Ha azt akarjuk, hogy a jövő nemzedékei érmeket szerezzenek, győztesek legyenek, illetve ismerjék a sikert, és ennek érdekében képesek legyenek összefogni másokkal, a sportot stratégiai ágazatnak kell nyilvánítani … az országnak egészséges és életerős társadalomra van szüksége, amely utánpótlás, iskolai sport, valamint ebből kifejlődő versenysport nélkül nem lehetséges.
Így nyilatkozott Orbán Viktor azt követően, hogy 2010 januárjában a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőivel egyeztetett. Az idézet nagyon jól leírja nemcsak a Fidesz, hanem úgy általában a mindenkori kormányzat, sőt jó eséllyel a társadalom jelentős részének a sportról alkotott képét is. Itthon ugyanis a sport nem a tömegek testmozgását, hanem a versenysportot, az olimpiai érmeket jelenti. Ez pedig az állami finanszírozásban is szembetűnő volt az elmúlt években: az ágazatba ömlő ezermilliárdoknak csak töredéke jutott a szabadidősportra. Most azonban, úgy tűnik, szemléletváltás jöhet.
Két százalék, de maximum öt
Érdekes adatsort közölt a statisztikai hivatal az állami sportköltésekről a közelmúltban. Abban semmi meglepő nincs, hogy a KSH adatai szerint tíz év alatt több mint tízszeresére nőtt az az összeg, amit az állam sportra fordít, a drasztikus növekedés eddig is elég nyilvánvaló volt. Sőt, ebből a szempontból nem is túl frissek a hivatal adatai, hiszen csak 2020-ig tették közzé a számokat, miközben az mfor.hu pár hete már a 2022-es adatokat is összesítette. Ebből egyébként az látszik, hogy a trendek sokat 2020 és 2022 között sem változtak: az előző két évben is 400 milliárd forint feletti összeget szánt a kormányzat a sportra, szemben a 2010-es évek elejére jellemző 30-50 milliárddal.
A KSH számai azért érdekesek, mert a kiadásokat azok célja szerint is megbontották. Így pontosan látni lehet, hogy mennyi pénz ment el például versenysportra, létesítményfejlesztésre vagy éppen a tömegek megmozgatására. Az adatok legfontosabb üzenete pedig az, amit a bevezetőben felidézett mondataiban Orbán Viktor is elmondott: Magyarországon a sport az élsportot jelenti, és az állam is szinte csak erre költ, a szabadidősportra ehhez képest semmi nem jut.
A statisztikai hivatal szerint a teljes sportbüdzsé átlagosan 4-5 százalékát fordították csak a tömegek megmozgatására, miközben versenysportra, hatszor, létesítményekre pedig tizenhatszor ennyi jutott. Utóbbiakban ráadásul a szintén teljes egészében a versenysportra (és azt kiszolgáló létesítményekre) szánt több százmilliárdnyi tao-támogatás még benne sincs.
Pedig első ránézésre a KSH még megengedőnek is tűnik, saját számításaink szerint ugyanis ennél is kevesebb volt a szabadidősport részesedése. A zárszámadási törvények és az Államkincstár adatai alapján mi is tételesen végignéztük a hazai sportköltést a 2004 és 2020 közötti időszakra, és szakértő segítségével a statisztikai hivataléhoz hasonló kategóriákba soroltuk ezeket. Összesítésünk alapján azonban a szabadidősport 4-5 százalékos részaránya inkább csak 2 százalék volt ebben az időszakban.
A teljes sportra költött összegben nincs jelentős eltérés a KSH adatai és a költségvetésekből nyert számok között: mindkettőből az látszik, hogy az állam ebben a 17 évben 2400-2500 milliárd forintot szánt erre a célra. A hivatal közlése szerint azonban ebből hajszállal több mint 100 milliárd jutott szabadidősportra, míg a mi számításunk alapján csak 45.
A két adat közötti különbség akkor vált igazán látványossá, amikor az Orbán-kormány 2013-2014 között elkezdte önteni a pénzt az ágazatba. A költségvetési adatok alapján nem látszik, hogy a szabadidősport-kiadások lekövették volna ezt a növekedést, így a részesedésük számításaink szerint ebben az időszakban tovább csökkent a korábban is alacsony értékről. A KSH adatai alapján azonban nem csökkenés, hanem kisebb növekedés volt.
Nem mozgunk, betegek vagyunk
Bár a 100 és a 45 milliárd közötti különbség elég nagy, abból a szempontból sok jelentősége nincs, hogy a teljes sportköltés arányában mind a kettő nagyon kevés. Összehasonlításképpen csak az atlétikai stadion 250 milliárdba került, azaz a megengedő számítás esetében is két és félszer annyiba, mint az elmúlt 17 év teljes szabadidősport-büdzséje.
Pedig az állam feladata ebben a szektorban elsősorban épp a szabadidősport támogatása lenne. Ennek van ugyanis elsősorban jótékony egészségügyi és társadalmi hatása, és ennek a hasznosságát ítélik meg rosszul az emberek, ami tipikus piaci kudarc, és állami beavatkozásért kiált. Míg a versenysport sok esetben akár a piacról is megélhet, és – nem elvitatva a társadalmi hasznát – hagyományosan saját céljaira használja a politika, addig a szabadidősportról kutatások tömegei mutatták meg, hogy állami támogatása egészségügyi vonalon jól látható megtérülést hoz.
