Már nem az a kérdés, hogy mennyiért vesszük a csomagolóanyagot, hanem, hogy lesz-e egyáltalán.
Több élelmiszeripari szereplő is szó szerint ezekkel a szavakkal foglalta össze a jelenlegi helyzetet, amikor arról érdeklődtünk, hogy mekkora problémát jelent az alapanyagárak emelkedése számukra. A drasztikus drágulásról ugyanis már hetek óta érkeznek hírek, és bár ilyen időről-időre azért előfordul egy-egy termék esetében, nagyon úgy tűnik, hogy a mostani helyzetet más.
Olyan alapvető anyagok ára szállt el 40-50, de akár 100 százalékot is meghaladó mértékben néhány hónap alatt, amiket rengeteg alapélelmiszer előállításánál használnak. A csomagolóanyagok mellett a takarmányoknál és gabonáknál is nagyon durva a helyzet, és ez így együtt komoly emelkedést vetít előre a kenyér, a tej, a tojás, a hús, az ásványvíz, és az üdítők árában is, de még hosszan lehetne folytatni a sort. A drágulás nagyjából most ér el azokhoz a kiskereskedelmi láncokhoz, ahol a hétvégi nagybevásárlásokat intézzük, és bár valószínűleg nem fog azonnal megjelenni a boltokban, nyár elején jó eséllyel már érezni fogjuk a pénztárcánkon.
A csomagolóanyag-gyártásban tapasztalható áremelkedés elsősorban a pandémia hatása, de ennyire azért nem egyszerű a történet. Tényleg olyan, mintha minden, ami drágulást hozhat, egyszerre ütött volna be a vegyiparban. Az egyik alapprobléma, hogy a járvány miatt az üzemanyagok iránt bezuhant a kereslet, így az olajfinomítók is visszafogott kapacitással működtek. Márpedig a műanyagipar legfontosabb alapanyagai a kőolaj-finomítás során keletkező melléktermékek, amelyek termelése így szintén csökkent.
Részben emiatt, részben a karbantartások, vagy akár műszaki okok következtében 2020 végén és 2021 első negyedévében sorban álltak le az olyan gyárak, amelyek ezekből gyártanak különböző, már feldolgozottabb műanyagipari alapanyagokat.
Vannak olyan termékek, amelyek esetében az Egyesült Államokban a termelés 60-80 százaléka kiesett, de Európában is millió tonnában mérhető a kapacitáscsökkenés.
Egy ilyen üzem újraindítása nem öt perc, így még ha a kőolajpiac magára is talál, akkor is hetek-hónapok kellenek a sorok rendezéséhez.
Közben 2020 végén teljesen felborult a tengeri szállítmányozás is. Decemberben már kétszer annyiba került egy konténernyi terméket Kínából Európába szállítani, mint a járvány előtti időkben, és bár azóta voltak rendeződésre utaló jelek, a Szuezi-csatornát napokig elzáró Ever Given nem segített a helyzeten.
A kereslet azonban ezzel párhuzamosan nem csökkent, sőt Kínában és a tengerentúlon még nőtt is, ami elkezdte elszívni az európai piacról ezeket az anyagokat.
Először csak néhány olyan termék kezdett el drágulni, amelyek nevével az emberek egy jelentős része normál esetben csak a középiskolás kémiaórán találkozik. Arra, hogy elszálltak a polimerárak és a polietilén, illetve a polipropilén két és fél hónap alatt a duplájára drágult, a nagy többség azért nem kapja fel a fejét. Az élelmiszeripari cégeknél azonban már ebből tudták, hogy nagy gondok lesznek. Polietilénből és polipropilénből készül ugyanis nagyjából minden csomagolóanyag, a flakonok, a fóliák, a zacskók, a palackok, a joghurtos dobozok. A PET-palackok és a papírdobozok alapanyagainak ára pontosan ugyanígy kilőtt.
Így a kémiaóráról ismert anyagok drágulása szép lassan elkezdett olyan termékeket drágítani, amelyek ára önmagában még mindig nem sokakat érdekel, de már nem csak a kémiaóráról, hanem a saját otthonunkból ismerjük őket.
Korábban sosem fordult elő, hogy a zsugorfólia*Amibe például hatosával ásványvizes palackokat csomagolják kilónkénti ára hatossal kezdődött volna, azaz mindig 600 forint alatt volt. Most 880-nál tartunk, miközben tavaly év végén pont feleennyiért vettük
– jellemezte a helyzetet egy szemléletes példával Pécskövi Tibor, a Márka Üdítőgyártó Kft. ügyvezető-tulajdonosa.
