„Egyértelmű, hogy a kamatterhet akkortól fogjuk fizetni, amikortól az erőmű… tehát ezt is lehet módosítani, a szerződésmódosítás folyamatban van”. Ezt mondta a paksi bővítésért felelős miniszter hétfőn a parlamentben egy napirend előtti felszólalásra adott válaszában. Süli János szavait lényegében mindenki úgy értelmezte, hogy az eredetileg kőbe vésettnek tartott 2026-os dátum helyett később is megkezdhetjük majd az oroszok által épített erőműre szintén az oroszoktól kapott hitel törlesztését. A félbehagyott mondatban azonban ennél sokkal több volt.

A miniszter ugyanis nem a tőke törlesztéséről, hanem a kamatteherről beszélt, amit már most is fizetünk. Ha ezt lehetett volna kitolni, azzal százmilliárdokat spórolhatott volna az ország.

A paksi projekt egyik legkevésbé kritizálható része épp a hitelszerződés, nem véletlen, hogy a kormány a kezdetektől ezzel indokolja, miért az orosz kivitelezőt, a Roszatomot választották. A népszerű magyarázat szerint csak ők tudtak finanszírozást is rendelni a beruházáshoz, ezzel pedig senki nem volt képes versenyezni. A konstrukció ráadásul abban az időben kifejezetten kedvezőnek is tűnt: 2014-ben 3,95 és 4,95 százalék közötti kamatra mástól nem kapott volna hitelt Magyarország^*Az eredeti megállapodás értelmében Magyarország 2014-től egészen az új erőmű üzembe helyezéséig, de legkésőbb 2026. március 15-ig évi 3,95 százalékos kamatot fizet az orosz állami hitelért. A kamat a törlesztés első 7 évében 4,5 százalékra emelkedik, míg a második 7 évben 4,8 százalékos, az utolsó 7-ben pedig 4,95 százalékos lesz..

A megállapodás egyetlen igazán gyenge pontja az volt, hogy a szerződés értelmében 2026. március 15-én akkor is el kell kezdeni a törlesztést, ha addig nem áll üzembe Paks 2. Ez azért tűnt veszélyes forgatókönyvnek, mert ha a bevételek jóval később kezdenek el befolyni, mint ahogy a kiadások felmerülnek, az jó eséllyel teljesen ellehetetlenítené a projekt – amúgy is megkérdőjelezhető – megtérülését^*Egy ilyen közgazdasági modellben a bevételeket diszkontálják, azaz figyelembe veszik azt is, hogy egy jövő évi forint kevesebbet ér, mint egy mai, hiszen a pénzzel ebben az egy évben is lehetett volna kezdeni valamit (például betenni a bankba). Ha a projekt éveket csúszik, és csak később kezdenek el befolyni a bevételek, akkor ez erősen eltorzítja a modellt is, hiszen a fentiek miatt a bevételek épp az első időszakban érik a legtöbbet.. Ez a lehetőség az állami támogatásról szóló uniós vizsgálat idején volt különösen kardinális kérdés, ott ugyanis – némileg leegyszerűsítve – épp arról vitatkozott az Európai Bizottság és a magyar fél, hogy milyen megtérülést lehet elvárni egy ilyen beruházástól.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkCsak akkor nem pénzkidobás a Paks 2, ha évtizedeken át sokkal többet fogunk fizetni az áramért, mint mostSajnos iszonyatosan drága az atomenergia, és egyre inkább az lesz. Megjárhatják a mindent az atomra tevő kis országok.

Aztán amikor a magyar kormány elismerte, hogy állami támogatás nélkül nem épülhet meg Paks 2, akkor némileg csökkent a probléma jelentősége, de az még ekkor is egyértelmű volt, hogy nagy eltolódás nem lehet a törlesztés kezdete (a hitel lehívása) és az üzembeállítás között. Márpedig az már jó ideje látszik, hogy a beruházás komoly csúszásban van.

Ennek a problémának a kezelésével azonban értesüléseink szerint már évek óta foglalkoznak a felek, és folyamatosan tárgyalnak arról, hogyan módosítsák a szerződést. Erről egyébként már 2017 elején is voltak hírek, és akkor is úgy tűnt, hogy az oroszok nyitottak a tárgyalásra.

Ha tehát Süli János a törlesztés kezdetének kitolásáról beszél, abban legfeljebb annyi lett volna az újdonság, hogy a kormány nyíltan elismeri ezeket az egyeztetéseket, és ezzel burkoltan a paksi bővítés csúszását is. A kamat emlegetése azonban teljesen más helyzetet teremt, ha itt sikerül eredményeket elérni, az valóban diplomácia bravúr lett volna. Olyan konstrukció ugyanis sehol nem létezik, hogy egy piaci szereplő évekre, esetleg évtizedekre ingyen bocsát forrást egy másik piaci szereplő rendelkezésére, és erre az időszakra semmilyen hozamot (kamatot) nem vár el.

