"Az ismerőseim mind fogják a fejüket, hogy mi lesz itt télen" – hogy látják sorsukat a rezsiemelés vesztesei?

Attila nyugtalanul készül a fűtési szezonra. A rezsicsökkentés részleges kivezetése miatt éves szinten több mint 400 ezer forinttal emelkedne a gázszámlája az előző évi fogyasztása alapján. Tartalékjai azonban nincsenek.

„Elég rosszul érintett a bejelentés, mert nem fogok tudni kijönni” – mondta férfi, aki egyedül él a szabolcsi Rétköz határánál fekvő, közel ötezer lakosú Kótajon.

A 45 éves Attila az előző évben mintegy 2300 köbméter gázt fogyasztott, közel 600-zal többet a nem feláras mennyiségnél. Abban bízik, hogy pár száz köbmétert könnyedén meg tud spórolni, mert tavaly egy hónapig 24 fok volt a lakásban, mivel a rokonai nála laktak a kisbabájukkal.

Számításai alapján azonban nem lesz elég, ha a megszokott 22-23 fok lesz a lakásban. „Ha még adott volna 300 köbmétert a kormány, akkor ki tudnék jönni” – összegezte a korábban több éven át külföldön dolgozó fémmunkás, aki egy sérülés miatt már nem tud dolgozni a szakmájában. Szerinte az sem megoldás, ha néhány szobában csak őrlángon hagyja a konvektorokat, mert ez korábban nem hozott érdemi változást a fogyasztásában.

Attila egy száz négyzetméteres, az 50-es években épült vályogházban él. Ahogy korábban bemutattuk, a júliusban bejelentett gázáremelés éppen az olyan energetikailag elavult, nagy alapterületű családi házakat érinti leginkább, mint Attiláé: a kisebb települések utcaképét meghatározó Kádár-kockákat, vályogházakat vagy a kalákában épült, jórészt kihasználatlan többgenerációs családi házakat.

A magyar lakosság több mint egyharmada él ilyen épületekben (csak Kádár-kockákban mintegy kétmillióan, vályogházakban pedig 1,2 millióan). Az elmúlt napokban közülük beszéltem tizenöt emberrel négy megye öt településén, a Vas megyei Bobán, a veszprémi Nemesvámoson, a borsodi Mezőcsáton, valamint a szabolcsi Kótajon és Vasmegyeren, hogy hogyan érinti őket a rezsicsökkentés részleges kivezetése. Értelemszerűen az általam megkérdezett szűk réteg sem éli meg ugyanúgy a rezsi emelkedését, ugyanakkor számos visszatérő elem jelent meg a beszélgetésekben, ezeket az alábbi három pontban foglalom össze.

Az infláció mellett a rezsi uralja a helyi közbeszédet

„Ezzel van elfoglalva az egész falu” – mondta a rezsiárak változásáról egy nyugdíjas vasutas a 800 lakosú Bobán.

„Napi téma itt [a rezsiárak emelése], a munkatársaim, ismerőseim mind fogják a fejüket, hogy mi lesz itt télen” – mondta a Bobától 450 kilométerre fekvő szabolcsi Vasmegyeren élő bolti eladó.

Általános tapasztalat volt, hogy központi kérdés a rezsi emelkedése. A változtatás a megkérdezettek kétharmadát közvetlenül is érinti, ezzel együtt annak is érezhetően komoly aggodalom, akinek előreláthatólag nem is drágul a fogyasztása.

„Még olyanok is erről beszélnek, akiknek nem kellene félniük” – mondta egy mezőcsáti nyugdíjas a közhangulatról. Ennek részben az az oka, hogy sokaknak átláthatatlan az egyébként sem minden elemében letisztult új rendszer. „Nagyon aggaszt a változás, de nem is értem, el vagyok veszve a hírekben” – mondta egy vasmegyeri nyugdíjas gyógyszerész, aki tőlem tudta meg, hogy tavalyi gázfogyasztása alapján túllépi a kormány által kommunikált átlagot.

A tizenöt megkérdezett közül három olyan volt, akit különösebben nem érintett a rezsicsökkentés. Egyikük, egy 80 éves bobai férfi azt mondta, őt az se viselné meg, ha teljesen elzárnák a gázt, mert fával akkor is tudna fűteni, és egyébként sem „hamburger- és ketchupevő nyimnyám”, sok fiatallal ellentétben. A dédunokáiért azonban már ő is aggódott: „Az oviba nem való a 19-20 fok, ezt mondtam is az unokáimnak”.

