A szlovák határtól pár kilométerre fekvő borsodi Semjénben disznót vágnak az egyik mellékutcában. “Ez most hirtelen jött. Belelépett egy szögbe az ólban, és jobbnak láttuk levágni” – mondja a téli hidegben Mihály, akinek fiai és kollégái segítenek.

Pár éve még nem biztos, hogy megengedhetett volna magának egy disznóvágást. Ahogy az 500 fős falu jelentős része, Mihály és felesége is közmunkásként dolgozott havi pár tízezer forintért.

Mihály (középen) disznóvágás közben. Fotó: Hajdú D. András

Most azonban mindenhol a gyarapodás jelei látszanak az udvarról: frissen leszigetelt és lefestett házfal, lecserélt nyílászárók, új kocsibeálló és benne egy egy éve használtan vásárolt, csillogó Audi.

Mihály és felesége az elmúlt években biztos egzisztenciát épített fel a periférián fekvő faluban. A férfi egy közeli építőipari cégnél kapott munkát, amellyel járja az országot: Budapestre, a román határhoz vagy éppen a közeli Szlovákiába jár dolgozni. Felesége szintén egy piaci céghez került, a régió egyik jelentős élelmiszerüzemében dolgozik.

A környék munkahelyein túlórával akár havi nettó 300 ezer fölött lehet keresni. Éjszakai és hétvégi műszakok bevállalásával egy házaspár havi 500-600 vagy akár 700 ezer forintot is meg tud keresni az egyik legszegényebb magyar vidéken. Ez hatalmas különbség ahhoz a nettó 100 ezer forint körüli összeghez képest, amelyet néhány éve kereshetett egy közmunkásként dolgozó pár.

A munka annyira lefoglalja őket, hogy Mihályéknak már a veteményesükre sem marad idejük. Zöldségek helyett így kevesebb gondozást igénylő akácok és fenyők magasodnak a kertben. Nem ez az egyetlen jele, hogy Mihályék előre terveznek: legfontosabb céljáról azt mondta, hogy a gyerekek végezzék el az iskolát.

Százezrek felemelkedése

Az elmúlt években nemcsak Mihályék élete változott meg gyökeresen, hanem sok százezer magyar emelkedett ki a szegénységből. A Fidesz hatalomra kerülése óta harmadára csökkent a súlyos deprivációban élők aránya^*
A súlyos anyagi deprivációban élők életkörülményeit az erőforrások hiánya súlyosan korlátozza, és az alábbi 9 deprivációs tétel közül legalább 4 vonatkozik rájuk:
– hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék
– lakás megfelelő fűtésének hiánya
– váratlan kiadások fedezetének hiánya
– kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya
– évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya
– anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival
– anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel
– anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval
– anyagi okból nem rendelkezik telefonnal. 2013-ban 2,7 millió magyar nélkülözött súlyosan, 2020-ra 800 ezer alá csökkent a számuk.

A változás egyik oka, hogy az elmúlt tíz évben jelentős mértékben nőttek a reálbérek Magyarországon, aminek köszönhetően először lett jelentős mértékben magasabb az életszínvonal a rendszerváltás időszakához képest (ugyanakkor a régiós országok jellemzően nálunk is nagyobb mértékben jutottak előrébb).

A tömeges felemelkedés másik fontos oka, hogy európai szinten is kimagasló mértékben nőtt a foglalkoztatottság. Az Orbán-kormányoknak ez kezdetektől a prioritása volt, és a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta az utolsók közül a 8. helyre kerültünk az EU-ban. Magyarországnál csak Máltán nőtt nagyobb mértékben a foglalkoztatottak aránya.

2010 óta 22 százalékkal, 850 ezerrel dolgoznak többen, miközben a lakosság 400 ezerrel csökkent. A legnagyobb mértékben – részben az alacsony bázis miatt – a legkevésbé fejlett keleti országrészben nőtt a foglalkoztatottak aránya^*Az előző grafikonnal szemben a következőn a 15-64 közöttiek értékei látszódnak. .

Közülük is kiemelkedik az ukrán-szlovák-magyar hármashatár közelében fekvő cigándi járás – ahol a cikk elején említett Mihályék is élnek -, ahol több mint 50 százalékkal nőtt a foglalkoztatottság. A Tisza és Bodrog közé ékelt járás – lényegében a Bodrogköz – az egyik legszegényebb vidék Magyarországon. Egy 2015-ös egyetemi kutatás szerint a 174 járás közül a cigándi volt a legkevésbé versenyképes.

