Amerikában a hasonló országokhoz képest jóval alacsonyabbak az állam szociális kiadásai. Ennek több oka van, ezek közül az egyiket vizsgálták meg részletesebben Jesper Akesson és szerzőtársai. Arra voltak kíváncsiak, hogy szerepet játszik-e a rasszizmus az amerikaiak vagyoni újraelosztáshoz való viszonyában.
A szerzők kísérlet segítségével vizsgálták meg, hogy mit gondolnak a résztvevők, a szociális támogatások mekkora százalékban kerülnek afroamerikai állampolgárokhoz. A feltevésük az volt, hogy az átlag amerikai nagyon felülbecsüli a feketék arányát a támogatásban részesülők között.
A másik, fontosabb kérdésük pedig az volt, hogy vajon kevésbé támogatják-e a fehér amerikaiak a jóléti kiadásokat, ha azt gondolják, hogy arányaiban több fekete részesül ezekben. Ezt úgy vizsgálták a kísérleten belül, hogy véletlenszerűen vagy a valóságnál nagyobb, vagy kisebb arányt mutattak a résztvevőknek, és utána megkérdezték, hogy támogatnák-e a vagyoni újraelosztást. A kontrollcsoportnak nem mutattak semmilyen arányt.
Az eredmények egyrészt azt mutatják, hogy rassztól függetlenül mindenki felülbecsüli, hogy arányaiban mennyi afroamerikai részesül szociális támogatásban. Átlagosan a résztvevők
azt tippelték, hogy a támogatásban részesülők 37 százaléka fekete, míg a valóságban ez mindössze 21 százalék.
Amikor azt vizsgálták, hogy vajon hatással van-e a feketék aránya arra, hogy mennyire támogatják a résztvevők a jóléti kiadásokat, akkor arra jutottak, hogy elég erős kapcsolat van a kettő között. Egy százalékpontnyi emelkedés a feltételezett arányban 0,7 százalékponttal növelte annak valószínűségét, hogy valaki jóléti kiadást ellenző legyen.
Ez azt jelenti, hogy
a fehér amerikaiak annál kevésbé támogatják az állam jóléti kiadásait, minél inkább azt gondolják, hogy ebből nagyobb arányban részesülnek a feketék.
Ráadásul az is kiderült, hogy jóval felülbecsülik ezt az arányt, úgyhogy a valóságban még annál is kevésbé támogatják, mint ha ismernék a támogatásban részesülők valós megoszlását.
A szerzők szerint így mindenképpen foglalkozni kell azzal, hogy a lakosság tisztában legyen a pontos arányokkal. Azonban arra is vigyázni kell, hogy eredményeik szerint már a rassz felemlegetése is erősíti az állami támogatások ellenzését.
Így összességében további kutatásokra van szükség, hogy kiderüljön, hogyan lehet jól megközelíteni ezt az érzékeny kérdést, és úgy tájékoztatni az amerikai társadalmat, hogy közben ne keltsenek bennük még inkább ellenérzést a jóléti támogatásokkal kapcsolatban.