Ez a megközelítés, az általános aggodalom és bizonytalanságérzet is visszatérő elem volt. „Azon is töröm a fejem, hogy mi lesz az iskolákban, hogyan fogják megoldani ott a fűtést. Fél az ember, még ha magának átlag alatti is a fogyasztása” – mondta egy láthatóan viszonylagos jómódban élő vasmegyeri nő.

2. Megoldás: a tűzifa

Akinek kalapács van a kezében, hajlamos mindenütt szöget látni – tartja a mondás, amelyet a saját példám sem cáfol, ugyanis a felkeresett településeken folyamatosan tűzifába ütközött a tekintetem. A síkot fával rakott platós autók, fát aprító emberek, kertek végében álló farakások és faárusítást hirdető feliratok uralták.

Ez persze egyfelől nem szokatlan, a magyar háztartások mintegy 15 százalékában fűtenek fával^*illetve egyéb szilárd tüzelőanyaggal, olajjal és szénnel, és sokan készülnek ilyenkor a télre. Másfelől az országos trendek – mint a tüzépek megrohanása, a kályha- és kandallóhiány vagy a használt sparheltek iránti kimagasló kereslet – azt mutatják, hogy a kistelepüléseken valóban a megszokottnál fontosabbá vált a télre való felkészülés. Ebben pedig alapvető szerepe van a tűzifának.

A megkérdezettek többsége hasonló kiindulási helyzetből és hasonló tervvel készült a fűtési szezonra:

a nagy alapterületű, rossz szigetelésű, jellemzően kevesek által lakott házakban jellemzően a kormány által megszabott határérték környékén vagy magasabban volt a tavalyi fogyasztás;
szigetelésre, nyílászárócserére vagy más energetikai korszerűsítésre (például hőszivattyú beüzemelésére) nincsen tartalékjuk;
ugyanakkor a gáz mellett fával is tudnak fűteni egy cserépkályhának vagy fatüzelésű kazánnak köszönhetően;
így a spórolás mellett a legfontosabb eszköz a tűzifa nagyobb arányú használata.

A többségnek így most az a terve, hogy maximálisan kihasználja az olcsó gázt, az afölötti igényt pedig fatüzelésből elégíti ki, így szinte mindenki több fa felhasználására készül. Többen korábban is vegyesen használták a gázt és a tűzifát, de nem mindenki: az egyik nemesvámosi megkérdezett például három év után fogja ismét beüzemelni a cserépkályháját.

A beszerzéssel azonban többeknek is nehézségei vannak. Az egyik vasmegyeri családnak a napokban több mint tíz kereskedőhelyre kellett elmennie azért, hogy vásárolni tudjon. Egy nemesvámosi család pedig hiába rendelte meg a fát „réges-rég”, a folyamatos ígérgetések ellenére még mindig nem kapták meg.

A cikk elején említett Attila viszont rosszabbul járt náluk: tavaly tönkrement a fatüzelésű kazánja, és mostanra annyira drága lett, hogy nincs pénze újat venni. Attila szerint tavaly még 140 ezerért lehetett ilyet venni, most viszont már kétszeresébe kerül (az Árukeresőn most kapható legolcsóbb vegyes tüzelésű kazán 257 ezer forintba kerül, míg tavaly novemberben valóban 140 ezer volt). Attila így azt tervezi, hogy egy villanyradiátor szerez be.

Két olyan családdal beszéltem, aki komolyabb beruházással készül a télre. Egyikük még a kormány bejelentése előtt szereltette be a klímát, amellyel fűteni is tervez az eddig használt szén helyett. „Elég volt abból, hogy mindig műszakolni kellett még a szénnel, ha hazajöttünk. Az ismerőseink tapasztalatai alapján rosszabbul nem fogunk vele járni” – mondta egy miskolci gyárnál dolgozó nő, akinek a férje és egyik fia is egy környékbeli gyárnál dolgozik.

Nemesvámos légi fotón. Forrás: Wikipedia

A másik ilyen család az egyik legfejlettebb magyar településen, a Veszprém melletti Nemesvámoson él egy kétgenerációs Kádár-kockában. Az idősebb szülők a lenti szinten laknak, ahol van cserépkályha, a háromtagú család pedig a tetőtérben, ahol csak gáz van. „Bőven meghaladtuk az 1700 köbmétert tavaly, volt olyan hónap, amikor 60 ezer volt a gázszámlánk. Biztos, hogy spórolni fogunk, ezentúl nem lehet 22 fok” – mondta az emeleten élő fiatal nő.

Most azon gondolkodnak, hogy a fűtési költségek csökkentése érdekében beköttetik a klímát a fűtési szezon előtt. „Több ismerősünk is ezt csinálja, elég népszerű megoldás a környezetünkben” – mondta.

