Az Egyesült Királyságban hamarosan megtiltják, hogy a borravalóhoz hozzáférjenek a cégtulajdonosok, üzletvezetők. Az új szabályozás célja az, hogy a jattot egyértelműen az kapja, akinek a vendégek/ügyfelek szánták, és ez a pénz semmilyen jogcímen ne landolhasson másnál.

Az új szabályt két trend erősödése váltotta ki: egyrészt a nagy étteremláncoknál elfogadott gyakorlattá vált a pincérek borravalójának körülbelül 10 százalékos megcsapolása, másrészt a fizetéseknél a kártyahasználat egyre gyakoribbá vált, és ilyenkor a borravaló összegét a pincér mindenképpen csak az étterem könyvelésén keresztül kaphatja meg, vagyis technikailag is sokkal könnyebb a munkaadónak visszatartania azt.

A magyar étteremtulajdonosokkal folytatott beszélgetéseink alapján azonban Magyarország mintha egy másik bolygón lenne Angliához képest.

Bár az elmúlt években a vendégek kártyahasználata fehérítette a piacot, nálunk továbbra is vadkeleti viszonyok uralkodnak.

Magyarországon a kártyahasználat előtti időszakból itt maradt szokás, hogy a készpénzben kapott borravalót a pincérek külön gyűjtik, majd a nap végén elosztják egymás között. Mivel ezt a legritkább esetben sem vallják be az adóhivatal felé, ez teljes mértékben feketén szerzett jövedelemnek számít, ami kiváló lehetőség a vendéglősnek arra, hogy az alkalmazottait nagyrészt adóterhelés nélkül foglalkoztassa. Tovább a csavar a rendszerben, hogy a pincérek esetenként egymást kijátszva dolgoznak, vagyis a jatt egy részét nem dobják be a közös kalapba.

Míg korábban gyakran előfordult, hogy a pincéreket bejelentés nélkül foglalkoztatták, ez mára szerencsére megszűnt, az adóhivatal keményebb ellenőrzéseinek hatására. A trükközés azonban továbbra is jellemző, egy pincér általában csak 4 vagy 6 órára van bejelentve, akkor is, ha napi 14 órát dolgoztatják. Általában csak a kötelező bérminimumot kapják meg, fizetésük nagy részét a borravaló teszi ki.

A helyzetet azonban újabban felforgatta, hogy a vendégek jelentős része kártyával fizet, és ebből a szempontból ide tartozik a SZÉP-kártya használata is. Beszéltünk olyan vendéglőssel, aki azt mondta, bőven 50 százalék fölé mozdult már el a kártyahasználat, van olyan hely, ahol a vendégek 90 százaléka így fizet.

A kártyahasználat egyértelműen kedvező hatása, hogy fehéríti szektort, mert a bevételeket így már sokkal nehezebb eltitkolni. A feketézés rendszerének másik lába azonban érintetlen: a bevételeket megfelelő mértékű, fiktív költségekkel ellensúlyozzák, hogy ne keletkezzen túl nagy adóköteles profit.

A borravaló sorsa ebben az új felállásban megváltozott. Gyakran találkozni azzal, hogy a pincér fizetéskor felhívja a vendég figyelmét arra, hogy ha kártyával fizetve adna jattot, akkor jobb ha tudja, hogy azt ő nem fogja megkapni. Ilyenkor ugyanis a pénz értelemszerűen a céghez folyik be, a tulajdonos pedig dönthet, hogy odaadja a pincérnek vagy sem.

Vannak olyan helyek, ahol ezt a pénzt tényleg nem adják oda a pincérnek, máshol azt várják el, hogy hozzon valamilyen számlát cserébe, és akkor megkaphatja a teljes összeget, a harmadik verzió pedig az, amikor a cég leadózza az összeget, esetleg visszatart belőle egy részt, és a maradékot adja vissza a munkavállalójának. A kifizetés azonban gyakran itt is feketén megy.

A piac további fehéredése azért nehéz ügy, mert ahogy az éttermesek mondták nekünk, a borravaló olyan jelentős összeg, ami egy közepes méretű egységnél teljes egészében biztosíthatja egy-két alkalmazott fizetését. A pincérek manapság helytől függően összesen 250-350 ezer forint között visznek haza havonta, 4-6 órás bérminimummal bejelentve, és borravalóval nettó értékben számolva.

Az egyébként elszálló fizetések mellett (egy jobb szakácsot ma már havi nettó 500 ezer forint alatt nem lehet találni) a vendéglősök a végsőkig kapaszkodni fognak abba, hogy a pincéreiket a készpénzben kapott borravalóval fizessék ki.

Ennek fényében érthető meg, hogy a szervizdíj miért nem terjed, illetve miért csak a drágább, minőségibb éttermekben próbálkoznak vele. A szervizdíj általában azt eredményezi, hogy a vendég ezen felül nem ad borravalót, vagyis a vendéglősnek a pincérek bérét teljes mértékben le kell papíroznia, ami csak bonyolítja a könyvelését.

A minőségibb éttermek egy része kezd elmozdulni a profitmegosztásos modell felé. Ebben a személetben a pincér olyan szerepben van, mint egy értékesítő, aki a cég által elért profit arányában kapja a fizetését, egyes helyeken már sávos rendszerben és bónuszokkal növelve. Ám minél kisebb és alacsonyabb minőséget kínál egy étterem, annál nehezebben tud ellépni ebbe az irányba.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat bankkártya borravaló étterem fizetés hitelkártya pincér Olvasson tovább a kategóriában