Bár az utolsó percben vagyunk, van megoldás a globális klímaváltozás lefékezésére, amely révén az életünk egészségesebb, a környezetünk élhetőbb, a társadalmunk igazságosabb és gazdaságunk termelékenyebb lehet – nagyjából ezzel az üzenettel invitált a CEU-n rendezett csütörtök esti előadásra Ürge-Vorsatz Diána, az egyetem klímaváltozással foglalkozó oktatója.

Az esemény tehát az emberiség előtt álló legnagyobb kihívására (ahogy felvezetőjében Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese jellemezte) ígért megoldási javaslatokat. Az előadást külön érdekessé tette, hogy Ürge-Vorsatz és az Ökoanyu nevű ökoblog írója, Nagy Réka mellett a harmadik fellépő a CEU-t elüldöző magyar állam egyik reprezentánsa, Kőrösi Csaba volt, aki a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) fenntarthatósági igazgatóságának vezetője.

Az előadás felvezetője Ürge-Vorsatz Diánával. 

A hangzatos állítások ellenére a klímaváltozás hatásait felületesen ismerő ember a másfél órás előadás után inkább kilátástalanabbnak érezhette a helyzetét, mintsem okosabbnak magát. Ez nem is elborzasztó adatokból vagy apokaliptikus víziókból adódott, inkább a klímaváltozás elleni küzdelem legkompetensebbnek gondolt magyar szereplőinek tanácstalanságából.

Például az este legérdekesebb pillanata talán az volt, amikor az 51 éves Ürge-Vorsatz arról beszélt, hogy az ő generációja csődöt mondott, és nem fogja tudni megoldani a klímaváltozást problémáját, miközben szerinte az utolsó másodpercben vagyunk. A klímaváltozást zászlajára tűző KEH legilletékesebb embere pedig leginkább közhelyek puffogtatásába és a magyar állam szerepének bagatellizálásába menekült. 

A klímaváltozás nyilván sokrétű kérdés, amelyet nehéz lehet a komplexitását frappánsan megragadva bemutatni 20-30 percben olyanoknak, akiknek eltérő tudása van a jelenségről. Beszéde első részében azonban Ürge-Vorsatz lényegre törően és változatosan szemléltette a klímaváltozás mibenlétét. Érthető példákkal támasztotta alá, hogy miért probléma az akár egy Celsius-fokos változás, látványos grafikonokat mutatott a hőmérsékleti változásokról, a jelenség összetettségét érzékeltetve beszélt a poloskainvázióról és még arról is, hogy 2025-ben Szerbia után nálunk fog leginkább elterjedni a nyugat-nílusi láz az európai országok közül.

Nagyjából két-háromszáz ember láthatta az előadást. Fotó: Végel Dániel/CEU

A beharangozott megoldási javaslatai azonban kizárólag a passzív házak energiatakarékosságának hangsúlyozására korlátozódtak. Mutatott képeket németországi és magyarországi passzív házakról, beszélt a hatékonyságukról, bizonygatta a technológia létezését, de valahogy egészen valószínűtlen volt, ahogy kizárólag az épületek dekarbonizálását emelte ki megoldásként, miközben pár perce még az éghajlatváltozás összetettségét mutatta be több oldalról.

Az idő szűkössége nyilván korlátozta, de még az általa szükségesnek tartott építkezési boomot sem mutatta be a kontextusában. Nem derült ki, hogy milyen erőforrásokból és mi alapján tarja megvalósíthatónak a világ vagy legalábbis Magyarország passzívházasítását. Erről mindössze annyit mondott, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne engedjük meg magunknak. Arról is csak érintőlegesen beszélt, hogy egy ilyen átalakítás milyen környezeti terheléssel járhat, mivel az építőipar az egyik legnagyobb felelőse a klímaváltozásnak. Összességében tehát nem sok derült ki arról, hogyan is lehet igazságosabb a társadalom és termelékenyebb a gazdaságunk, és olyan túl sok megoldási javaslattal sem állt elő.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk15 módszer, amellyel meg lehetne fékezni a klímaváltozástAz emberiség rendelkezik azzal a tudományos, technikai és ipari háttérrel, amelynek segítségével 50 év alatt megbirkózhat a problémával.