Ezzel együtt a döntő többség marad a hagyományos spórolási módszereknél. „Szülőktől elhoztam egy petróleumlámpát, biztos, ami biztos” – mondta a vasmegyeri bolti eladó. Egy kótaji Kádár-kockában élő nyugdíjas nő pedig arról beszélt, hogy ők ugyan éppen a határérték alatt vannak, mert 20-21 foknál nincs melegebb télen, és tíz éve leszigetelték a házukat, de a közelben élő gyereke már lekapcsolta a fagyasztót.

3. Csalódtak, de nem fordultak el a Fidesztől

Hatalomtechnikai szempontból érdekes jelenség, hogy a Fidesz népszerűségének és önképének egyik fontos elemét, a rezsicsökkentést úgy építi le, hogy az leginkább a szavazói bázisát érinti érzékenyen.

A Fidesz különösen népszerű az általam felkeresettekhez hasonló nagyságú és sorsú településeken, ahol a lakosság többsége rosszul szigetelt, viszonylag nagy alapterületű családi házakban él. Bobán, Borsodcsáton, Kótajon és Vasmegyeren is 65-70 százalékos volt a kormánypárt támogatottsága az áprilisi választáson, az átlagtól jóval fejlettebb Nemesvámoson pedig közel 55 százalékos.

Egy-két kivételtől eltekintve az általam megkérdezettek azt állították, hogy nem erre számítottak a Fidesztől. Meglepődtek a bejelentésen, és csalódottak voltak a döntéstől az áprilisi választás fényében. „Mindenkiben nagy a csalódás, mert nem ezt ígérték” – foglalta össze sokak véleményét egy vasmegyeri középkorú nő, aki egy nyíregyházi gyárban dolgozik.

Érezhető volt, hogy sokan nem várt helyről kaptak egy csapást, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy elfordultak volna a Fidesztől. „Ezek a megszorítások nem jönnek jól, viszont korábban sokat adtak, csináltak nagyon jó dolgokat, például a családtámogatásokkal” – mondta a vasmegyeri boltos.

Bár ebben nagyobb volt a szórás, többen is megértéssel viszonyultak a rezsiemeléshez és úgy általában a növekvő árakhoz. „Hibáztatni nem hibáztatok senkit, mert nem tudjuk, mi okozta inflációt” – mondta egy nyugdíjas nő. „Megértem a Fideszt, hogy ezt a döntést meghozta. Háború van, számíthattunk rá, hogy valamit meg kell fogni” – mondta egy nemesvámosi nyugdíjas.

Ugyanakkor feltűnő volt, hogy egy megkérdezett sem tette magáévá a kormány és Orbán Viktor narratíváját az áremelkedésékről, ami szerint csak az ukrajnai háború miatt van infláció. „A háborúra fogják, de nem csak az az oka” – mondta a cikk elején idézett Attila. Ő is a Fideszre szavazott áprilisban, de a csalódás ellenére egyelőre nem bánta meg. „Majd a tél eldönti, hogy megbántam-e” – mondta nevetve.

Légifotó Mezőcsátról. Forrás: Wikipedia

Amiatt sem volt jellemző az általános kiábrándulás a Fideszből, mert többen is kiemelték, hogy nem látnak alternatívát. „Ki másra lehetett volna szavazni? Nincs más, nem volt itt senki” – visszhangozta többek véleményét egy tiszaújvárosi gyárban dolgozó mezőcsáti férfi.

Mindössze egy olyan megkérdezett volt, aki megbánta, hogy áprilisban a Fideszre szavazott: egy ötgyerekes anyuka, aki a többiekkel ellentétben már közvetlenül szembesült a megemelkedett rezsiárakkal. Feltöltős villanyórát használ, és ahogy a Telex beszámolt róla, a hozzá hasonló élethelyzetben levők már augusztus elejétől szembesülhettek azzal, hogy jelentősen emelkedett az áram ára. Az általuk használt PB-gázpalackok ára szintén nagymértékben nőtt augusztusban (korábban 5175 forint volt egy 11,5 kilogrammos palack, most 8000 forint körül lehet kapni egy 10,9 kilogrammosat).

„Legutóbb a Fideszre szavaztunk, de nem ezt ígérték. Csalódtunk az árak elszabadulása miatt” – mondta a férjével együtt közmunkásként dolgozó nő, aki attól is tart, hogy elvesztheti a munkáját a közmunkaprogram szűkítése miatt, amelyről többen is pletykáltak a környékbeli településeken.