(A szerző a Cambridge Econometrics budapesti irodájának ügyvezetője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Meghökkentő lépéseivel és a világpolitikába hozott unortodox megközelítésével pont az a Donald Trump amerikai elnök adhat új lendületet a klímaváltozás elleni küzdelemnek, aki a legkevésbé sem nevezhető a zöld átmenet élharcosának. Trump kiléptette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből, és egy sor olyan intézkedést tett, amelyek aláássák a globális felmelegedés hatásainak csökkentésére irányuló összes eddigi erőfeszítést.

Akkor hogy is van ez? Mit tesz Trump a klímaváltozás ellen? Természetesen ő maga semmit. Azonban az az ötlete, hogy az európai országok GDP-jük nagyobb részét fordítsák hadiipari kiadásokra, védjék meg saját magukat, és általában a kockázatokat nem csak biztonsági, de gazdasági téren is felfokozó retorikája kiváló ötletet adott számos kutatónak, hogy a felmelegedés kérdésére ne pusztán szabályozási és elvi kérdésként, hanem kockázati tényezőként tekintsenek. Ez a megközelítés pedig nagy valószínűséggel

jóval nagyobb lendületet adhat a klímaváltozás elleni harcnak, mint minden eddigi szabályozási vagy keresletvisszafogó lépés együttvéve.

Persze a gondolkodás megváltozásához nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a 2024-es év hozta el a valaha mért legnagyobb mértékű kárkifizetéseket olyan természeti katasztrófák után, amelyeket már egyértelműen a klímaváltozás okozott. Vagyis, a globális felmelegedés hatásai egyre inkább kiszámolhatóvá válnak, ami talán technikai apróságnak és egy közgazdász hétköznapi örömének tűnik, azonban sorsfordító lehet az emberiség jelenlegi legnagyobb problémájával kapcsolatos gondolkodásban.

Ehhez továbbá hozzájárul még egy újfajta megközelítés – szintén matematikai alapokon – amely a Föld teherbíró képességét is egyre inkább figyelembe veszi, és folyamatosan azt számolja, mekkora kárt okozunk magunknak, ha tovább nyújtózkodunk, mint ameddig globális takarónk ér.

Háborús logika

Az elmúlt években több számítás is született, hogy mi lenne, ha az európai államok nem csupán a hadiipari ráfordításaikat kötnék egy GDP-arányos célszámhoz, hanem a zöld átmenet és a felmelegedés elleni harc érdekében is hasonló módon a GDP-hez mérten tűznének ki új célokat.

Vajon milyen hatása lenne, ha az európai országok hasonló mértékben, a GDP 2-3 százalékára növelnék a klímaváltozás megelőzésére – a zöld átmenetre – fordított beruházásaikat? Kiszámoltuk, és az jött ki, hogy megérné. A nulla szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás gazdasági hatását értékelve a Cambridge Econometrics számításai szerint a brit Klímaváltozási Bizottság (UK Climate Change Committee) által ajánlott „hatodik szén-dioxid-kibocsátási költségvetés” teljesítése növelné a gazdasági jólétet^*Körülbelül 2-3 százalékkal magasabb GDP-t eredményezne a 2020-2050 közötti időszakban, és körülbelül 300 ezer új munkahelyet hozna létre csupán Nagy-Britanniában..

A modellezés azt mutatja, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó technológiák bevezetésének kezdeti költségei ellenére nőne jólét, mivel nőnének az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások, csökkenne az importált olajtól és gáztól való függőség, valamint a dinamikusabban működő innovációnak köszönhetően csökkennének a megújulóenergia-technológiák költségei.

