Hírlevél feliratkozás
Torontáli Zoltán
2018. november 20. 06:50 Élet, Piac

Egyetlen gyümölcs sem jut el olyan nyakatekert módon a boltba, mint a banán

Pöttyös banánt senki sem hajlandó venni. Amikor megjelennek az első halványbarna foltok a gyümölcsön, a boltok általában őrült akciózásba kezdenek, mert onnantól kezdve a terméknek meg vannak számlálva az órái. Ha nem sikerül azonnal nyomott áron eladni, akkor a bolt a kereskedői zsargon szerint besokall, azaz kiderül, hogy túl sokat rendelt.

A banán üzleti és logisztikai szempontból is érdekes áru, mert nagyon népszerű, vagyis sok kell belőle, és mivel már nem csak télen esszük, hanem nyáron is, állandóan lennie kell a boltokban. Ám annak ellenére, hogy több mint egy hónapig utazik, a banánnak csak akkor szabad az üzletbe érnie, amikor éppen beérik, mert csak ekkor lesz legfeljebb 3-4 napja a boltnak arra, hogy eladja.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy hány kézen megy keresztül és mennyit kell utaznia, illetve hogy az érlelést csak a bolt közelében lévő speciális érlelőházban lehet befejezni, akkor jól látszik, hogy ebben az ellátási láncban minden fogaskeréknek extra módon olajozottan kell forognia.

A Magyarországon kapható banán elsöprő többsége valamelyik latin-amerikai banántermelő országból származik, az Eurostat adatai szerint az Európai Unió legfőbb beszerzési forrásának Ecuador, Kolumbia és Costa Rica számít.

Az EU főbb latin-amerikai banánellátói, 2014-2018. Adatok tonnában. Forrás: Eurostat.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a magyar boltokban lévő banánt közvetlenül onnan importáljuk. Ehhez érdemes megnézni, hogy a 2004-es uniós csatlakozásunk milyen változást hozott a banánimportban.

Az alábbi ábra még a 2003-as import származási helyeit és az arányokat mutatja:

A Magyarországra irányuló banánimport származási ország szerint, 2003-ban. Forrás: https://atlas.media.mit.edu

A következő pedig az egy évvel későbbit, a 2004-est:

A Magyarországra irányuló banánimport származási ország szerint, 2004-ben. Forrás: https://atlas.media.mit.edu

Ezek az adatok a 2016-os helyzetet mutatják:

A Magyarországra irányuló banánimport származási ország szerint, 2016-ban. Forrás: https://atlas.media.mit.edu

Az egységes piacra való belépésünk hatására szinte azonnal megszűnt a közvetlen import, és ma már Szlovákiából, Belgiumból, Ausztriából és Franciaországból jön be a banán közel 85 százaléka. Ezt nyilvánvalóan nem úgy kell érteni, hogy ott terem, hanem úgy, hogy az ottani nagykereskedők ügyesen ékelődtek be a magyarországi boltokat kiszolgáló ellátási láncokba.

Az ecuadori termelők szövetségeivel a magyar nagykereskedők jellemzően nem üzletelnek, nem is tudnak, mert nem képesek elég nagy mennyiségben árut rendelni tőlük. Az európai banánimport összesen pár tucat nagykereskedő kezében fut össze, ők osztják tovább az árut a kisebb volumenben utazóknak, akik aztán még tovább szeletelik a készleteket, és ez így megy egészen addig, amíg még van valaki, akinek megéri.

Amikor elmentünk egy hazai banánérlelőbe, akkor például éppen Anton Dürbeck feliratú dobozban lévő ecuadori banánt láttunk tonnaszámra, ami csak annyit jelent, hogy ezt a szállítmányt Latin-Amerikából Németország legnagyobb importőre rendelte meg, de arról fogalmunk sem lehet, hogy utána hány kézen ment keresztül, amíg Magyarországra jutott.

Előfordul, hogy a magyar kereskedők is csak átfolyatják magukon az árut, a hozzánk befutó banánnak több mint 10 százalékát tovább exportálják, jellemzően Romániába vagy fura módon Szlovákiába.