Persze ha csak zsugorfóliáról lenne szó, az még senkit nem érdekelne, hiszen nem ez határozza meg egy kétliteres üdítő vagy akár egy ásványvíz árát. Ugyanez a helyzet azonban a PET-palackokkal, a kupakokkal és a címkékkel is. Egy ásványvíznél pedig tulajdonképpen ezek adják szinte a teljes költséget, a palackba töltött víz ára marginális. Nem csoda, hogy ebben az ágazatban már márciusban komoly fejtörést okoztak a vegyipar problémák a gyártóknak.
Mindenki úgy figyeli az árakat, mintha tőzsdéznénk
– mondta a G7-nek Balog Zoltán, az egyik legnagyobb hazai ásványvízgyártó, a Magyarvíz Kft. kereskedelmi igazgatója. Náluk eddig többnyire még kitartottak a korábban olcsóbban vásárolt készletek, de a szektor jelentős részében már nem ez a helyzet. A többség már legalább részben a drágán vett anyagokkal termel, és ez folyamatosan tolja fel a költségeiket. Ez palackonként akár nettó 4-5 forintos költségnövekedést is jelenthet, ami a végső fogyasztói árban nagyjából ennek a duplája, tehát egy olcsóbb víznél 10-15 százalékos drágulás lehet. Ráadásul a cégek kivárásra sem játszhatnak, mert attól tartanak, hogy ha nem vásárolnak, akkor lesznek olyan csomagolóanyagok, amelyek elfogynak.
Az üdítőitalnál természetesen a csomagolás drágulása*Bár itt is költségek nagyjából felét ez adja önmagában kisebb hatással lenne. Ebben a szektorban azonban a különböző adalék és ízesítőanyagok is jelentősen drágultak. A savanykás ízt gyakran biztosító aszkorbinsav ára például az egy évvel ezelőttinek a duplájára nőtt, de van olyan édesítő is, amely háromszor annyiba kerül most, mint 2020 tavaszán. Pécskövi Tibor szerint az általuk gyártott gyümölcslevek és üdítők előállítási költségei tavaly év vége óta átlagosan nagyjából 15 százalékkal emelkedtek.
A csomagolóanyagok áremelkedése azért fontos, mert tulajdonképpen minden olyan terméket érint, amelyet a heti nagybevásárlásnál a kosárba teszünk. Annak mértéke azonban, hogy ezek a változások az adott termék árát mennyivel növelhetik, elég eltérő. A műanyagipari felbolydulásnak az ásványvíz és az üdítők mellett a tisztálkodó és tisztítószerekre, illetve a műanyagpoharas termékekre lehet például komolyabb hatása. Egy hústermék esetében azonban a csomagolás az összköltségből már annyira marginális, hogy ott ezek a trendek biztosan nem jelentenek nagyon nagy gondot, és sokkal kisebb problémát okoz a kialakult helyzet a pékiparban is.
Náluk nem is elsősorban ez, hanem a takarmány illetve a gabona drágulása most a legnagyobb kihívás*A tengerentúli árutőzsdén a kukorica és a szójabab tavaly év vége óta egyaránt közel másfélszeresére drágult, a búza és a zab pedig nagyjából 15 százalékkal kerül most többe, mint decemberben. Persze a mezőgazdaságban nem ritka a szezonális ingadozás, de most itt sem erről van szó. A négy említett termékért hét-nyolc éve kellett utoljára annyit fizetni, mint most, és jellemzően akkor sem sokáig. Most viszont meredeken emelkednek az árak, a búza jegyzése például a tengerentúlon múlt héten majdnem 10 százalékot ugrott..
A kukorica, a szójabab, a búza vagy éppen a zab ára egyaránt több éves csúcson van, márpedig a pékiparban és az állattartásnál ezek a legfontosabb költségtényezők.
Utóbbinál a tavaly év véginél jelenleg 30-50 százalékkal drágább takarmány a költségek kétharmadát adja. Nem csoda, hogy az elmúlt hetekben a Baromfi Termék Tanács több ízben is arról beszélt, hogy a következő hónapokban komoly áremelések várhatóak, de hasonlóak az előrejelzések a kenyérre is. Lapunknak egy pékség ügyvezetője azt mondta: a beszállítójuk az elmúlt négy hónapban két ízben is emelte a liszt árát, összesen nagyjából 10 százalékkal. Ezt pedig már ők is kénytelenek legalább részben továbbhárítani.