A Cambridge-i Egyetem és a Boston Consulting Group is hasonló eredményekre jutott, jelentésük szerint jelentősen megtérülnének a klímabefektetések^*Ha hagyjuk, hogy a globális felmelegedés mértéke 2100-ra elérje az iparosodás előtti szinthez képest a 3 Celsius-fokot, a kumulált gazdasági teljesítmény 15-34 százalékkal csökkenhet. Ezzel szemben, ha a kumulált GDP 1-2 százalékát fordítanánk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra és annak mérséklésére, hogy a felmelegedés mértékét 2 Celsius-fokon tartsuk, a gazdasági károk mértéke mindössze 2-4 százalékot tenne ki.. A háborús logikát azonban nem csak a GDP-arányos ráfordításra húzhatjuk rá, ha a felmelegedés elleni harc lehetséges megoldásairól gondolkodunk.

A klímaváltozás 2024-re biztonsági kockázattá vált. Olyan kockázattá, mint egy háború: mint egyének, vállalatok, szervezetek, nem tudjuk befolyásolni, hatalmas károkat okoz, de már ki tudjuk mutatni, és tervezhetünk, sőt, terveznünk kell vele. Ha pedig modellezhető, akkor azt is ki tudjuk számolni, hogy mennyit kell a károk helyreállítására költenünk, és mennyit kellene megelőzésre költeni, és hogy a megelőzés mennyivel kerülne kevesebbe, mint a helyreállítás.

Ha a klímaváltozásra nem elvont, távoli veszélyként, hanem

konkrét, közvetlen, kiszámolható kárként tekintenénk, új lökést adna annak, hogy végre valóban komolyan vegyük.

A Föld teherbíró képessége

A stratégiai gondolkodás e lehetséges átbillenésével egyidőben jelentkezik egy szintén matematikai alapokra épülő újfajta megközelítés. A Föld teherbíró képességéről már hallunk egy ideje, azonban ez is más megvilágításba kerül, ha számszerűsítjük. A mai gazdasági környezetben, ha károkról és azok kiszámításáról beszélünk, a legjobb, ha a biztosítótársaságokhoz, és azok aktuáriusaihoz fordulunk, akik az egyes kártípusok adatait vizsgálják. Az ő számításaikból derül ki, hogy a klímaváltozásból adódó természeti katasztrófák már az összes biztosítók felé bejelentett kárigény egyharmadáért felelősek globálisan, a károk pedig körülbelül 600 milliárd dollárt tettek ki az elmúlt két évtizedben.

És szintén az aktuáriusoktól jön az a most már számításokkal alátámasztott felismerés, hogy a Föld lassan csődöt jelent, ha az emberiség a jelenlegi ütemben használja fel továbbra is a bolygó erőforrásait.

Az elmúlt években a „Föld fizetőképessége” új fogalomként jelent meg a klímaváltozással kapcsolatos gondolkodásban. A brit Aktuáriusok Intézete immár negyedik alkalommal adta ki az idei év elején a Föld fizetőképességéről szóló jelentését, és katasztrofális társadalmi és gazdasági hatásokat jósol benne.

A globális gazdaságnak a GDP 50 százalékos csökkenésével kell szembenéznie 2070 és 2090 között, ha nem teszünk azonnali politikai lépéseket az éghajlati válság okozta kockázatok ellen. A lakosságot már most is érintik az élelmezési rendszer sokkjai, a vízellátás bizonytalansága, a hőstressz és a fertőző betegségek. Kellő lépések hiányában egyre valószínűbbé válnak a tömeges halálozások, a tömeges kitelepítések, a súlyos gazdasági visszaesés és a különböző konfliktusok

– kezdi a jelentés, amely egyben keretrendszert nyújt ahhoz, hogy a valós kockázatokat a kockázatkezelési szakemberek egyre jobban beépíthessék a számításaikba világszerte, és az új megközelítéssel a jövőbeli jólétet alapozzuk meg, nem pusztán riogatás, hanem konkrét kalkulációk alapján. A jelentés szintén fontos megállapítása, hogy a politikai döntéseket befolyásoló reális kockázati számítások hiánya a szükségesnél lassabb cselekvéshez vezetett az eddigiekben.

