Néhány hete Szijjártó Péter azt mondta, hogy Magyarország hamarosan a világ második legnagyobb akkumulátorgyártója lesz, és bár a Pekingben elhangzott vízióval kapcsolatban sok konkrétum nem ismert, valószínűleg az akkumulátorgyártási kapacitás alapján felállított nemzetközi rangsorra gondolhatott a külügyminiszter. E tekintetben ugyanis Magyarország – ahogy a miniszteri közlésből is kiderül – tavaly a negyedik helyen állt a nemzetközi rangsorban, és bár a közeljövőben jókora bővülésen megy keresztül a magyar akkumulátoripar, ez nem egyedülálló tendencia a világ országaiban, kérdés tehát, hogy a magyarországi beruházások elegendők-e az előrelépéshez.

Az elkövetkező négy-öt évben ugyanis a tavalyi 1163 gigawattórás összesített gyártókapacitás várhatóan nagyjából megnyolcszorozódik, és 8945 gigawattórára nő, míg Magyarországon nagyjából a termelés ötszöröződése várható, 38-ról 194 gigawattórára emelkedik az ország akkumulátorgyárainak teljesítménye 2022 és 2027 között. Mindez arra lesz elég, hogy Magyarország megőrizze a mostani negyedik pozícióját a legjelentősebb akkumulátorgyártó országok rangsorán a Bloomberg és a Visual Capitalist adatai szerint.

Látványos ugyanakkor Németország beékelődése Kína, illetve az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország közé, az ottani gyártókapacitás ugyanis több mint tizenhatszorosára növekedhet 2022 és 2027 között – a német akkumulátoripar gyors fejlődését a Statista elemzése is megerősíti, miszerint már 2025-re jócskán megnőhet a jelentősége nemzetközi összehasonlításban. 

Az akkumulátoripari beruházásokkal kapcsolatban mindeközben a régiós országok is egyre nagyobb nyitottságot mutatnak. Lengyelország is számottevő gyártókapacitással szerepel a nemzetközi rangsorban, sőt, a tavalyi adatok tükrében még bőven meg is előzte Magyarországot, Kína után másodikként szerepelve a listán. Noha a lengyel gazdaságpolitika is sikerként tekint az ágazat fejlődésére az országban, van egy éles különbség a magyarországi fejleményekhez képest:

a lengyelek mintha óvakodnának a kínai beruházásoktól,

az ott működő akkumulátoripari vállalatok jellemzően dél-koreai és európai háttérrel rendelkeznek. A gazdasági fejlődésért és technológiáért felelős minisztérium ráadásul kifejezetten hangsúlyozza Lengyelország hozzájárulását ahhoz, hogy az európai autóipar függetlenedjen a Kínában gyártott és onnan szállított lítium-ion akkumulátoroktól, ugyanakkor belátja, hogy az ország veszíthet a súlyából az ágazatban, többek között Magyarországgal szemben is.

Csehország is nyit az akkumulátorgyártás felé, Petr Fiala miniszterelnök nyilatkozata szerint öt lehetséges befektetővel is tárgyalások folynak egy üzem létesítéséről. Az ország exportjában és a foglakoztatásában kulcsfontosságú a járműgyártás szerepe, nem csoda, hogy a kormány stratégiai célként tekint az elektromos autók előállításához szükséges körülmények megteremtésére.

Kérdés ugyanakkor, hogy az akkumulátorgyártás térnyerése mennyiben tekinthető sikernek vagy kockázatnak, ami Magyarország esetében különösen heves vitát vált ki. Noha a magyar akkumulátoripar már tavaly is tekintélyes nagyságú volt nemzetközi összehasonlításban, a vonatkozó szakágat (akkumulátor, szárazelem gyártása) magába foglaló villamos berendezés gyártó ágazat súlya csak a kibocsátás tekintetében nőtt érdemben – ez alapvetően a termelési érték. Ehhez képest a bruttó hozzáadott értéket nézve – ami már nem tartalmazza a vállalatok által kívülről beszerezve felhasznált termékek és szolgáltatások értékét – csak keveset változott. Márpedig a GDP-t az utóbbi alapján számítják.

Kétségeket fogalmazott meg Matolcsy György is az akkumulátorgyártás térnyerésének gazdasági következményei illetően: a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint az üzemekben hozzáadott érték mindössze 18 százalék lehet. Vagyis hiába nőtt óriásit az ágazat termelése és részesedése a magyarországi ipar árbevételéből, az akkumulátorgyárak forgalmának ötödét sem teszi ki a potenciálisan Magyarországon előállított érték, illetve az abból keletkező jövedelem.

Ez egyebek mellett azért baj, mert az ezekben az üzemekben dolgozó magyarok sok más ágazatban nagyobb értéket állíthatnának elő, végső soron jobban gyarapítanák az országot. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy jól járnánk azzal, ha a jelenleg ismertnél is nagyobb akkumulátorgyártási kapacitás települne az országba, és tényleg elérnénk a Szijjártó Péter által tényként kezelt második helyezést.

Még akkor sem, ha a tavasszal a külföldi működőtőke beáramoltatását még csapdának minősítő jegybankelnök a nyáron már lelkesebben beszélt a magyarországi akkumulátoripari beruházásokról. Mindenesetre a felzárkózással kapcsolatos gazdasági szempontok helyett valószínűleg inkább a politikai logika mentén köteleződhetett el Magyarország jókora áldozatok meghozatalával a jórészt kínai akkumulátoripari befektetések támogatása mellett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA pávatáncban többet segíthet az akkugyártás Magyarországnak, mint a felzárkózásbanA gazdasági racionalitás talaján nehéz jó okot találni az akkugyártás támogatására, de a változó világrend és a külpolitikai pávatánc magyarázhatja a dolgot.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbb mint 100 százalékkal nő az akkuipar Magyarországon, de volt ez már 4400 százalék isAz elmúlt évtized végén szinte a semmiből kezdett meredeken felívelni a magyar akkumulátoripar, és még messze lehet a növekedési pálya vége.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat akkumulátorgyár akkumulátorgyártás gdp hozzáadott érték Szijjártó Péter Olvasson tovább a kategóriában