Erre pedig itthon elég nagy szükség lenne. A G7 is sokszor írt már róla, hogy nemzetközi összevetésben is mennyire rossz a magyarok egészségügyi állapota. Ebben pedig jó eséllyel az is szerepet játszik, hogy nagyon keveset mozgunk. A legutóbbi, tavaly szeptemberben végzett uniós felmérés szerint a magyarok 59 százaléka soha nem sportol, ami az egyik legrosszabb arány a közösségben. Ráadásul ez a mutató öt év alatt jó tizedével nőtt, ennél pedig csak a lengyelek aktivitása romlott többet 2017 óta.
Pedig számos nemzetközi gyakorlat van arra, hogy ezt az arányt hogyan lehetne javítani, ha van rá forrás. Azaz az államnak valamilyen formában be kell szállni a finanszírozásba, és ez az, amit a magyar kormányzat 2020-ig nem igazán lépett meg.
Pontos piackutatások híján nehéz megmondani, hogy mekkora lehet a hazai szabadidősport-piac, de nagyságrendi becslést azért lehet adni. Több felmérés is készült az elmúlt években, amely azt vizsgálta, hogy mennyit költenek az emberek átlagosan a testmozgásukra. A 2020-ban készített Sport-érték kutatás nem reprezentatív felméréséből nagyjából havi 6500 forint jött ki (pdf), míg a G7 és a Reacty együttműködésében készült, felnőtt lakosságra reprezentatív, szintén három évvel ezelőtti felméréséből nagyjából 2500 forint körüli költés adódott.
A számok között ugyan elég nagy a különbség, de mind a két felmérés alapján látszik, hogy éves szinten több százmilliárd forintos piacról van szó. Ebben ráadásul a sportruházat még benne sincs: arra még legalább ugyanekkora összeget költ el a lakosság. Ebből
a több száz milliárd forintból pedig az állam az elmúlt években még a KSH szerint is csak nagyjából 10 milliárd forinttal vette ki a részét, míg a költségvetésből készített becslésünk alapján ennél is kevesebbel, legfeljebb 3-4 milliárd forinttal.
Azaz a lakosság költségeiből csak néhány százalékot vállalt magára az állam, miközben a versenysportnál egy kisebb piacot támogat sokkal nagyobb összeggel a kormányzat.
Változás jöhet
Az ágazatra rálátó forrásaink szerint ugyanakkor az elmúlt években jelentős változás történt a kormányzati hozzáállásban. Már Révész Máriusz aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztosi kinevezése is erre utalt, de az igazi áttörés az volt, hogy tavaly saját államtitkárságot kapott a terület, amire rendszerváltás óta nem volt példa.
Az erősebb kormányzati képviselethez pedig láthatóan többletforrás is járt. 2020-ban már a költségvetési tételek alapján készített számításunkban is látható volt egy markáns növekedés, elsősorban az aktív kikapcsolódást szolgáló programokra és beruházásokra, valamit a sport népszerűsítése szánt összeg megugrásának köszönhetően. Emellett ebben az időszakban kapott lendületet a korábban erősen akadozó tornaterem- és tanuszoda-építési program is, így a létesítmény-fejlesztésen belül is volt eltolódás a szabadidősport irányába.
A kormányzati elképzelések szerint pedig ez az eltolódás folytatódhat. Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős államtitkár a G7-nek elmondta: a jövőben újabb többletforráshoz juthat a szabadidősport, annak köszönhetően, hogy augusztustól az aktív életmódot és a napi testmozgást elősegítő programokra ajánlhatják fel a népegészségügyi termékadó (neta) vagy ismertebb nevén a chipsadó fizetésére kötelezett cégek a befizetett adójuk tíz százalékát.
Eddig ezt a pénzt az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet egy háttérszervezete kaphatta meg, de nagyon kevés cég utalta ténylegesen hozzájuk az adót. Az államtitkár szerint a felajánlható 8-9 milliárd forintból legfeljebb 200-300 millióról rendelkeztek az adófizető vállalatok. Most az változott, hogy a pénzt az aktív Magyarországért felelős államtitkárságon keresztül lehet majd konkrét programokra elkölteni. Révész Máriusz abban bízik, hogy ilyen célokra a korábbinál sokkal több vállalat ajánlja majd fel az adóját.
Szerencsés esetben ez többmilliárdos plusz bevételt jelenthet a területnek.
Révész Máriusz elmondta: már arra is vannak konkrét elképzelések, hogy milyen programokat valósítanának meg ebből a forrásból, de sok múlik azon, hogy ténylegesen mennyi pénz folyik be. A tervek között szerepel külföldi mintára egy „mozgást receptre” koncepció, aminek lényege, hogy egyes betegségeknél ne csak gyógyszeres kezelést, hanem sportolást is előírhasson az orvos. Emellett gondolkodnak azon is, hogy milyen konstrukcióban lehetne megnyitni a tornacsarnokokat a szabadidősportolók számára.
A konkrét programok kidolgozására egy független, szakértőkből álló csoportot, egyfajta bölcsek tanácsát állítanak majd fel – fogalmazott az államtitkár. Ezzel párhuzamosan pedig épp most zajlik egy nagyobb közvélemény-kutatás is a magyarok mindennapi sportolási szokásairól, és dolgozik az államtitkárság egy aktív életmód stratégián is.
Adat
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Szlovákia előttünk van az egészségügyi költésekben, Románia és Lengyelország mögöttünk
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Nem látszik a béke a jövő évi magyar költségvetésen
Elvileg visszavette a kormány a honvédelmi kiadásokat a büdzsé első verziójához képest, de így is kifejezetten sokat szán honvédségi beszerzésekre.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