A cigándi járás hozzávetőlesen. Nagyítani a bal alsó sarokban lehet. 

A foglalkoztatottság felfutása azonban érzékelhető változásokat indított el a Bodrogközben. Az egyre magasabb jövedelmek hatása Mihályékhoz hasonlóan más házakon is látszik. Egyre több az autó, és egyre kevesebben kényszerülnek elköltözni. Segédmunkások, napszámokosok napi 15-20 ezer forintot megkereshetnek. Ugyanakkor egyre nehezebb munkaerőt találni, és egyre láthatóbb problémává vált, hogy mennyien nem tudják megbecsülni, beosztani a korábban megszokottnál magasabb jövedelmeket.

Számos jel egy ezeknél is messzehatóbb társadalmi változásra utal: a cigányság fokozatos integrációjára. A foglalkoztatottság növekedése egy olyan kaput nyitott tágabbra, amelyet régebben nagyobb súllyal fogtak vissza ellenérzések, előítéletek, kulturális különbségek, vélt vagy valós sérelmek.

A fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy ne lenne számos nehézség és ne nyomorognának sokan a járásban. Továbbra is jelentős korlátot jelent az elszigeteltség, a helyi munkahelyek és szolgáltatások hiánya. Sokan ragadtak a közmunkában. A járás elzártabb részeiben mintha megállt volna az idő. Összességében azonban így is sokak szakadtak ki a szegénységből a Bodrogközben, a folyamattal párhuzamosan pedig rendkívül megerősödött a Fidesz.

“A szakmával rendelkezők mind elmentek dolgozni”

A foglalkoztatottság az északkeleti régióban, azon belül is Borsodban pörgött fel leginkább 2010 óta. Ebben jelentős szerepe volt a 2011-ben kibővített közmunkaprogramnak, amelyben a csúcson 250 ezren vettek részt országosan. Mostanra azonban 70 ezer alá csökkent a létszám, ami az összes dolgozó 1,4 százaléka.

Borsodban nagyobb szerepe van a közmunkának, 2022-ben az összes foglalkoztatott 6 százalékát tették ki. Ugyanakkor ahogy a grafikonon is látszik, jóval többen helyezkedtek el piaci állásokban: 50 ezerrel nőtt a létszámuk az elmúlt tíz évben, miközben közel 30 ezerrel csökkent a vármegye lakossága.

A legszegényebb, elszigetelt falvakban azonban továbbra is jelentős szerepe van a közfoglalkoztatásnak. A cikk elején említett faluban, Semjénben az 500 fős lakosság közül a csúcsidőszakban 120-an dolgoztak közmunkásként, köztük Mihály és felesége.

Az egykor mocsaras területen elterülő faluban a középkorban még pákászatból^*A pákászok azok a lápvidék környékén élő emberek, akik nem földet műveltek, hanem a lápvilág, mocsárvidék természeti kincseiből éltek. éltek, csónakokkal közlekedtek és cölöpökön álló házakban laktak. “A rendszerváltás előtt főleg mezőgazdaságból éltek, a tsz megszűnése után pedig az élelmesebbek, akik akartak valamit, elszegődtek máshova, sokan eljártak Sátoraljaújhelyre” – mondta a falu polgármestere, Setét Béla.

Setét Béla polgármester (balra), háttérben egy önkormányzati traktor. Fotó: Hajdú D. András

A tősgyökeres semjéni férfi is közéjük tartozott, bár ő már korábban elkezdett ingázni. Több mint harminc éven át dolgozott sofőrként a Volánnál, a Semjéntől 30 kilométerre fekvő sátoraljaújhelyi bázisra járt be.

2008 óta polgármester Semjénben, 2015 óta dolgozik főállásban. A váltásra amiatt is volt szükség, mert a kibővített közmunkaprogram jóval több feladattal jár. “Az időm nagy részében építési munkákat irányítok. Mindig annál a brigádnál vagyok, ahol érdemi munka van, mindent én mérek ki. Ahol kapálnak a csajok, minek álljak oda? Ha szigetelést csinálunk, akkor viszont én irányítok” – mondta Setét.

A térkövezéstől faültetésen át kerítésépítésig számos építkezési feladatot végeznek el. Emellett termesztenek hagymát, uborkát, paprikát (ebből évi 1,5-2 millió forint jön be), illetve 5-600 csirkét tartanak és 4-5 disznót, ezeket közösen szokta megenni a falu lakossága. Több pályázaton, kormányzati programon vesznek részt, és Setét szerint bármilyen eszközre volt szükségük, azonnal megkapták a programot szervező Belügyminisztériumtól.

Szociális célokra, templomrenoválásra, új játszótér építésére egyaránt érkeznek pályázati pénzek. Fotó: Hajdú D. András

Amikor polgármester lett, a hozzájuk hasonló kis falvakban 4-5 ember dolgozott közmunkásként, ez szám ment fel Semjénben 120-ig. Az országos munkaerőhiány fokozódásával párhuzamosan azonban csökkent a létszám, jelenleg 50 alatt van.

“Az értelmesebbje, a szakmával rendelkezők mind elmentek dolgozni a környék munkahelyeire. Volt itt burkoló, géplakatos, festő, ács vagy villanyszerelő, de mind elhelyezkedtek valahol, 1-2 hónap alatt lehet munkát találni a környéken” – mondta Setét.

Általános vélemény, hogy közmunkában jellemzően azok maradnak, akik nem képesek vagy nem akarnak piaci munkát végezni. “Több közmunkás kevésbé motivált, mert 2-3 családtagjuk olyan helyen dolgozik, ahol meg vannak fizetve” – mondta a polgármester.

A Bodrogközben a közeli Dámócon az egyik legnagyobb aránya a közmunkásoknak, az összes dolgozó 40 százalékát teszik ki. “Itt azok maradtak közmunkában, akik máshol nem nagyon tudnának elhelyezkedni. A negyven emberből egynek van jogsija és a felének nincs meg a nyolc általánosa” – mondta a helyi programot közelről ismerő megkérdezett.

“Legyünk őszinték, a közmunka kicsit lazább, mint egy hagyományos munkahely. Tudomásul kell venni, hogy a 75 ezer forint az 75 ezer forint. Ez a légkör ilyen, az olyan. Ott van fegyelem, itt meg olyan, amilyen” – foglalta össze Setét.

300 ezer forint két hét alatt

A közmunkából kilépők jellemzően két irányba indulnak el: vagy a közeli városokban lévő üzemekben kapnak munkát vagy az építőiparban. A legtöbben a német tulajdonban lévő sátoraljaújhelyi Prec-Cast öntödében dolgoznak és a kisvárdai Master Goodban, amely a legnagyobb magyar baromfifeldolgozó és tíz év alatt háromszorosára nőtt a létszáma, közel 2000 főre.

Ez a két cég saját buszokkal szállítja a dolgozókat Semjénből és több környékbeli településről. Számos megkérdezett szerint a hasonló gyárakban éjszakai és hétvégi pótlékokkal, illetve családi adókedvezménnyel akár nettó 300 ezer forint fölött lehet keresni, van, ahol a 400 ezer környékére is el lehet érni.

A több műszakos beosztás azonban terheli a családi életet és fizikálisan kimerítő, a hasonló üzemi munkáknak pedig jelentős egészségügyi kockázata van. “Nagyon jó munka volt, de a kezem nem bírta. Állsz a -6 fokban 10-11 órát és formázod a húsokat. Mindenki a kezére panaszkodott” – mondta egy húsüzemi dolgozó. Egy korábbi nehézipari dolgozó pedig azt mondta, hogy a gőz miatt nem bírta pár hónapnál többet, “fulladozott”.

Emellett sokan dolgoznak az építőiparban országszerte, ezt hívják hetelésnek vagy kéthetelésnek. A vendégmunkának régi hagyományai vannak a térségben, már a szocializmusban is több busszal vitték a munkásokat hétfőnként Cigándról Budapestre. A hetelők most is hétfő reggel indulnak és a hét végén térnek vissza, a kéthetelők pedig a következő szombatig maradnak (egy vasárnapi pihenőnappal). A szállást és az utazást biztosítják, a napidíj a pedig 20-25 ezer forint körül kezdődik, így kétheteléssel 300 ezer forintot is meg lehet keresni.

Több vállalkozó elmondása alapján egy jó szakmunkás a környéken dolgozva is meg tud keresni 25 ezer forintot egy nap. A segédmunkások napidíja is elérheti a 15-16 ezer forintot. A napszámosok napi 15-20 ezer forintot kérhetnek el, de így is egyre nehezebb embert találni.

“Amikor 2010 környékén elkezdtem vállalkozni, még nem volt olyan probléma, hogy nem találok embert. Feladtam egy hirdetést és még aznap 4-5 hívást kaptam. Most azonban nagyon nehéz megfelelő szakembert találni” – mondta egy környékbeli vállalkozó.

Cigány középosztály

Az egyre inkább kidomborodó munkaerőhiány pedig egyre inkább elősegíti az egyre jelentősebb cigány népesség integrációját. Erről az országszerte jellemző jelenségről korábban is írtunk. „Pár éve sok esetben nagyon mereven elzárkóztak attól, hogy romákat foglalkoztassanak. Ez viszont mára nagyon megváltozott, teljesen természetes, hogy a cigányokat felveszik dolgozni” – mondta nekünk 2019-ben egy jelentős munkaerő-kölcsönző igazgatója.

Hasonló tapasztalatai vannak a Bodrogköz egyik legnagyobb építőipari vállalkozójának. Az egykor az elsőosztályban futsalozó Balla János 15 évvel ezelőtt kezdett el vállalkozni a környéken, mostanra az építkezési szezonokban akár 20 emberrel dolgozik. Mivel jóban van több szlovákiai polgármesterrel, sokáig főleg a határ túloldalán kaptak munkákat, a Covid óta azonban egyre több magyarországi megrendelése is van. Főleg önkormányzati beruházásokkal és családi házak építésével foglalkoznak.

Balla János a látványosan fejlődő Kisvárdán. Fotó: Hajdú D. András

“10-15 éve általános volt az építőiparban, hogy kikötötték, cigányt ne vigyünk az építkezésre. Előfordult, hogy a helyszínen küldte el az embereimet a főkivitelező, amikor meglátta őket. Most viszont már nem szól senki, ha cigánnyal megyek” – mondta Balla János, akinek csapata csúcsidőszakban – amikor húsz emberrel dolgozik – felerészt cigányokból áll. “Különösebb probléma nincs velük, az egyik legjobb kőművesem is cigány” – mondta.

Tapasztalata általános volt a megkérdezett vállalkozóknál, önkormányzati vezetőknél (a jelenségről Durst Judit szociológus is beszélt a Válasz Online-nak adott rendkívül érdekes interjújában, a szintén szociológus Forray R. Katalin pedig arról írt a Válaszon, hogy kiformálódni látszik egy gyorsan növekvő cigány középosztály). A benyomásokat adatok is megerősítik: látványos, ahogy a közmunka először mennyire megnövelte a romák foglalkoztatottsági arányát, majd ahogy egyre több közmunkás került át piaci munkahelyekre.

Hét év alatt közel kétszeresére nőtt a cigányok foglalkoztatottsági aránya, aminek hatására kevesebb mint felére esett a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élő romák aránya.

A cigándi járásban két napot eltöltve feltűnő volt, hogy bárkit kérdeztünk a cigányokkal való együttélésről, szinte mindenki azt mondta, hogy nincsenek jelentős problémák, miközben érzékelhetően egyre nő a romák aránya.

A semjéni polgármester azt mondta, hogy amikor 2008-ban megválasztották, 20 százalék volt a roma lakosság aránya, mostanra ez 60 százalékra nőtt. A járás központjának számító, háromezres Cigándon a megkérdezettek nagyságrendileg 25-30 százalék közé tették az arányukat.

“A Kertköz utca egy kuláksor volt Cigándon, a jól menő gazdák laktak ott. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy cigányok oda költözzenek. Most mégis azt látom, hogy szűnnek meg a cigánytelepek, és költöznek be a városba. Ahol lakom, ott se lakott cigány család 40 évig, de most már igen” – mondta Balla János, aki a változást részben a csok formájában érkező állami támogatásnak tudja be.

‘70-es években ragadt falvak

A környék gyarapodása a legtöbb megkérdezett szerint is érzékelhető. “Kinyíltak a lehetőségek. Sokan változtak, beálltak a sorba, dolgoznak. Rájöttek, hogy nem kell 7-8 gyereknek lenni. Láttam, hogy 15 éve hogy neveltek fel gyerekeket, most meg azt látom, hogy sokan tök jó módban nevelik fel őket” – mondta egy cigándi vállalkozó. Ezzel párhuzamosan a város is fejlődött az elmúlt 10-15 évben: sportcsarnok, tanuszoda, járóbetegellátó is épült, felújították az iskolát.

“Érzékelhetően több a kocsi. Van egy réteg, aki eddig nem biztos, hogy vehetett autót, most pedig már megteheti” – mondta a járás két benzinkútját üzemeltető Németh Károly. A családi cég harminc éve üzemel, de míg korábban elsősorban a mezőgazdasági vállalkozóktól jött a bevétel – a lakosság főleg Ukrajnába járt -, mostanra ez átfordult, a lakossági ügyfelek dominálnak.

“A megélhetés sokkal könnyebb lett. A normálisabbak jó helyre teszik a pénzt: csinosítja, szigeteli a házát, évente akár 2-3-szor is disznót vág, két kocsijuk van. Ugyanakkor kevesebben költik jól a pénzüket” – mondta a Semjént vezető Setét Béla.

A roma származású polgármester – több más vállalkozóhoz hasonlóan – úgy látja, hogy hiába tesznek szert sokan több jövedelemre, a többség korlátozottan tud vele élni. “A romák kevés százaléka az, aki igazán spórolós, a jövőre gondol. Sokan nem becsülik a pénzt” – mondta Setét. Többen is beszéltek arról, hogy rendszerszintű problémát jelent az állandó előlegkérés.

Az, hogy sokan kitörtek a szegénységből, természetesen nem jelenti azt, hogy ne ragadnának benne tömegesen. Ez leginkább a cigándi járás északkeleti, leginkább elzárt részén látszódik. Míg az egész járásban a közmunkások aránya 20 százaléknál kevesebb az összes foglalkoztatotthoz képest, ezekben a településekben a 40-45 százalékot is eléri.

László, Dzsennifer és Béla dámóci otthonukban. László nyári kéthetelésre készül, Béla pedig egy közeli üzemben szeretne elhelyezkedni. Fotó: Hajdú D. András

“Ezek a falvak ottmaradtak a ‘70-es, ‘80-as években” – mondta egy cigándi vállalkozó. Az utak rendkívül rossz állapotban vannak, egymást követik az omladozó épületek, a lakosság pedig akár 40-50 százalékkal is csökkent a rendszerváltás óta. Míg Cigándon minden második háztartásban van foglalkoztatott, több itteni településen 20 százalék ez az arány.

Sok más periférián lévő településhez hasonlóan ezekben is jellemzően bezárt a bolt, a kocsma, a posta, az oktatási intézmények. “Aki tudott, az elment innen már. Aki itt maradt, az a cigányság és az öregek” – mondta egy dámóci férfi, aki szerint meg vannak számlálva a falu napjai.

Táguló látásmód és egy gyár hiánya

Ugyanakkor a Bodrogköz központi részein nem csökkent jelentősen a lakosság az elmúlt 10-15 évben. Sőt, több olyan település van, ahol nőtt is, ilyen például a járásközpont Cigánd. “Mostanában az értelmiségi fiatalok sem mennek el. Kialakult egy olyan 25-45 közötti réteg, akik el tudnak helyezkedni a hivatalokban pályázatíróként, projektvezetőként” – mondta az itteni benzinkútakat üzemeltető Németh Károly.

A cigándi benzinkút tavaly újult meg, főleg pályázati pénzből. Fotó: Hajdú D. András

Ilyen fiatal például Szurominé Kertész Réka, aki a pár éve még a másodosztályban játszó cigándi focicsapatnál technikai vezető és pályázatíró. Ő Debrecenbe járt középiskolába, és mivel arrafele nem talált megfelelően fizető állást, visszaköltözött szüleihez a Bodrogközbe. “Jobbnak láttam, ha a környéken dolgozom, amíg nincs egzisztenciám” – mondta.

Dolgozott Sátoraljaújhelyen egy büfében, értékesítőként egy telefonszolgáltatónál, majd a Cigándi Sportegyesületnél kötött ki, mivel korábban itt focizott a lánycsapatban, közben pedig egyetemre is jár levelezőn. A település fejlődése a focicsapaton is tetten érhető: a stadiont felújították, úszó- és kézilabda-szakosztály is indult, tíz év alatt pedig nagyjából kétszeresére nőtt az igazolt játékosok száma. Több mint kétszáz játékosuk van egy háromezres településen.