Ennek megfelelően a kamatot már most is fizetjük. Ha nem váltjuk ki az orosz hitelt (ami a mostani kamatkörnyezetben butaság lenne, hiszen jelenleg olcsóbban is lehet kölcsönt szerezni), akkor lehívott összeg 3,95 százalékát kell nekik évente kicsengetnünk egészen az új blokkok beindításáig^*Illetve 2026-ig, de ugye Süli János fél mondata épp ennek a kitolásáról szólt..

Márpedig ez a kamatteher a rajtig hátra lévő 10-15 évre hatalmas összeg. Ha egyenletes (azaz minden évre ugyanakkora összegű) lehívást feltételezünk, és azzal kalkulálunk, hogy 2029-ben áll üzembe Paks 2, akkor a kamatmoratóriummal, amire a miniszter szavaiból akár következtetni lehetett volna, becsléseink szerint közel 900 milliárd forintot spórolhattunk volna.

Természetesen a képlet nem ennyire egyszerű. Egyrészt a hitelt nem egyenletesen hívjuk le, a költségek nagy része a 2020-as évek közepén az építkezés idején jelentkezik majd. A helyzetet bonyolítja a konstrukció egyedisége, az orosz hitelt ugyanis nem úgy kell elképzelni, hogy kapunk pénzt egy banktól, amiből aztán kifizetjük a számlákat. Alapesetben pénzmozgás nincs is: a Roszatom kiállítja a számlát az elvégzett munkáról, a finanszírozó partner pedig bevési ezt az összeget a magyar fél tartozásai közé. Eddig ez összesen 78,2 millió eurót jelentett még 2017-ben. Az idén pedig a G7.hu értesülései szerint egyelőre egyáltalán nem volt hitellehívás.

A 900 milliárdos összeg már azzal is jelentősen csökken, hogy nem egyenletes ütemű a hitel felhasználása, de számításaink szerint így is spórolnánk 600-700 milliárdot a kamatfizetés elhalasztásával. Sőt, a nagyságrend még akkor is százmilliárdos lenne, ha a jelenlegi alacsony kamatkörnyezet marad, és a hitelt minden esetben azonnal kiváltjuk egy kedvezőbb piacival, ahogy ez történt az első részlet esetében is.

A rossz hír az, hogy erről szó sincsen. Úgy tudjuk, Süli János egyszerűen nem számított kérdésre, ezért volt a rossz szóhasználat.

Vélhetően emiatt is hagyta félbe a mondatot a miniszter. Persze ettől a hitelszerződés továbbra sem tűnik rossznak, hiszen egy negatív gazdasági fordulat esetén is relatíve olcsó hitelt garantál a paksi bővítésnek. A projektnek egészen más elemeivel van gond, amik miatt viszont akár hasonló nagyságrendű összeget is bukhatunk, mint amit a kamatfizetés halasztásával nyertünk volna.

Olyan konstrukciót ugyanis, amilyenben a magyar állam megállapodott az oroszokkal, mostanában már senki nem vállal.

Hasonló projekteknél ma már mindenki arra törekszik, hogy megossza az idő- és költségtúllépésből eredő kockázatot a kivitelezővel – mondta lapunknak Felsmann Balázs, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont főmunkatársa. A britek azt vállalták, hogy egy meghatározott áron átveszik az új erőműben termelt áramot, az építés csúszásához és drágulásához kapcsolódó kockázatot azonban teljes egészében a kivitelező Areva futja. Hasonló a helyzet a törököknél is, de ők még csaknem a teljes termelés megvásárlására vállaltak garanciát. A finnek pedig – miután megégették magukat egy Paks 2-höz hasonló konstrukcióval – bevonták tulajdonostársnak a Roszatomot, amely így sokkal érdekeltebb lett a pontos befejezésben.

A magyar szerződésben elvileg rögzített az atomerőmű ára, ennek kijátszására azonban számtalan mód van, és ezzel a kivitelezők rendszerint élnek is. Hogy csak egy példát említsünk, egy évtizedeken át húzódó projektnél elég ritka, hogy ne merüljenek fel előre nem látott feladatok, amelyek költségét a piaci szereplő mindig igyekszik az államira verni, sokszor sikerrel. Épp ezért Felsmann Balázs szerint a paksi bővítésbe kódolva van a csúszás és a költségtúllépés is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet hitel Paks 2 Paksi atomerőmű paksi bővítés Rosatom Süli János Olvasson tovább a kategóriában