A jelentés összefoglalójában a lehetséges megoldásokra is javaslatokat tesznek. Ezek között pedig kiemelt helyen szerepel, hogy a kockázatok kiszámításáért felelős személyekre lenne szükség országonként, hogy a kockázatkezelés rendszerszinten épülhessen be a gondolkodásba, és még inkább a cselekvésbe.

Ha a kockázat kiszámolható, figyelembe is vesszük

Elérkeztünk tehát egy új megközelítéshez, ami remélhetőleg más pályára helyezi a klímaváltozás elleni lépésekről szóló gondolkodást.

A biztosítók kockázatszámításainak egyre nagyobb tere és jelentősége van a megoldási lépések kidolgozása során. Az aktuáriusok munkájának köszönhetően a valószínűségek számszerűsítése ma már be tud épülni a megoldási folyamatba. Egyre több adatunk is van a károk mértékéről és bekövetkezési mintáiról, így a várható károk már egyre jobban kiszámíthatóak, ezáltal pedig beépíthetőek a gazdasági, pénzügyi, vállalati modellekbe.

A Global Tipping Points (Globális Átbillenési Pontok) weboldalán igencsak látványos ábra szemlélteti a kiszámolt veszélyeket. A függőleges tengelyen a hatás mértékét, a vízszintes tengelyen hatások valószínűségét jelzik. Így tehát a jobb felső sarokban láthatók azok az események, amelyek a legnagyobb bajt okozzák, hiszen a legvalószínűbbek és a legnagyobb hatást fejtik ki.

Forrás: https://global-tipping-points.org/risk-dashboard/

Mindez nagyon új gondolkodást tükröz a pénzügyi, vállalati szféra szereplői felé is. Ma már a klímaváltozás kérdése és az erre való felkészülés nem jogszabályi megfelelés vagy az egyéni szükségletek visszafogásának kérdése, hanem valós kockázatként jelenik meg, és emiatt egyre inkább értelmezhetőbbé válik a pénzügyi szereplők, a vállalatok és az egyének számára is.

A kockázatalapú gondolkodásnak máris látjuk az eredményét, illetve, hogy hogyan katalizálja az átalakulás folyamatát. Az Európai Központ Bank (ECB) jelenleg azt vizsgálja, hogy a klímakockázatok milyen valós üzleti kockázatokat jelentenek a bankok számára. És ezen belül is egyre erősödik az igény a fizikai kockázatok, mint például a természeti katasztrófák, aszályok, vagy erdőtüzek kiszámítására.

A központi bankok által létrehozott szerveződés, a Network for Greening the Financial System (NGFS) állásfoglalása szerint is egyre pontosabb számítások szükségesek a konkrét kockázatokról. És a vállalati és intézményi igényekre reagálva – továbbá köszönhetően egy friss vállalati együttműködésnek – a Cambridge Econometrics már vállalati szinten is tudja modellezni a klímakockázatok hatásait.

Mit számoljunk még?

A Trump-vezetés kezdeményezésére most bevezetés alatt és előtt álló importvámok ellentétesek a világgazdaság közelmúltig domináns szervezőelvével. A globalizáció, mint egyfajta gravitációs erő, mindig a lehető legalacsonyabb előállítási költség irányába tereli a vállalatokat. Az erőteljes importvámok ezeket a rendeződési folyamatokat számolják fel és általánosan minden előállított termék megdrágulásához vezetnek globális szinten.

Jelenleg épp egy nagy nemzetközi nyugdíjalapnak készítünk gazdasági előrejelzéseket. A természeti katasztrófáknak és a politikai földindulásnak köszönhetően ma már recessziós szcenáriót is számolnunk kell nekik. Mi történik, ha a következő évtizedekben a legnagyobb gazdaságok elnyúló recesszióba kerülnek, vagy esetleg az úgynevezett „növekedés utáni gazdaság” (post-growth economy) irányzatot követve alakítják a gazdaságpolitikát?