A lánc egyik leglényegesebb eleme az érlelőház, mert ide szállíttatják be a nagykereskedők az árut, majd az érlelés után innen vitetik ki a nagybani piacokra, ahol a kisebb boltosok vásárolnak. Az érlelőházat tehát a banánnak éppen úgy kell elhagynia, hogy másnap reggeltől szép legyen, és el lehessen adni.

Az érlelőházba zölden fut be a banán, és ideális esetben úgy, hogy a leszedése óta eltelt 4-5 hét alatt végig 14 fokon tárolták. Ha minden jól megy, akkor körülbelül 4 hétig utazik az éretlen banán egy konténerszállító hajón, majd amikor valamelyik nagy európai kikötőbe befut, gyorsan szétpakolják a megrendelések szerint.

Egy kamion 1080 karton banánt tud egyszerre szállítani, így jön ki a maximális 20 tonnás rakomány, amely továbbra is állandó hőmérsékleten, 14 fokon utazva 1-2 nap alatt jut el például Rotterdamból egy magyar érlelőházba.

A beérkező áru néha olyan, mint a zsákbamacska, csak akkor derül ki, hogy milyen érlelési fázisban van a banán, amikor kinyitjuk a csomagokat és megvizsgáljuk a terméket

– magyarázta nekünk egy érlelőmester.

Márpedig ez döntően befolyásolja az áru további sorsát. Az érlelőmesternek minden egyes fuvarnál egyedileg kell összeraknia azt a programot, amely a kért határidőre érett állapotba juttatja a gyümölcsöt.

Az érlelés első napján 14 fokról 19 fokra melegítik a banánt, aztán etiléngázzal kezelik, majd fokozatosan visszahűtik 14 fokra. A folyamat alapesetben négy napig tart, és az érlelőmesternek elég szűk a mozgástere, legfeljebb egy nappal tudja lerövidíteni az időt, ha például az áru már az ideálisnál előrehaladottabb állapotban érkezett hozzá. Meghosszabbítani pedig szintén nem nagyon tudja, mert akárhogy bűvészkedik, az etiléngázos kezelés után a gyümölcs záros határidőn belül menthetetlenül beérik. Az időzítés eltalálásához ezért komoly tapasztalatra van szükség.

Nem csoda, ha előfordul, hogy valami megakasztja ezt a kényes láncot, és akkor valahol túlérik a banán.

Ha a legkisebb jelét is észreveszi az ellátási lánc bármely tagja annak, hogy már nem áll el megfelelő ideig a gyümölcs, esetleg a bolt túlrendelte magát, akkor azonnal mindenki megpróbálja a másikra hárítani a felelősséget.

Ilyenkor tipikus reakció a minőségi kifogás, ami a banán esetében meglehetősen vitatható dolog, hiszen a gyümölcs állapota éretten már óráról-órára változik. A játék azonban mindig egy kompromisszumos megoldásra fut ki, hogy a gyakorlatban sose az ellátási lánc egyetlen tagjának kelljen elvinnie a balhét, inkább terítsék szét a kiesést úgy, hogy mindenkinek csak kicsit fájjon.

Ha rosszul hangzik számodra az etiléngázos kezelés, akkor sem tudod kikerülni, a boltokban kapható banánok kivétel nélkül így “készülnek”. Az eljárás a természetes folyamatokat imitálja: természetes éréskor maga a gyümölcs termeli az etilént, amely elősegíti az érést. A nem mesterségesen érlelt banánnak egyébként állítólag kicsit eltérő az íze, de ennek teszteléséhez Dél-Amerikába kell utazni, mert Európában minden banán a leszedés után egy hónappal, mesterséges körülmények között érik be.

A budapesti nagybani piacon öt érlelőház is működik, de a vidéki piacok közelében is találhatóak ilyen üzemek. Azért ilyen az elhelyezkedésük, mert logisztikai szempontból előnyös, ha a nagybani piacra gyorsan ki lehet juttatni az árut az érlelés befejezése után.

