 16 partnerszervezetével és az ő módszereikkel ismerkedhetett meg. Például Klímanócskákkal, ami egy óvodásokat megszólító környezettudotos program, a Varázsmancsok Alapítvány állatasszisztált terápiáival, vagy a Pompás Napok mesés fejlesztési foglalkozásaival. De például szintén az az együttműködés keretén belül jártak a hallgatók és az oktatók a Gyáli úti menekültszállón, ahol menekült gyerekeknek tartottak foglalkozásokat.
Lehmann szerint a pedagógiának jó értelemben vett kényszere, hogy állandóan meg kell újulnia. „A tantervet átlagosan ötévente nagymértékben újraírjuk, ez is az alkalmazkodás része. Ritáéknak óriási szerepe van abban, hogy közel tudják hozni a hallgatókhoz azokat a kezdeményezéseket, amivel egyébként nem találkoznának. Az, hogy Ritáékkal ezt el tudtuk kezdeni, szintén adott egy újabb lökést” – mondta.
Veres Rita szerint az együttműködések legnagyobb előnye, hogy tágítják a résztvevők perspektíváját.
Jó dolog volt látni, hogy a hallgatók is úgy reagáltak, hogy bizonyos dolgokról jó lenne még tanulni. És nem is biztos, hogy az ELTE TÓK-on kerül sor erre utána, de a szemléletformálásban már az nagy dolog, ha az új témáknak utána akarnak menni
– mondta.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre! A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a [email protected] címre.
(A podcast elkészítésében közreműködött: Stubnya Bence).
A 28. óra előző részei:
