A közmunka jelentősen segítette az inaktívak bevonását a munkaerőpiacra, mert a közmunkások nagyjából kétharmada inaktív volt azokban az években, amelyek azt előzték meg, amikor a közmunkásként kezdtek dolgozni – ez az egyik legérdekesebb megállapítása annak a közfoglalkoztatást 2011 és 2019 között elemző tanulmánynak, amely a Közgazdasági Szemle októberi számában jelent meg.
Szabó Lajos Tamás, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági kutatási szakértőjének elemzése a Magyar Államkincstár teljes körű, anonim, adminisztratív adatbázisa alapján vizsgálja részletesen a közmunkaprogramban részt vevők jellemzőit. Az adatbázis alapján minden évre vonatkozóan létre lehetett hozni a közmunkások úgynevezett munkatörténetét.
Ez látszik az alábbi ábrán, vagyis egész pontosan az, hogy azok a 24 és 57 év közöttiek, akik 2014-ben legalább egy napot közmunkások voltak, annak az évnek mekkora arányát töltötték különféle munkaerőpiaci státuszokban, például közmunkában, vagy közmunkán kívül dolgozva, hivatalosan egyáltalán nem dolgozva (inaktívként), vagy úgy, hogy munkanélküli-segélyt kaptak.
Emellett ugyanezen emberek esetében ugyanez látható a 2014-et megelőző és az azt követő években is.
Sok érdekes részlet kiderül arról is, hogy a programban részt vevők milyen eséllyel tudtak kilépni az elsődleges munkaerőpiacra az évek során. A tanulmány szerint ebben volt javulás, de alapvetően végig alacsony maradt ezeknek az embereknek az aránya. A 2012-ben közmunkában dolgozók például a következő évben az idejük 15 százalékában dolgoztak csak a közmunkán kívül, míg a 2018-as részt vevők között ez az arány már megközelítette a 25 százalékot. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a 2010-es évek második felében erősebb volt a magyar gazdaság teljesítménye, mint az évtized első felében.
Az elemzésből az is kiderül, hogy akik az elsődleges munkaerőpiacon el tudtak helyezkedni a közmunka után, az évek előrehaladtával átlagosan egyre többet dolgoztak nem közmunkásként. A 2012-es közfoglalkoztatottak több mint fele három hónapnál kevesebb dolgozott a közmunkán kívül, és csak kevesebb mint 30 százalékuk dolgozott többet hat hónapnál. 2018-ban a résztvevőknek már csak a 40 százaléka dolgozott három hónapnál kevesebbet, és közel felük volt piaci állásban legalább hat hónapot.
A tanulmány szerint azok a közmunkások, akik korábban már dolgoztak piaci állásban, átlagosan alacsonyabb foglalkozási kategóriákban dolgoztak az állami programban.
Viszont azok, akik közmunka után helyezkedtek el piaci munkahelyen, jellemzően magasabb foglalkozási kategóriában tették ezt.
A közfoglalkoztatásban alkalmazottak arányában jelentős földrajzi egyenlőtlenségek voltak és vannak országosan, alapjáraton a programban részt vevők aránya az északkeleti, a keleti, valamint a dél-baranyai járásokban magas, ahol kevés a munkahely az elsődleges munkaerőpiacon. A földrajzi tényező azt is jelentősen meghatározza, hogy valaki átlagosan mennyi ideig vett részt a programban: ez az ország legfejlettebb járásaiban kevesebb mint egy év, a leghátrányosabb helyzetű területeken viszont több mint három év volt átlagosan.
2011 és 2019 között összesen 676 ezer fő dolgozott legalább egy napot a programban. Ahogy az alábbi ábrán is látszik, 2021 végén már csak nagyjából 88 ezren dolgoztak közmunkásként, miközben 2014-ben még majdnem 180 ezren voltak közfoglalkoztatottak.
A tanulmány megjegyzi, hogy az utóbbi években a közmunkaprogramok fenntartása miatt a fejlett országok között Magyarország költött legtöbbet közvetlen munkahelyteremtésre. Amikor a legtöbben voltak közmunkások, a program kiadásai meghaladták a GDP 0,7 százalékát, míg az OECD-átlag 0,05 százalék körül alakult a közvetlen munkahelyteremtésre költött közkiadások kategóriájában.