Szurominé Kertész Réka a cigándi stadion lelátóján. Fotó: Hajdú D. András

Ebben nagy szerepe van a tao-pénzeknek, mivel ezekből vettek öt kisbuszt, amelyekkel a környékbeli gyerekeket szállítják edzésre, majd haza. “Sok hátrányos helyzetű gyerek él a környéken, akiknek a szülei nem tudták őket edzésre hordani” – mondta Réka. A szállítás hatására azonban sok elszigeteltségben élő gyerek előtt kinyílt valamennyire a világ.

“Nagy hatása van a fejlődésükre. Kapcsolatot teremthetnek máshonnan, más közegből származó gyerekekkel, bővül a látókörük” – mondta a klub operatív vezetője, Nagy Dávid (Durst Judit szociológus idézett interjújában “hihetetlen tempójú a változásnak” írja le, ahogy az általa kutatott falu lakói előtt nyílik ki a világ, bár ott a folyamatot alapvetően a külföldi vendégmunka idézte elő).

A környék kilátásainak javulásában szerepet játszik a közbiztonság is. Többen is azt mondták, hogy az elmúlt években visszaszorult az uzsora, a rendőrség létszáma pedig nőtt. Egy megkérdezett sem panaszkodott a közbiztonságra, és a javulásban a foglalkoztatottságnak is lehet szerepe.

“Hallottam egy emberről, aki három éve, 48 évesen kezdett el dolgozni az építőiparban, ez az első munkahelye. Korábban egész életében betörésből élt, és alig hiszi el, hogy munkával is lehet pénzt keresni. Ha Budapesten segédmunkásként kereshet napi 25 ezer forintot, akkor nem fog kockáztatni” – mondta egy cigándi vállalkozó.

A megkérdezett helyi vezetők leginkább egy jelentősebb beruházást hiányolnak. Bár lehet találni munkát, ingázni kell hozzá, és szerintük a lakosság helyben maradását és az infrastruktúra fejlesztését leginkább egy 100-200 főt alkalmazni tudó üzem idetelepítése segítené.

“Borsodnak ennek a részébe nem igazán jutnak el beruházások. Mivel nem érkeznek nagy cégek, a kisebb vállalkozások előtérbe kerülnek, de a pályázati pénzek nem igazán jutnak el ezekhez” – mondt Balla János építési vállalkozó.

A Fidesz sikere

A kormánykritikus médiában népszerű toposz, hogy a hasonlóan perifériára szorult, elcigányosodó területeken a Fidesz népszerűségében meghatározó a kormányzati médiatúlsúly/propaganda vagy a közmunkaprogram miatt nagyobb hatalmúvá váló polgármesterek szerepe.

A Fidesz dominanciája valóban egyre erősebb a romák között, és az is kimutatható, hogy a szegényebb településeken a kormánypárt rendre jobb eredményt ért el. Az iskolázottság szintje szintén kimutathatóan fordítottan arányos a Fideszre való szavazási hajlammal, a cigándi járás ugyanakkor egy alternatív magyarázatot is sejtet a kormánypárt népszerűségére (ebben persze semmi újszerű nincs, például Kiss Viktor politológus is a foglalkoztatottság növekedésében látja a Fidesz egyik legfontosabb vonzerejét). 

A cigándi járásban a 2010-es választáson a listás szavazatok 55 százalékát kapta meg a Fidesz. Ez az arány 2022-re 70 százalékra nőtt. Míg 2010-ben a 174 járás között a cigándi a 104. volt a leginkább fideszes járások rangsorában, 2022-re már a nyolcadik.

A cigándi szintén azon tíz járás közé tartozott, ahol a legnagyobb arányban erősödött a Fidesz. Mind a tíz ilyen járás északkelet-magyarországi, ahol – ahogy a cikk elején bemutattuk – a legnagyobb arányban nőtt a foglalkoztatottság (erről külön cikkben fogunk írni részletesebben).

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet borsod-abaúj-zemplén megye cigányság Fidesz foglalkoztatás foglalkoztatottság munkaerőpiac Olvasson tovább a kategóriában