Egy átlagos magyar munkavállaló évente 36 óra túlórát végez, legalábbis a hivatalos statisztikák szerint. A négy napnyi munkaidőn felüli munka azonban nem egységesen oszlik el: az autógyárakban és a multinacionális cégek összeszerelő üzemeiben túlóráztatják leginkább a munkavállalókat. A megyei statisztikákból az is kitűnik, hogy a szegényebb területeken tudják az alacsonyabb bérekért foglalkoztatott munkavállalókat rávenni arra, hogy a munkaidejükön felül is dolgozzanak.
A 2018 végéig hatályos törvényi szabályozás szerint évente legfeljebb 250 óra túlórát lehet végezni. Ha a munkáltatók és a munkavállalók külön megegyeznek erről kollektív szerződés keretében, akkor ez 300 órára emelkedhet. A tegnap elfogadott törvénymódosítás értelmében viszont 2019-től ez jelentősen emelkedik, egységesen 400 óra lesz.
Az alábbi grafikonon azt láthatjuk, hogy 2008 óta az elmúlt 10 évben 40 százalékkal nőtt az egy munkavállalóra jutó túlóra. 2017-ben a teljes ledolgozott munkaidő 2 százalékát tette ki a túlóra. Máshonnan megközelítve a túlórával 60 ezernyi munkahelyet sikerült kiváltaniuk a cégeknek. Ez azonban csak elméletben lehet igaz, hiszen a túlórát leginkább azért használják a cégek, mert szezonálisan, egy-egy időszakban – például más kollégák szabadsága vagy betegsége miatt – van erre szükségük.
A statisztikákból az látszik, hogy átlagosan messze nem használták ki a cégek az éves 250 órás túlórakeretet eddig sem, így a 400 órára emelésnek a legtöbb számára nem lehet sok haszna. Mivel egy átlagos magyar munkavállaló 1740 órát dolgozott tavaly – túlórával együtt -, ehhez viszonyítva már nem is kevés a 400 óra: 3 munkavállaló folyamatos túlóráztatása már kiválthat egy negyedik kollégát. Kérdéses persze, hogy ilyen terhelés mennyire értelmes döntés, hiszen biztosan jelentősen romlik ilyenkor a hatékonyság.
A munkáltatók sem igyekeztek a túlórázást eddig túlzásba vinni, hiszen az elrendelt rendkívüli munkáért a munka törvénykönyve szerint bérpótlékot kellett fizetni. Ez elég jelentős tétel, a fizetés 50 százaléka, ha a munkaidőt meghaladóan kell dolgozni, vagy szabadidővel kellett megváltani. Az új módosítások szerint ezt nem kell megfizetni, ha a munkavállaló belegyezik az új beosztásba. Mivel a munkavállaló jellemzően alárendelt szerepben van, ezzel borítékolhatóan számos cég fog visszaélni a gyakorlatban. A törvényi rendelkezéseket nem minden magyar munkavállaló ismeri alaposan, ezért ha eléjük tesznek egy papírt, hogy írják alá, a többség ezt meg is teszi.
Ennek fényében is érdekes megnézni, hogy mely iparágakban különösen elterjedt a túlóra. A közel 1 millió főt foglalkoztatóiparban már 2017-ben is 41 óránál többet túlóráztak évente a munkavállalók évente. Feltűnő az is, hogy a vendéglátóiparban milyen alacsony a statisztikában megjelenő túlóraszám – igaz, ez az ágazat nem a gondosan bejelentett státuszokról ismert.
A feldolgozóiparon belül is különösen sokat túlóráztatnak a külföldi cégek, főként a német multik által uralt autóiparban. Itt a teljes munkaidő 6,3 százalékát tette ki a túlóra 2017-ben, ez pedig kiemelkedően magas arány. Ennél magasabb értéket csak az alábbi ágazatok értek el, ha a részletesebb bontást vizsgáljuk:
- Gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása: 7,2%
- Gép, gépi berendezés gyártása: 7,1%
- Bányászat, kőfejtés 7,1%
- Villamos berendezés gyártása 7,0%
Nem tűnik alaptalannak a felvetés, miszerint a túlóra szabályok lazítása a külföldi multinacionális cégek érdeke, mert az általuk uralt iparágakban túlóráztatnak a legtöbbet.
Megyei szinten nem érhetők el túlórára vonatkozó adatok, de az alábbi térképen meg tudjuk mutatni, hogy mennyi órát dolgozott egy-egy megyében egy átlagos munkavállaló 2017-ben. Ez a statisztika is azt az elgondolást támasztja alá, hogy a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő embereket lehet minél több munkára rávenni. Hiszen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt az egy munkavállalóra eső ledolgozott órák száma, ahol arányaiban az egyik legtöbb munkanélküli van az országban (de egyébként a feldolgozóipar aránya is magasabb itt).
Az ország többi részén belül már nem olyan nagyok a különbségek, de így is kirajzolódik néhány összefüggés. A legnagyobb munkaerőhiánnyal küzdő fővárosban és Pest megyében például kevesebbet dolgoznak a munkavállalók, mint több szegényebb, keleti megyében. Az is látható, hogy Nyugat-Magyarországon, ahol különösen erős a külföldi tulajdonú feldolgozóipar, szintén többet kell dolgozni. Budapesten inkább a szolgáltató szektor van jelen, amely magasabb hozzáadott értékű, jobban fizető állásokat hoz létre, és itt a túlóra sem olyan fontos kérdés, mint az összeszerelő üzemekben.
Vállalat
Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra
A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Fontos
Sikerült volna csökkenteni az autók fogyasztását, helyette jöttek a SUV-ok
Hiába szorgalmazza az Európai Unió, hogy legyenek egyre kevésbé szennyezők a személyautók, a városi terepjárók miatt egyre rosszabb a helyzet.
Kifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenése
Nemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