Ez az életet – és mindent, ami annak fenntartásához szükséges – helyezi a gazdasági és társadalmi tevékenység középpontjába, szemben a pénz soha véget nem érő felhalmozásával és a növekedés hajszolásával minden áron és a következményekre való tekintet nélkül. Ez az irányzat egyre népszerűbb, és nem kizárt, hogy a jövőben tért nyer, és növekedés nélküli pályára állít át néhány nagyobb gazdaságot. Ez egy újabb forgatókönyv, amivel a befektetőknek, vállalati szereplőknek és pénzügyi szakembereknek számolniuk kell.

Lecke Trumptól

Úgy tűnik, a klímaváltozással kapcsolatos gondolkodás olyan, mint a dohányzásellenes akciók. Amíg csak fotókat mutogatunk szétroncsolódott tüdőkről, azok csak távoli képek maradnak, amik nem velünk történnek. Abban a pillanatban, hogy a költségek kiszámolhatóvá és ezáltal láthatóvá válnak – elvesztem a fél tüdőm és emiatt a munkám, lenullázódik a vállalatom profitja a természeti károk miatt – beindul a fejekben is a változás.

A gondolkodásbeli változás pedig a legfontosabb katalizátor. Akkor még nem volt világos, de most visszatekintve jól látható, hogy miután Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, Nyugat-Európa leválása az orosz gázról sokkal gyorsabban meg tudott történni, mert addigra már a gondolkodás részévé vált, hogy meg kell szabadulni a fosszilis tüzelőanyagoktól, amint csak lehet. És persze az is igaz, hogy a háború kitörése miatti közvetlen kockázat jobban felgyorsította az átmenetet, mint minden korábbi érvelés, vagy szabályozás.

Itt van tehát a lecke a háborús gondolkodásból a klímaváltozás elleni harchoz: ha kockázatalapúra állítjuk át a gondolkodásunkat,

rögtön értjük, hogy miről beszélünk, és rögtön tudjuk, hogy mit kell tennünk a magunk védelmében.

Így a biztosítói, befektetői és a vállalati gondolkodás már képes lesz hosszabb távon mérlegelni. Ha egy vállalatvezető tudja, hogy a következő nyári aszály a korábbi profit mértékét többszörösen meghaladhatja, máris tudja, mekkora veszélyre számíthat és mennyire drasztikus lépéseket kell tennie.

Mindez pedig sokkal nagyobb mértékben gyorsíthatja a zöld átállás folyamatát, mert a változásokat már nem valami elképzelt, ideális világ felépítésének ábrándja, vagy egy ránk erőletetett bürokratikus és kiszámíthatatlan szabályozás hajtja, hanem a jól látható és közvetlen kockázat. Ami tőlünk függetlenül, de egyre valószínűbben fogja érinteni az életminőségünket, a vállalataink növekedési és profittermelő képességét, és az intézményeink, ellátórendszereink működőképességét is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkFüstbe megy az első klímacél, és fordulat kellene, hogy ne kövesse a másodikEgyre inkább illúzió a másfél fokos felmelegedés, a vállalások és beruházási tervek inkább 2,5-3 fokot adnak ki, ami drámai következményekkel járhat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSúlyosan alábecsülhetjük a klímaváltozás gazdasági kockázataitA legújabb hőmérsékleti anomáliák arra utalnak, hogy az éghajlat globális átalakulása hamarabb változtatja meg a klímarendszert, mint azt korábban várták.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTényleg nem lehetünk egyszerre versenyképesebbek és fenntarthatóbbak is?Egyre többen kérdőjelezik meg az utóbbi időben, de a versenyképesség értelmezhetetlen lesz, ha nem lépünk fel a környezeti válsággal szemben.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Donald Trump fenntarthatóság klímakockázatok klímaváltozás kockázatok Olvasson tovább a kategóriában