A következő felszólaló a köztársasági elnöki hivatal munkatársa, Kőrösi Csaba volt, aki a kissé csapongó kliséit némileg színpadias hangsúlyozással próbálta mélyértelműbbé tenni. A semmitmondó politikai aktor sztereotípiáját megtestesítve fő állításai olyasmikben merültek ki, hogy a klímaváltozás megfékezéséhez pályamódosításra lenne szükség, csökkenteni kellene az üvegházgátasú gázok kibocsátását vagy minden egyes döntésünket alaposan kellene mérlegelnünk. Látványosan távol tartotta magát a magyar állam vagy a politikai szereplők felelősségétől és szerepétől.

A harmadik felszólaló, Nagy Réka blogger tette a legkézzelfoghatóbb állításokat, még ha a mikroszintet képviselve ez nyilván egyszerűbb feladat is a nagyívű megoldásoknál. Azt mondta, nagyjából 8-9 éve kezdett el változtatni az életmódján, hogy minél környezettudatosabban éljen. Alapvetően a hétköznapi ember felelősségét hangsúlyozta, és különböző mindennapi praktikákat hozott fel követendő példaként, mint a mosható pelenka használata, a fölösleges dolgok vásárlásának elkerülése vagy a szezonális és helyi élelmiszerek preferálása.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMegvannak a klímaváltozás elleni eszközök, már csak használni kéne őketRohamosan fejlődnek és terjednek a környezetbarát technológiák, mégis csúcson van a szén-dioxid kibocsátás, amire még az éghajlat változásával foglalkozó kutatók sem számítottak.

A három előadás után a közönség néhány kérdésére válaszoltak az előadók. A generációk felelősségének boncolgatása során mondta azt Ürge-Vorsatz, hogy az ő generációjuk csődöt mondott, még a károsanyag-kibocsátás növekedésének ütemét is alig sikerült megtörniük, és nem hiszi, hogy az ő generációja meg tudná oldani a klímaváltozást, pedig „mi ülünk a döntéshozó szervekben”. Ez az állítás különösen az előadás promovideójának pozitív kicsengése után tűnt éles fordulatnak. Bármilyen szimbolikusan értve beszélt is az utolsó percről – amely idővel már utolsó másodperccé fordult át -, nehezen elképzelhető, hogy abba egy új generáció felnövése hogyan fér bele. 

Kőrösi és Nagy Réka is leginkább saját gyerekeik frappáns észrevételeire alapozták az optimizmusukat, és persze előjött a 16 éves svéd aktivista esete, aki egy éve sztrájkol a svéd parlament lépcsőjénél a hét egy napján. Bármilyen csodálatraméltó egy 16 éves ilyen elnyűhetetlen kiállása, mégis szürreálisan hatott, hogy a média szeszélye során felkapott lány testesítheti meg a reményt a nála összehasonlíthatatlanul nagyobb hatalommal rendelkező gazdasági és politikai elittel szemben. 

Fotó: Végel Dániel/CEU

Az utolsó percekig nem jött elő az a kérdés, hogy a magyar államnak milyen szerepe van a klímaváltozás megfékezésében. A végül a közönségtől megérkező kérdés azért is nagyon aktuális, mert Magyarország az egyetlen uniós ország, ahol öt éve csökken a megújuló energia aránya, és szmogban úszó falvak segítségével küszködünk, hogy megfeleljünk a zöldkvótának.

Kőrösi Csaba válaszában semmilyen kritika nem merült fel, alapvetően bagatellizálta a kérdést. Annyival intézte el a felelősségünket, hogy szerinte méretéből fakadóan Magyarországnak nagyon kicsi a részesedése a globális károsanyag-kibocsátásban. Ezen kívül még azt mondta, hogy az egy főre jutó kibocsátásunk 20-30 százalékkal alacsonyabb az uniós átlaghoz képest, ezen kívül még az árvízvédelem hatékonyságáról mondott valamit.

Az elnagyolt válasz különösen jól kidomborította a kontrasztot a legnagyobb befolyással rendelkező politikai aktorok egymásra mutogatása és a talán naiv kisember sziszifuszi harca között. Míg nem sokkal korábban Nagy Réka arról beszélt, hogy miért érheti meg újrahasznosítani egy félpár zoknit vagy szőlőmagolajat használni sminklemosónak, és akár pár száz ember is komoly változást jelenthet, Kőrösi nagyvonalúan elintézte azzal a felelősségünket, hogy mi úgysem számítunk. Közben pedig csak a szennyezett levegő miatt meghal évente 15 ezer magyar, és egész kistérségek fulladoznak a szmog miatt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet ceu éghajlatváltozás klímaváltozás környezetvédelem Olvasson tovább a kategóriában