Egy szlovák vagy osztrák érlelőháznak természetesen nem probléma az érett árut felrakni egy hűtős kamionra vagy furgonra, és gyorsan áthozni a magyar piacra, mint ahogy a magyar érlelőház is szállíthat Romániába, ennek a rendszernek az eredménye a határokon átnyúló, első látásra kissé kusza banánkereskedelem.

Egy érlelőház teljesen automatizált üzem, az etilénnel való gázosítást és a hőfokszabályozást is számítógép vezérli. Az irányításhoz nem hogy ember nem kell, de gyakorlatilag még magára is lehet hagyni az egész épületet, az automatikus felügyelet ugyanis riasztani tudja az érlelőmestert, aki akár az otthoni számítógépéről is be tud avatkozni, ha kell. Az érlelőház tevékenysége így főleg anyagmozgatás: a banán kamionról való le- és felpakolása, illetve az érlelőkamrákba való behelyezése és kivétele.

A budapesti nagybani piacon jelenleg nettó 250-300 forint között mozog a banán kilónkénti ára, ami nagyon közel van a bolti kiskereskedelmi árhoz. Ebből is látszik, hogy 

a banánon nincs nagy profit, de a magyar vásárló ma már annyira alapgyümölcsnek tekinti, hogy muszáj a polcra tenni.

Másrészt a nagyobb élelmiszerboltokban a banán gyakran becsalogató termék, amelyet még profit nélkül is érdemes lehet akciósan árulni. Az olcsó banánra betérő vevők majd más termékeket is megvesznek, és azon lesz a nyereség. Ez az a vásárlói és kereskedői igény, amely télen-nyáron folyamatos mozgásban tartja az importot.

Ebből a szempontból a banán az utóbbi években eléggé különvált a nagyobb mennyiségben forgalmazott többi déli gyümölcstől, amelyek megmaradtak téli kiegészítőnek. A narancs importja ma is nagy szezonális ingadozást mutat, amit a könnyebb logisztika is segít: amikor majdnem teljesen megérett, leszedik a mediterrán térség országaiban és hűtőkamionba tolva két nap múlva már a magyar boltokban lehet.

 

Élet Piac banán banánérlelés Dél-Amerika déli gyümölcs Ecuador érlelőház gyümölcs import nagybani piac Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Torontáli Zoltán
2018. december 16. 17:06 Élet, Világ

A Rocher-Raffaello golyóknak csak 58 százaléka ehető, mert majdnem a felét a csomagolás teszi ki

A kedvelt édesség óriásit bukott egy friss brit környezetvédelmi teszten, mert a nehéz csomagolás ráadásul nem is könnyen újrahasznosítható.

Hajdu Miklós
2018. december 15. 07:21 Élet

Itt az idő karácsonyfát venni. De melyik terheli legkevésbé a környezetet?

Ha nem csak a praktikum számít, érdemes röviden átgondolni, hogy mivel teszünk jobbat a környezetnek, ha igazi vagy műfenyőt állítunk karácsonykor.

Wiedemann Tamás
2018. december 13. 08:58 Élet, Pénz

Még mindig több mint 12 milliárd márka maradt a németek párnacihájában

Évente közel százmillió márka kerül elő, de nem kell aggódni, Németországban nincs határideje a márka átváltásának.

Fontos

Bucsky Péter
2018. december 14. 08:45 Piac

Egy évtizede folyamatosan egyre többet túlóráznak a magyarok

A leginkább olyan, külföldi cégek által uralt szektorokban lehet szükség az új, 400 órás szabályra, mint az autóipar.

Fabók Bálint Jandó Zoltán
2018. december 13. 06:58 Állam

A leghivalkodóbb magyar üzletember, aki hülyére veszi az államot, de mindig magasabbra jut

Céghálót működtetett a miniszter lakásán, Afrikában ügyeskedik, vb-t szervez, űrnagykövet és még számtalan más. Portré Balogh Sándorról, akihez tapadnak az állami milliók.

Váczi István
2018. december 11. 19:28 Állam

Sífelvonót a Balatonra? Az EU nem fogja megakadályozni

Az uniós jogi keretek kialakításakor nem gondoltak olyan tagállamra, amelynek nem az uniós források hatékony elköltése a fontos, hanem a klientúra gazdagítása.