Tavaly nagyjából 595 millió dollárt, vagyis 184 milliárd forintot keresett Elon Musk, amivel az Egyesült Államok legjobban fizetett vállalatvezetője volt 2019-ben a Bloomberg összesítése szerint. A Tesla élén álló Muskot a kereseti rangsorban többnyire olyan technológiai cégek vezetői követik, mint például az Apple, az Intel, a Google-t üzemeltető Alphabet és a Microsoft – manapság már nem a bankárok uralják az efféle listákat.
Igaz, a pénzösszegek túlnyomó részét nem fizetésként, hanem jutalomként, bizonyos feltételek teljesüléséhez kötött (részvény)opcióként vagy részvénycsomag formájában kapták meg a cégvezetők. Illetve bizonyos esetekben még nem is kapták meg, hiszen például Musk 2018-ban egy tíz évre szóló opciós javadalmazási szerződést kapott, és az ebben szereplő célok teljesítésének nagy része még hátravan. Módszertani okokból a Bloomberg azonban a tízéves időszak minden évéhez hozzárendeli a szóban forgó összeg tizedét, részvényjuttatás esetében az adott vállalat pénzügyi évének végén érvényes árfolyamon.
Ahogy az alábbi ábrán látszik, a legjobban keresők mezőnyében nem csak Musk esetében jellemző, hogy nincs hagyományos értelemben vett bérezés, vagy csak elhanyagolható súllyal van jelen a teljes juttatási csomagban.
Jó hír a Wall Street-i pénzemberek eltűnése a listáról, mert ha őket motiválnák nagy értékű részvénycsomagokkal, opciókkal és egyéb hasonló jövedelemtételekkel, az komoly kockázatot jelentene a pénzügyi rendszerekre nézve – ahogyan az világossá vált a 2008-as válság során. (A listán látható vállalatok közül egyedül a Blackstone köthető a pénzügyi szektorhoz). Egy a Bloomberg által megkérdezett szakértő azonban azt is megjegyezte a listával kapcsolatban, hogy az elképesztő jövedelmek a technológiai iparágban a társadalmat és a környezetet károsító lépésekre sarkallhatják a cégvezetőket.
Még inkább aggasztó, hogy az elmúlt négy évtized során a vezetői javadalmazások mértéke átlagosan 900 százalékkal nőtt, míg egy átlagos munkás bére – az infláció hatását kiszűrve – csak 12 százalékkal az Economic Policy Institute eredményei szerint. A döbbenetes különbség leginkább annak köszönhető, hogy a 2008-as válság óta a menedzserek javadalmazását gyakran az általuk vezetett vállalatok tőzsdei teljesítményéhez kötik, és amíg a részvényárfolyamok felfelé mennek, nincs igazán korlátja az emeléseknek. Ez a gyakorlat a technológiai iparágban különösen elterjedt, ami végső soron érthető, a világ legértékesebb vállalatai kerülnek ki ebből a szektorból.