A tejtermékeknél az említett két hatás egyszerre érvényesül. A tejiparban ugyanis a takarmány és a csomagolóanyag árának emelkedése egyaránt jelentősen növeli a költségeket.
Az érintett alapanyagoknál és mezőgazdasági termékeknél a nagyon drasztikus áremelkedést részben biztosan olyan egyedi események és tényezők okozták, amelyek hatása eltűnik majd, így elvileg idővel korrigálhatnának is az árak. A gond csak az, hogy az előrejelzések szerint erre biztosan nem rövidtávon kerül majd sor. Bár beszéltünk olyan érintettel, aki szerint a vegyiparban május-júniusban jöhet valamiféle fordulat, a többség arra számít, hogy őszig marad a mostani helyzet. Addigra pedig ezek az árak végiggyűrűznek a termelési láncon, és már hiába esnek vissza a tőzsdei jegyzések, a beszállítók nem fogják visszaállítani a korábbi díjakat.
Egy címkegyártó cég vezetője például azt mondta nekünk, hogy
olyannal még nem nagyon találkozott pályafutása során, hogy a beszállítók csökkenteni akarták volna az árakat,
és hasonlóan fogalmazott a már említett pékség vezetője is. Ilyenkor inkább az a jellemző, hogy az árak egy ideig nem emelkednek, egyfajta plató alakul ki.
Az ezeknek a cégeknek szállító vállalatok egyébként úgy próbálják a mostani, vélhetően legalább részben ideiglenes alapanyag-árkiugrást kezelni, hogy a továbbhárított áremelést is kettészedik egy tartós emelésre és egy ideiglenes pótdíjra. Utóbbit tervezik akkor elengedni, ha a piacon visszaáll a rend. Ez azonban annyira nagy könnyebbséget valószínűleg nem jelent majd, jellemzően ugyanis a pótdíj a teljes áremelésnek csak a töredéke.
A lényeg, hogy az áremelkedés tehát a kémiaóráról ismert termékektől és a takarmányoktól év eleje óta szép lassan elindult a bevásárolókosarunk felé, és most jutott el nagyjából a kiskereskedelmi láncokig.
Több kiskereskedelmi hálózatnak szállító cégnél is azt mondták lapunknak, hogy elmúlt hetekben már jelezték ezeknek a láncoknak, hogy kénytelenek lesznek árakat emelni.
Ennek üteme és mértéke azonban sok mindentől függ. A Lidl, a Tesco, a Spar és a hasonló vállalatok jellemzően hosszabb szerződéseket kötnek a beszállítóikkal: van, amikor 30-60 napra, de az is előfordul, hogy egy évre rögzítik a felvásárlási árat, vagy legalább egy sávot, amelyben az mozoghat. Utóbbi termékeknél sokkal nehezebben tudja áthárítani a költségek megugrását a beszállító, de nyilván vannak helyzetek, amikor itt sincs más lehetőség, és a mostani sok esetben valószínűleg ilyen.
Azoknál a termékeknél pedig, amelyeknél rövidebb időre szólnak a megállapodások, akár heteken belül az eddiginél magasabb árakkal találkozhatunk. Pécskövi Tibor azt mondja, úgy számol, hogy az általuk gyártott üdítőitaloknál június elejétől kezd átgyűrűzni az árak emelkedése a boltokba, de volt olyan cégvezető, aki ennél is előbbre tette ezt.
A kiskereskedelmi láncok valószínűleg szokás szerint nem fogják azonnal a teljes költségnövekedést a vevőkre terhelni. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára a G7-nek azt mondta, a korábbi tapasztalatok alapján egy hirtelen komolyabb áremelés akár tartósan is visszavetheti egy adott termék iránt a keresletet, ez pedig senkinek sem érdeke.
Eleinte tehát az üzletek vagy lenyelik, vagy ami valószínűbb, a beszállítóikkal nyeletik le a költségnövekedés egy részét.
Ezzel viszont az a nagy probléma, hogy a pandémia, illetve a forint tavalyi jelentős gyengülése sok cégnek már így is jelentősen csökkentette a profithányadát, így sok mozgásterük nem maradt arra, hogy még az alapanyagárak növekedését is kigazdálkodják.
Összességében így az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy az érintett termékek ára májustól-júniustól őszig szép fokozatosan, de mindenképpen érezhetően emelkedni fog. Azaz fél év múlva szinte minden alapvető élelmiszer drágább lesz, mint most.
Élet
Fontos