Az volt a várakozásunk, hogy az ingázás miatt magasabb lesz a közlekedéssel kapcsolatos (öko)lábnyom. Nem lett magasabb: erre az lehet a magyarázat, hogy bár a külvárosiak többet ingáznak, viszont a budapesti belsőbb részeken lakók a magasabb jövedelmi szintjükkel összefüggésben többet utaznak a szabadidejükben, illetve magasabb fogyasztású, nagyobb autókkal közlekednek – mondta Harangozó Gábor az e heti G7 Podcastban.
Bár a környezetvédelem nem lehet kizárólag egyéni felelősség, egyéni döntéseinkkel is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy kevésbé terheljük fogyasztásunkkal a környezetet. Nem könnyű azonban eldönteni, hogy mikor mi a jobb a környezetre nézve, és egyáltalán, hogyan mérjük a rendkívül eltérő hatásokat. Az agglomeráció és a városi élet kapcsán számos gazdasági és személyes előnyt és hátrányt lehet felsorakoztatni.
Egy magyar kutatócsoport a Cities tudományos folyóiratban megjelent cikkében annak járt utána, hogy környezetterhelésre lefordítva mennyire szennyező városban vagy agglomerációban élni. A legtöbb hasonló kutatás nyugat-európai térségekre vonatkozik, ők viszont – alapvetően KSH-adatok alapján – a magyar adatokat elemezték.
Harangozó Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem Logisztika és Ellátási Lánc Menedzsment Tanszékének egyetemi docense podcastunkban elmondta, hogy az egyik legelterjedtebb számítási módszer a környezeti hatások egységes mérésére az ökológiai lábnyom. Ennek segítségével mindenfajta anyagfelhasználás és szennyezés esetében ki lehet számolni, hogy hány hektár földterületre van hozzá szükség.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
A kutatások eredménye szerint jelentős a különbség aközött, ha az elővárosban vagy a belvárosban, illetve ha a peremkerületben lakik valaki. De ahogy az az alábbi grafikonon is látható, ennél is feltűnőbb a 2003 és 2013 közötti gyors növekedés.
Harangozó Gábor szerint ráadásul a növekedés nem állt meg: a jelenleg 2018-ig elérhető adatok azt mutatják, hogy egyre növekszik a lakosság ökológiai lábnyoma.
A globális hektárra számolt egy főre jutó ökológiai lábnyom 2013-ban 2 hektár volt Magyarországon, Budapesten és az agglomerációban 3 hektár. Magyarországon a háztartási fogyasztás ökológiai lábnyoma meghaladja a rendelkezésre álló biokapacitást, ezt a túllövést pedig tovább súlyosbítja, hogy mindebben az állami és a harmadik szektor fogyasztása még nincs is benne.
A növekedés azért is érdekes, mert eközben növekedett a gazdaság ökohatékonysága, tehát egy egységnyi GDP előállítására kisebb ökolábnyom jut – emelte ki Harangozó Gábor. A fogyasztás viszont ennél is jobban nőtt.
Az agglomerációval kapcsolatban érdekes az a felismerés, hogy a térség lakosságát
nem is elsősorban a Budapestről kiköltöző népesség hizlalja, hanem az ország távoli részeiből odaköltözők, akik a fővárosban vállalnak munkát.
Ezért is nőtt meg jelentősen az agglomeráció ökológiai lábnyoma Harangozó Gábor szerint.
Az ökolábnyom nagyságára jelentős hatása van a fűtésnek is.
Az agglomeráció esetében megfigyelhető egy nagyon nagymértékű növekedés a fatüzelésben. Reneszánszukat élik a cserépkályhák és az egyéb fatüzelésű módok, a nagyobb területű lakóingatlanokkal egyetemben. Ez az összetevő 2003 és 2013 között majdnem a duplájára ugrott.
– emelt ki egy kevéssé kezelt problémát Harangozó Gábor.
Az sem lehet önmagában megoldás, ha mindenki új és energiahatékony épületbe költözik, hiszen
ha az történik, hogy a 60-80 négyzetméteres lakásokból 250 négyzetméteres passzívházakba költözünk, akkor az önmagában hordoz egy jelentős visszapattanó hatást
– fogalmazta meg a csak a hatékonyságra koncentráló, de a fogyasztást összességét nem figyelő politikák egy lehetséges kockázatát Harangozó.
A beszélgetés során többek között szóba került még az is, hogy
- milyen hatása van annak, ha egyre jobb a közösségi közlekedés az agglomeráció irányába,
- és hogy mit jelent a jó szándékkal kitalált környezetbarát projektek esetében a túlcsorduló hatás, ami a fogyasztás növekedésén keresztül végső soron még növelheti is a környezetterhelést.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
Podcast
Több kevésbé neves iskola kéne, ahonnan jönnek a diákok – így látják az egyetemen a saját utánpótlásukat
Hafiek Andrea, a Semmelweis Egyetem Oktatásigazgatási Hivatalának vezetője és Benyó Zoltán, az egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra vendége.
„Mindenkinek ebből kéne tanulnia” – így segíthet itthon is a világ egyik legnagyobb tanulási platformja
Egyetemi vizsgára készülve, elitgimnáziumban, de tanodákban is tanulnak már itthon az amerikai nonprofit platform oktatási anyagaiból. A 28. óra adásának vendége Lovas Eszter, a Khan Academy hazai képviselője volt.
A generatív MI olyan, mint az úthenger – dönteni kell, hogy elé állunk vagy felülünk rá
Minden cégnek jobb, ha inkább felül, és megpróbálja irányítani ezt a dolgot.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
