Amikor korábban részletesen írtunk arról, hogy milyen nagy divat lett Szlovákiába járni élelmiszert vásárolni, nem foglalkoztunk a jelenségnek egy érdekes mellékhatásával. A közösségi médiás beszámolók alapján ugyanis látszik, hogy „ha már egyszer ott vannak” és vásárolnak a magyarok, akkor élelmiszer mellett mást is elkezdenek keresni. Az autógumitól kezdve a falicsempéig minden érdekli őket, hátha a határ másik oldalán épp olcsóbban lehet ugyanahhoz a termékhez hozzájutni. Az egyik ilyen gyakran előkerülő termék a vény nélkül kapható gyógyszer.
A gyógyszerek árának összehasonlítása meglehetősen bonyolult és elég kényes feladat is. Az egyes termékek sokszor eltérő márkanevek és kiszerelések alatt, de még változó dózisokban vagy hozzáadott összetevőkkel is előfordulhatnak. Ráadásul a patikai piac általában nagyon töredezett, nagyobb hálózatok és egyedi kis gyógyszertárak is versenyeznek egymással, néha egészen speciális szabályok közé szorítva, ami befolyásolhatja az árképzésüket is.
Mi most arra vállalkoztunk, hogy a legegyszerűbb vény nélkül kapható és szabadáras fejfájás- és lázcsillapítók csoportját hasonlítjuk össze négy országban: Magyarország mellett Szlovákiában, Csehországban és Svájcban.
A csoportot hivatalosan nem-szteroid gyulladáscsökkentőknek nevezik. Magyarországon az ide sorolt hatóanyagok közül mindössze öt nagyrészt le is fedi azt a termékkört, amit a hétköznapokban egyszerűen csak fejfájás- vagy lázcsillapítóknak hívnak. A vevők általában nem a hatóanyagok neveit ismerik, hanem a termékek márkanevét, de mivel nem szakmai újságban ezek nem jelenhetnek meg, sajnos mi sem tudjuk most leírni.
Nagyon ismert termékekről van szó, a gyógyszeres reklámok jelentős része ezeket népszerűsíti, és az internetes keresőbe beírva (főleg képekre állítva) azonnal mindenki láthatja, hogy melyekről van szó. A kérdéses hatóanyagok neve: acetil-szalicilsav, diklofenák, ibuprofén, metamizol-nátrium és paracetamol (a linkeket a Google képes keresőjére állítottuk be).
Az adatokat a BENU patikahálózat internetes áruházában néztük meg. Ez persze messze nem fedi le a teljes piacot, de a BENU azért kézenfekvő, mert mind a négy általunk vizsgált országban mértékadó szereplő, és mindenhol van internetes értékesítése is. Ahhoz hasonlóan jártunk tehát el, mintha egy liter tej árát ugyanannak a boltláncnak az üzletében néznénk meg, különböző országokban. Így azonban az eredmény nem feltétlenül a konkrét árak miatt érdekes, hanem azért, mert legalább a nagyságrendi eltéréseket vagy trendeket megmutatja.
Minden hatóanyag esetében minden országban azt néztük meg, hogy egyetlen milligram mennyibe kerül, ha a legolcsóbban szeretnénk hozzájutni. Lehet, hogy az egyik országban ehhez 50 darab 100 milligrammos tablettát kell jelenleg venni, a másikban viszont 28 darab 400 milligrammosat, vagy egészen más variációt, de a kiszerelést és a dózist ebben az értelemben nem vettük figyelembe, hogy összehasonlítható legyen a fajlagos ár.
A további módszertani megkötések a mondat végén lévő csillagra kattintva olvashatóak.*Csak tabletta formátummal számoltunk, porokkal, kenőcsökkel, gélekkel és hasonlókkal nem. A kombinált (több hatóanyagot tartalmazó) termékeket nem vettük be az összehasonlításba, azokat viszont igen, amelyek csak a vizsgált hatóanyagot és egyéb kiegészítő összetevőket (például jellemzően koffeint) is tartalmaznak.
Az első grafikon az acetil-szalicilsav fajlagos fogyasztói árát mutatja be:
A diklofenák esetében ezt az eredményt kaptuk:
Az ibuprofén ára az egyes országokban így alakul jelenleg:
A paracetamolért pedig minimum ennyit kell fizetni:
Magyarországon népszerű hatóanyag még a metamizol-nátrium is, a többi országban azonban ez vényköteles, így azt összehasonlítani nem tudtuk.
Az eredmények egyrészt azt mutatják, hogy az árakban óriási eltérések lehetnek az egyes országokban, másrészt jól látszik, hogy négyből három esetben
Egyedül a paracetamolhoz lehet nálunk olcsóbban hozzájutni, mint Csehországban vagy Szlovákiában.
Hangsúlyozzuk, hogy ezek a termékek szabadárasak, és azt is érdemes figyelembe venni, hogy a fogyasztói árakban vélhetően nem a patikai árrésekben lévő különbségek a döntőek. Mivel mi csak a legolcsóbb lehetőségeket vetettük össze, döntő lehet, hogy az adott piacon egy-egy hatóanyagnak van-e olyan verziója, amely alapvetően nem a marketinggel, hanem az árral akarja eladni magát.
Adatgyűjtésünkkor ugyanis egyértelműen látszott az az egyáltalán nem meglepő jelenség, hogy az agyonreklámozott termékek szinte mindig a legdrágábbak, a komoly marketing nyilvánvalóan sokba kerül. Valószínű, hogy a vezető márkák árai között nem lenne akkora különbség, mint amit mértünk, de a tudatos vásárló (aki nem ragaszkodik a márkákhoz, ismeri a hatóanyagok nevét, és az alapján vásárol) a négy országban egészen eltérő árakkal találkozhat.
Adat
Fontos